A következõ négy évben be kell fejezni az osztrák mezõgazdaság alkalmazkodását az EU agrárpolitikájához. Ennek pénzügyi feltételeit már megteremtették. A súlypontok: tartósan kör nyezetbarát termelés, a vállalkozói jelleg erõsítése a mezõgazdaságban, a hegyvidéki és általában a kedvezõtlen területi adottságok között gazdálkodó termelõk fokozott támogatása, és a kiegyenlítõ fizetések degresszív megszüntetése.
Az osztrák mezõgazdaság a fenti követelményeket jórészben már ma is kielégíti, sõt egyes területeken az európai élvonalba tartozik. A környezetvédelmi követelményeket Ausztriában sokkal jobban tekintetbe veszik, mint az Unió más tagállamaiban, és az üzemi szerkezet következtében a nagyüzemi állattartás is kevés gondot okoz, legfeljebb a súlypontok fognak eltolódni. A termelésben érvényesülnie kell az ökológiai felelõsségnek és az ehhez szükséges eszközöket biztosítani kell. Fontos követelmény a szorosabb együttmûködés az iparral, elsõsorban a megújuló ipari nyersanyagok elõállításában. Végül különös felelõsséget visel a mezõgazdaság a fogyasztók egészségéért, az élethez szükséges alapfeltételek megteremtéséért és bizonyos etikai elvek betartásáért. Ezért is jó lenne pl. a tejtermelést fokozó növekedési hormonok használatát betiltani.
Wilhelm Molterer, Ausztria új mezõgazdasági minisztere nemrég kifejtette, hogy Ausztria agrárjövedelmi politikája az EU-ba való belépés következtében alapos változtatásra szorul. Az agrárpolitika feladata nem az, hogy a parasztságtól átvállalja a döntések felelõsségét, hanem az, hogy megteremtse az Eu-támogatás elnyeréséhez szükséges feltételeket.
A szocialista párt és az Agrarmarkt Austria (AMA) kifogásolja az állami bürokrácia nehézkességét és különösen azt, hogy még nem dolgozták ki az EU-támogatás igénybevételének alapelveit. Rámutattak arra, hogy az elosztásban érvényesülnie kell a társadalmi igazságosságnak. Szükségesnek tartják a kistermelõk piaci tevékenységének egyszerûsítését és megkönnyítését is. Helyeselték viszont, hogy megteremtették a raktári készletek leértékelésének jogalapját. A szocialisták szükségesnek tartják a támogatás célszerûbb megoszlását és ökológiai minimumokhoz való kötését, tehát a fogyasztói és környezetvédelmi szempontok jobb érvényesülését is.
1995. január 1-jei hatállyal Ausztriában a gabonafélék és egyéb mezõgazdasági termékek raktári készleteit az EU árainak alapján le kellett értékelni. Ehhez 5,3 milliárd AS áll rendelkezésre. Azoknak a vállalatoknak, amelyek a leértékelésben részt kívánnak venni, 1994. december 15-ig kellett jelentkezniök, és a készleteikre vonatkozó bizonylatokat 1995. január 31-ig kell bemutatniok.
Minthogy az egyes termékek nyersanyagainak feldolgozása különbözõ ideig tart, a leértékelésre vonatkozólag kiadott minisztériumi irányelvek sem egységesek. Egyes nyersanyagok már az 1994. év végén is EU árakon voltak beszerezhetõk és a belõlük feldolgozott termékeket már január 1-jétõl EU árakon lehetett az üzletekben megvásárolni. Ennek megfelelõen külön irányelvek érvényesek a gabonafélékre, a keményítõre, a cukorra, a tejtermékekre, a húsra és húsipari termékekre, valamint a gyümölcsre, zöldségre és burgonyára.
Ausztriának az EU-ba belépés után is feleslege lesz gabonából, elsõsorban malmi búzából, de kukoricából és rozsból is. A fölösleg mennyisége évi 700 000-800 000 t-ra becsülhetõ. Ezt a menynyiséget exportálni kell. A társult közép- és kelet-európai országokból is sok búza, sörárpa és maláta kerül majd az EU belsõ piacára. Ez ellen Ausztria a belépését követõ négyéves átmeneti idõszakban bizonyos mértékû védelmet kap. De tekintetbe kell venni azt is, hogy ha pl. egy uszályt magyar búzával megraknak, azt nem feltétlenül osztrák kikötõbe fogják irányítani.
Számítani kell arra is, hogy az EU tagállamai is több gabonát exportálhatnak majd Ausztriába. Vorarlberg pl. Bajorországból vagy Baden-Württembergbõl sokkal jobban ellátható gabonával, mint Bécs térségébõl, és ez bizonyos mértékben Tirolra is áll. Remélhetõ viszont, hogy az osztrák gabonapiacot Ausztria a jövõben is megtarthatja magának.
A négyéves átmeneti idõszakban az osztrák agrárpolitika lényegében változatlan marad. Az ország termelõi felkészültek arra, hogy az új viszonyok között is jól megállják helyüket.
Az esseni csúcstalálkozón elsõsorban a bõvítés politikai kérdéseit tárgyalták meg. Megállapították a következõ politikai megbeszélések menetrendjét és a belépni szándékozó országok felkészítését a belépésre. A szükséges kezdeményezésekrõl Fehér Könyvet állítanak össze, amely 1995 júniusában fog megjelenni. Ezután az EU tagállamainak állam- és kormányfõi új csúcstalálkozót tartanak.
A Bizottság a belépni kívánó társult tagokat a jövõben tájékoztatni fogja az Unió tervezett dömpingellenes intézkedéseirõl, hogy elkerülhessék a szankciók alkalmazását. Az iparcikkek vámjait és kontingenseit gyors ütemben fogják lebontani. Az évszázad végén a kelet- és közép- európai országok összes termékei szabadon fognak bejutni az EU belsõ piacára.
Az 1995. év II. felében a Bizottság jelentést fog elõterjeszteni az Unió és a belépni kívánó országok mezõgazdasági közeledésének lehetõségeirõl, valamint a támogatott export hatásáról ezeknek az országoknak a mezõgazdaságára. Elõzõleg megvizsgálják, miként lehete a közép- és kelet-európai országokat hozzásegíteni mezõgazdasági vámkontingenseik teljes kimerítéséhez.
Az eddigi tervek szerint az EU bõvítési stratégiája az 1995. év végére fog elkészülni. Egyúttal erõsíteni szándékoznak a gazdasági együttmûködést a földközi-tengeri országokkal is.
Az EU bõvítésével kapcsolatban a Csehországgal, Szlovákiával, Magyarországgal, Lengyelországgal és Romániával kötött vámegyezményeket módosítani kell. Amíg ez meg nem történik, addig új vámkontingenseket kell bevezetni vagy a már meglevõket megváltoztatni. A Bizottság az ennek megfelelõ javaslatokat már a Miniszteri Tanács elé terjesztette.
Az új szabályozás elsõsorban a húst, a baromfit, a gyümölcsöt és a zöldségféléket érinti. Csehország a lefölözés 40%-os csökkentésével kap egy hagyományos kontingenst 33 900 tonna malátára és ugyanakkor egy autonóm kontingenst további 2100 tonnára. Szlovákia 1995. évi malátakontingense 13 600+860 tonna. (Az 1992-ben Csehszlovákiával kötött társulási egyezmény szerint az ország 1995. évi kontingense 44 500 tonna volt.)
A közép- és kelet-európai országok csatlakozásának elõkészítése során a Bizottság most dolgozik egy részletes jelentésen, amely a távlati elképzeléseket is tartalmazza. A mezõgazdasági együttmûködésrõl az EU már eddig is kötött egyezményeket a négy visegrádi országgal és a három balti állammal. Ezeket a jól megszervezett és vásárlóerõvel is rendelkezõ országokat elõnyben kívánják részesíteni a nem létezõ versenytársakkal és a hiányzó piacokkal szemben.
A közép- és kelet-európai országoknak mezõgazdasági ártámogatási rendszerre és hitelekre van szükségük. Ezen felül fejleszteniök kell egymás közötti kapcsolataikat, és újra meg kell szerezniök a volt Szovjetunió területén elvesztett piacaikat. Ennek a módját meg kell találni, mert az Unió egymaga soha nem lesz abban a helyzetben, hogy keleti szomszédainak egész exportját átvegye.
A közép- és kelet-európai országok az EU-hoz való közeledést nem engedhetik át a piaci erõk szabad játékának. Ez gazdaságilag és politikailag egyaránt helytelen lenne. Ehelyett intézkedéseket kell tenni a belépésre váró országok exportjának növelésére.
Nagyobb exportlehetõségek nyílhatnak a délkelet-ázsiai országokba, amelyek erõs gazdasági növekedésben vannak és népességük gyorsan szaporodik. Lehetõség mutatkozik a Szovjetunió olyan utódállamaiban is, amelyek nem esnek a GATT-egyezmények hatálya alá. A nem támogatott export így fokozatosan akkor is növelhetõ, ha az Unió belsõ árai csökkennek, de a világpiaci árak emelkednek.