Az EU nem léphet a következõ évszázadba jelenlegi agrárpolitikai eszköztárával, amelyben gyakran még az ötvenes és hatvanas évek viszonyai tükrözõdnek. A kivételezõ korlátozások, a gazdák elszigetelése kvótákkal, ugarolással és a kínálat egyéb korlátozásaival nem illenek a XXI. század világképébe. Egyetlen út vezet a jövõbe, ez pedig a piac felé tart.
Külsõ körülmények is kényszerítik az Uniót a jelenlegi agrárpolitikája módosítására. Ilyenek elsõsorban az új GATT szabályok, valamint az EU küszöbön álló terjeszkedése keleti irányba. Alkalmazkodni kell az új versenyviszonyokhoz, de az Unió bõvülésével járó új lehetõségekhez is. Nem célszerû a termelõket ebben nagy költségekkel, termelési kvótákkal és rossz agrárszerkezettel korlátozni. Ezenfelül az EU háztartási egyensúlyát felrobbanthatják az egyre növekvõ tárolt készletek, amelyek a jelenlegi agrárpolitika és az Unió bõvülése következtében keletkeznek.
Az EU fogyasztói és adófizetõi a mezõgazdaság támogatására fordított összegek nagyságát könnyebben elfogadnák, ha tudnák, hogy ez az ára az élelmiszerkínálat megjavításának. Ha a termelõnek a nyersanyagokért továbbra is magas árakat kell fizetnie, a kínálatot pedig a kiszabatok (kvóták) korlátozzák, akkor nem lehet csodálkozni azon, hogy a beruházók más ágazatokba mennek át. Nem helyeselhetõ az sem, hogy a mezõgazdaságra fordított kiadásokból (az elért eredmények ellenére is) csak 1% jut a környezetvédelemre. Ezen a téren leggyorsabban a piaci viszonyokat torzító támogatások megszüntetésével lehetne eredményt elérni, ami ösztönözné a kevesebb ráfordítást igénylõ külterjesebb gazdálkodást.
1994. december 31-én megszûnt a switch-over rendszer, a mezõgazdasági árak függetlenítése a valuták tõzsdei jegyzésétõl (Szerk.) és a valuták szilárd "zöld" árfolyama. A német mezõgazdasági érdekképviseletek véleménye szerint ezzel a mezõgazdaság elõre föl nem mérhetõ új kockázatot kénytelen vállalni. A Bizottság javaslatait az érdekképviseletek még tárgyalási alapnak sem tekintik. Véleményük szerint a switch-over rendszert még legalább az 1995. év végéig fenn kellene tartani és ha ez nem lehetséges, akkor a DM felértékelése esetén a termelõket az ezzel járó veszteségért kártalanítani. Fenn kellene tartani a szilárd "zöld" valutaárfolyamok rendszerét is. A Bizottság javaslata szerint a piaci árfolyamok és a zöld árfolyamok összeolvadnának, a DM felértékelése esetén pedig a mezõgazdasági piaci szabályzatok szerinti árakat csökkenteni kellene. Ha ezek a javaslatok megvalósulnának, a német mezõgazdasági termelõk feje felett állandóan ott lebegne a DM felértékelésének Damoklész kardja. Ezért nem elégedhetnek meg széndéknyilatkozatokkal és azzal a reménnyel, hogy a jövõben el fognak maradni a valutaárfolyamok ingadozásaiból eredõ zavarok.
A kilencvenes évek elején átfogó felmérés készült a mezõgazdasági üzemvezetõk szakképzettségi szintjérõl. A felmérés 8,17 millió üzemre terjedt ki. Azt vizsgálta, hogy hány üzem vezetõje rendelkezik "átfogó" mezõgazdasági szakképzettséggel. Ilyennek tekintették azt az üzemvezetõt, aki a tanköteles életkorának betöltése után legalább kétéves befejezett tanulmányokat végzett valamely mezõgazdasági szakiskolában, fõiskolán vagy egyetemen. Az eredmények - Dánia kivételével - összehasonlíthatók. A dán adatokat azért kell figyelmen kívül hagyni, mert ott a mezõgazdasági szakoktatás szintje jóval magasabb és szerkezete más, mint az Unió többi tagállamaiban.
A felmérés elvileg az 1 ha-nál nagyobb üzemekre terjedt ki, de figyelembe vették a kisebbeket is, ha árutermelésük meghatározott szintet elért. Kiderült, hogy csak 419 000 üzem vezetõje dicsekedhet átfogó szakképzettséggel, vagyis az EU-ban mûködõ összes gazdaságvezetõ 5,1%-a. Nagyok az eltérések, Hollandiában és Luxemburgban pl. az arányszám csaknem 25%, Németországban pedig 20% körül jár. Ezekben az országokban a mezõgazdasági területnek 40, ill. 35%-án gazdálkodnak átfogóan képzett vezetõk. Az Unió déli tagállamaiban ez az arányszám 6-7%. Hollandiában és Luxemburgban minden negyedik, Németországban minden ötödik, Franciaországban és Nagy-Britanniában pedig minden hetedik üzemvezetõ rendelkezik átfogó szakképzettséggel.
A tagállamok közötti nagy különbségek nemcsak a mezõgazdasági szakoktatás rendszerének különbözõ felépítésével magyarázható, hanem azzal is, hogy üzemeik között mennyi a kis- vagy törpebirtok. Olaszország 2,66 millió mezõgazdasági üzem eközül pl. 2,05 millió a törpebirtok, az átfogóan szakképzett gazdálkodók száma pedig csak 42 100.
Természetes dolog, hogy a nagyobb üzemek jobban el vannak látva képzett vezetõkkel. Németország és Luxemburg azonban az üzemméretek többi kategóriáiban is az elsõ helyeket foglalja el.