Cikkek I.

Mezõgazdasági termékek minõségbiztosítása

A minõségbiztosításra vonatkozó nemzetközi ISO 9000 szabvány jelenleg csak az ipari termelésre vonatkozik. Most a szabvány hatályát szándékozzák kiterjeszteni a mezõgazdasági termelésre is. Abból indulnak ki, hogy a fogyasztó az élelmiszerek vásárlásakor ma már nem annyira az élvezeti, hanem inkább az egészségértékre van figyelemmel. A nagy élelmiszerláncok ezért az élelmiszerek gyártási eljárásait nemzetközileg elismert szabványban kívánják szabályozni, és az ennek meg nem felelõ termékeket ki akarják zárni a kereskedelmi forgalomból.

A szabvány akként rendelkezik, hogy a termékek elõállításának eljárását közzé kell tenni és bizonylatolni. Az ellenõrzés tárgya ezek szerint nem a termék, hanem a gyártási eljárás, amelyet minõségi kézikönyvben kell rögzíteni. A szabvány a mezõgazdasági nagyvállalatok termelésére vonatkozna; ezekben a minõséget a jövõben nem ellenõrizni, hanem tervezni kellene. A szabvány mezõgazdasági bevezetése elsõsorban a húsipart érintené.

A biotermékek piacának alakulása

A Német Agrárgazdasági Intézet tíz év óta vizsgálja a biotermékek piacának távlatilag várható alakulását. Az elsõ eredmények meglepetést okoztak. A biotermékek iránti kereslet a nyolcvanas évek második felétõl csaknem a kilencvenes évekig erõsen emelkedett, ámde 1989 és 1994 között a növekedés üteme meglassult.

A biotermékek vásárlására a legerõsebb ösztönzõ változatlanul az egészségügyi. A 45 évnél idõsebbek fogyasztása nõtt leginkább. A fiatalabbaké az 1989. évi szinten állandósult. A biotermékek közül leginkább a friss áru iránt mutatkozott kereslet. A biotermékek vásárlásának altruista (pl. környezetvédelmi) indokai háttérbe szorultak.

A vásárlás kezdeményezésében nagy szerepet tölt be a fogyasztók beállítottsága, pl. bizalmatlansága a hagyományos élelmiszerekkel szemben. Feltételezve, hogy ez a tényezõ viszonylag állandó, következtetni lehet a piac várható alakulására. Eszerint a biotermékek piaca továbbra is növekvõképes, de elsõsorban a 35 évesnél idõsebbek kereslete fog növekedni. A fiata labbak fogyasztása az õket megelõzõ nemzedék szintjén állandósul. Mindennek következtében a piac bõvülési üteme lelassul. A kereslet növekedését a kínálat oldaláról kell majd ösztönözni, pl. alacsonyabb árakkal, a választék bõvítésével vagy a terítés egyenletesebbé tételével.

A napenergia hasznosítása

Az Eurosolar nevû németországi szervezet az EU Bizottságának megbízásából felmérte a fejújítható energiaforrások hasznosításának jövõ lehetõségeit. A számítások szerint 2020-ig az egész energiaszükséglet 50%-a lenne biomasszából fedezhetõ, míg a középtávon ez az arányszám 10%-ra tehetõ. Az eddigi hasonló becslések ennél jóval kedvezõtlenebb eredményt jeleztek. Most kétségkívül erõsen közrejátszik az a félelem, hogy a jelenlegi energiagazdaságot gyökeresen át kell majd szervezni. Mindenesetre ahhoz, hogy a 10, ill. 50%-os arányszám elérhetõ legyen, politikai akaratra van szükség.

Ausztria a 10%-os arányszámot már elérte, amire a mezõ- és erdõgazdasági hulladékok következetes hasznosítása adott módot. A lehetõségek azonban még távolról sincsenek kimerítve, mert a nagy energiatartalmú növények céltudatos termesztése még csak a kezdeténél tart. A számítások szerint 2020-ban a jelenlegi mezõgazdasági haszonterület 25%-án lehet majd energiadús növényeket termeszteni. Igaz, hogy ezzel kapcsolatban környezeti problémák merülhetnek fel, ezek azonban helyes eljárásokkal elkerülhetõnek látszanak.

Energiafogyasztás és térszerkezet

A környezetet kímélõ CO2-politika elsõsorban az ásványi energiafogyasztás csökkentésére alkalmas lehetõségek teljes kihasználását követeli meg. Így már rövid és középtávon is igen sok energia takarítható meg, Németországban akár 35-45%. Egyedül mûszaki és infrastrukturális eszközökkel azonban a CO2-kibocsájtás nem mérsékelhetõ. Az energiatakarékos eljárások terjedése ugyanis növeli az áramfogyasztást, amelyet gyakorlatilag csak a vásárlóerõ korlátoz. A megoldás ezért csak az lehet, hogy távlatilag korlátozzák a kereslet növekedését.

Az áramfogyasztás csökkentését a települések szétszórtsága és az erõmûvek kapacitásának összevonása is korlátozza. Ezzel a költségeket kívánták lefaragni és az ellátás biztonságát növelni. A térkihasználás folyamatait azonban irányítani kell, hogy távlatilag létrejöhessenek az energiatakarékosság térszerkezeti feltételei. Ez a feladat jóval meghaladja a takarékos fogyasztás céljait. A megoldás már csak azért is sürgõs, mert a jelenlegi folyamatok nemcsak a fogyasztás és a környezetszennyezõdés fokozódásához járulnak hozzá, hanem egyéb káros hatásokat is fejtenek ki (zaj, balesetek, a környezet leromlása, társadalmi elkülönülés stb.). Ezért a térkihasználás folyamatainak irányítása nemcsak a CO2-kibocsátást mérsékelheti, hanem környezetvédelmi és társadalompolitikai feladatok megoldásához is hozzájárul.

Nemesített növényfajták védelme

Az EU egész területén hatályos, egységes új szabályozás 1995. április 27-én lép hatályba. E szerint védett növényfajta szaporítóanyagával az alábbi mûveletek csak a nemesítõ hozzájárulásával végezhetõk:

- szaporítás;

- elõkészítés szaporításhoz;

- elõkészítés;

- eladás vagy egyéb forgalombahozatal;

- kivitel;

- behozatal;

- valamely fenti célból való készletezés.

Az új szabályozás a fajtavédelem körét jelentõsen szélesíti, mert ezután a szaporítóanyag utántermesztése a saját üzemben szaporítás céljából a fajta tulajdonosának hozzájárulása nélkül tilos.

A fajtavédelem az EU egész területén egységes és oszthatatlan, tehát személyekre vagy területekre nem bontható le. Az egységes szabályozás mellett a tagállamok saját nemzeti fajtavédelmi rendszerüket is fenntarthatják, de minden fajta csak az egyik vagy csak a másik rendszer szerint részesülhet védelemben. A nemesítõnek tehát el kell dönteni, hogy a kétféle védelem közül a drágább "uniós" vagy az olcsóbb "nemzeti" védelmet választja-e.

Az utántermesztett szaporítóanyag használata mennyiségi korlátozás alá nem esik. A felhasználó az utántermesztésrõl köteles a fajta tulajdonosát tájékoztatni.

Az uniós védelem olyan fajtáknak is megadható, amelyek a nemzeti védelmet már elõzõleg megkapták, feltéve, hogy termésük vagy szaporítóanyaguk az új szabályozás hatályba lépése elõtt négy évnél nem hosszabb ideig már forgalomban volt.

Az új szabályozás hatályba lépése után néhány évig egymás mellett forgalomban lesznek olyan fajták, amelyeknek utántermesztése szabad és olyanok, amelyeknek ehhez a fajta tulajdonosának egyetértése szükséges és díjkötelesek. Idõvel azonban az elõbbiek el fognak tûnni a köztermesztésbõl.

Burgonyafogyasztás az EU-ban

Az EU-ban az egy fõre jutó burgonyafogyasztás (a feldolgozott termékeket is beleértve) az 1993/94. gazdasági évben 86,2 kg, azaz az elõzõ évinél 1,8 kg-mal több volt (elõzetes adat). A fogyasztás 1989/90 óta állandóan emelkedõ irányzata tehát folytatódik.

Az egy fõre jutó fogyasztás Portugáliában a legnagyobb: 1993/94-ben 153,0 kg volt. Ez az elõzõ évhez képest 2 kg csökkenést jelent. A második helyen Írország (148, 5 kg), a harmadik helyen pedig Nagy-Britannia (110,0 kg) következik. Éppen meghaladja még a 100 kg-ot Spanyolország fogyasztása is (106,0 kg). Az Unió átlaga fölé kerekedik még Belgium/Luxemburg majd a sorban Hollandia (86,5 kg) és Görögország (85,0 kg) következik.

Az Unió többi tagállamában az egy fõre jutó évi fogyasztás ennél lényegesen kisebb. Az 1993/94. évi fogyasztás Németországban 73,3 kg, Franciaországban 74,5 kg, Dániában 55,0 kg, Olaszországban pedig csak 41,5 kg volt. A régebbi idõktõl eltérõen tehát Németországot már nem lehet a nagy burgonyafogyasztók közé számítani.

Fellendül a brit gabonatermelés

Vezetõ brit vetõmagkereskedelmi vállalatok becslése szerint Nagy-Britanniában az õszi búza 1994. évi vetésterülete legalább 100 000, de esetleg 170 000 hektárral nagyobb az elõzõ évinél. Ha 135 000 hektárral számolunk, akkor a búza vetésterülete 1 960 000 hektárra nõtt. Ez csak 20 000 hektárral kevesebb az 1991. évinél, amikor az ugarolási program még nem volt hatályban. A jelenlegi tényleges adatokat 1995 márciusában fogják közzétenni.

A fellendülés oka egyrészt az, hogy az ugarolt terület százalékarányát 3%-kal csökkentették, másrészt pedig az, hogy az 1994. év õszén a vetésre igen kedveztek a körülmények. Az 1994. évi termés értékesítési viszonyai is jól alakultak. A búza világpiaci ára az 1994 szeptemberétõl novemberéig terjedõ idõszakban emelkedett, míg a világ búzatermése 532 millió tonnára csökkent.

EU9502