napirendjén
Az Európai Parlament kimondta, hogy ha a tagállamokon belül egyes régiók az ugarolási program szerinti alapterületet nem érik el vagy túllépik, az eltérések a régiók között elszámolha tók. Az agrárreform szerint járó támogatás csak akkor csökkenthetõ, ha az alapterületet országos szinten túllépték. Bizonyos feltételek között ilyenkor a következõ évben kártalanítás nélküli kényszerugarolásra kerülhet sor. A Német Parasztszövetség szeretné, ha a kérdést a mezõgazdasági miniszterek még tovább tárgyalnák, megfelelõ indítvány híján azonban erre a közeli jövõben aligha kerül sor.
A képviselõk az ugarolandó területet 3%-kal csökkentették és egyes tagállamokban egyes növényfajok területi arányait módosították. A Bizottság szerint az ugarolási program a gabonaágazatban elérte célját, ezért az eddigi 15%-os arány nem tekinthetõ úgy, hogy ne lehetne megváltoztatni.
Nemrég a Bizottság elé terjesztettek egy javaslatot, amelynek az a lényege, hogy az EU piaci és árpolitikáját a brüsszeli hatóságok jogkörébõl helyezzék vissza az egyes tagállamok hatáskörébe. Németország és Hollandia azonnal beje-lentette, hogy a javaslatot nem támogatja. Efféle reformok helyett szerintük inkább arra kellene törekedni, hogy az EU jelenlegi agrárreformja során jobban vegyék tekintetbe a gyakorlati szükségleteket. A mezõgazdasági jövedelmek kedvezõtlen alakulása elleni intézkedéseket kellene kiemelni, mert pl. Németországban és Hollandiában a mezõgazdasági jövedelmek reálértéke 20%-kal romlott. További fontos teendõ lenne a hígtrágya felhasználásának megoldása, mert a magas feldolgozási költségek gyre inkább késztetik a mezõgazdasági termelõket rávenni az állati termelés korlátozására.
Az elismert szabványos méretben és mennyiségben forgalmazott késztermékeken 1995. év júniusától kötelezõvé tennék az egységár feltüntetését. A rendelkezés célja, hogy a fogyasztók számára megkönnyítse az árak összehasonlítását. A Bizottság most azt javasolja, hogy az új szabályozás hatályba lépését halasszák el 1999 júniusáig. A tagállamok körében nem alakult ki egységes felfogás a javaslatról, ami már eddig is késleltette az új szabályozás elfogadását. Az Európai Fogyasztók Szövetsége (BEUC) csalódottságának adott kifejezést az új szabályozás hatályba lépésének további elhalasztása miatt. A jelenleg hatályos rendelkezéseket ui. zavarosnak, bonyolultnak és tökéletlennek tartja. Ezzel szemben általánosan kötelezõvé kellene tenni az egységár feltüntetését, a jelenlegi sokféle kivételt pedig hatályon kívül kellene helyezni.
kijátszása ellen
Ha a jövõben valamely exportõr magasabb exporttérítést igényel, mint amennyi az EU szabályai szerint ténylegesen járna, akkor a részére folyósítható térítés a különbség 50%-ával csökkentendõ. E rendelkezés alkalmazása az egyéni vétkességtõl független. A szankció alkalmazásától csak a nyilvánvaló tévedés igazolásával vagy kivételes esetben lehet eltekinteni. Ha a szándékosság bebizonyosodik, a térítés összegét a különbség kétszeresével kell csökkenteni. A rendelet már decemberben hatályba lépett, de csak 1995. április 1-jétõl kezdve alkalmazandó.
A Bizottság kvótarendszer bevezetését javasolja, amelyben a mesterségesen szárított takarmányok 4,394 millió t-val, a napon szárított takarmányok pedig 432 500 t-val részesednének. A támogatás tonnánként 57, ill. 32 ECU lenne. A kvótát az 1992/93. és az 1993/94. évi támogatott termelés mennyisége alapján bontanák le az egyes tagállamokra. A kvóta túllépése esetén a támogatást csökkentenék. Ha a túllépés nem haladná meg az 5%-ot, akkor a megvonást az összes tagállamra arányosan rónák ki, ha pedig ezt meghaladná, akkor a kvótát túllépõ tagállam ártámogatását tovább mérsékelnék. Minthogy a támogatás végleges összegét csak a gazdasági év végén lehet megállapítani, a jogosultak részére elõleget folyósítanának, amelynek mértékét a túllépés nélkül járó összeg 50%-ában állapítanák meg.
Az EU sertésállománya 1994 augusztusában 110 588 millió egyedbõl állt, vagyis az elõzõ év megfelelõ idõszakához képest 2,2%-kal csökkent. Az ezt megelõzõ évben az állomány még 2,6%-kal gyarapodott. A csökkenõ irányzat - legalábbis a malacok és hízósertések esetében - feltehetõen 1995 elsõ felében is folytatódik.
Az irányzat nem volt általános. Az említett idõpontban Franciaország sertésállománya 0,1%-kal, Hollandiáé 0,2%-kal, Írországé pedig 1,5%-kal volt nagyobb, mint az elõzõ év megfelelõ idõszakában. Ezzel szemben Németország új tartományaiban a csökkenés mértéke 10,4%-ot, régi tartományaiban pedig 4,4,%-ot ért el. A csökkenés fõ oka a sertéspestis volt. Az 50 kg-nál súlyosabb hízósertések és a 20 kg-nál nem súlyosabb malacok aránya az egész sertésállománynál kisebb mértékben esett vissza.
Az 1994 novemberében végzett felmérések szerint a sertéshús piaca 1995 közepéig a gyenge kereslet és a korlátozott exportlehetõségek ellenére várhatóan kedvezõen alakul. Az árak az 1995. év I. felében és elsõsorban a II. negyedévben még a jelenlegi szintet is meghaladhatják. 1994 augusztusában a sertésállomány 110,59 milliós volt, 2,2%-kal kisebb, mint az elõzõ év megfelelõ idõszakában, a vemhes kocák száma pedig 7,84 millió, 3%-kal kevesebb az elõzõ évinél.
Németországban a várható áralakulás az átlagosnál kedvezõtlenebb lesz, sõt az 1995. év II. negyedében az árak az 1994. év IV. negyedéhez viszonyítva még csökkenhetnek is. A fedeztetések számának visszaesése elsõsorban a malacnevelés gazdaságosságának romlásával magyarázható. Az EU többi tagállamaira a vágósertés alacsony ára és mindenekelõtt a takarmány tartós drágasága jellemzõ.
Németországban a mûtrágya-felhasználás az utóbbi években jelentõsen csökkent, amit környezetvédelmi szempontból csak helyeselni lehet. A legutóbbi gazdasági évben nitrogénbõl 34%-kal, foszforból 58%-kal, káliumból pedig 55%-kal kevesebbet fogyasztottak, mint 1987/88-ban. Ennek oka elsõsorban az, hogy a termelõk alkalmazkodtak a kormány keretfeltételeihez, valamint a megváltozott gazdasági körülményekhez. A termelést külterjesítették, az istállótrágya felhasználását pedig növelték. A mûtrágya-felhasználás feltehetõen tovább csökken a jövõben is. A kormány most készít elõ egy trágyázási rendeletet, amely a gyakorlatban jól bevált alapelveket kívánja a termelõk körében az eddiginél még jobban elterjeszteni. A rendelet hatálya az ország egész területére ki fog terjedni és ezáltal a versenyviszonyok is megjavulnak.
Az olasz cukorrépatermelõk, akiknek az EU cukorpiaci szabályzatának reformja következtében az állami támogatás fokozatos megszüntetésével kell számolniok, most megnyugodhatnak; a cukorgyárak az idei egész termést átvették. Ugyanakkor a szavatolt védõárakat (a 16% cukortartalmú répára számítva) az ország északi részén t-ként 100 000, középsõ részében 105 000, déli részében pedig 110 000 lírában határozták meg (ÁFA nélkül), ami 20 000 líra/t emelést jelent. A termelõi érdekképviseletek és a cukorgyárak között kötött megállapodás politikai jelentõségû. A gyárak azt is vállalták, hogy a szavatolt védõárak a következõ években sem lesznek a jelenlegieknél alacsonyabbak. Mindez lehetõvé teszi, hogy a termelõk az Olaszországra megszabott 1,67 millió tonna termelési kiszabatot elérhessék. Ez a kvóta meghaladja a belföldi keresletet. Az utóbbi hónapokban a cukor világpiaci ára 25%-kal emelkedett, az exporttérítés pedig 40 ECU-rõl 31 ECU-re csökkent.
A brit kormány most terjesztette elõ a költségvetés következõ három évi alakulására vonatkozó számításait. Ezek szerint 1995/96-ban 1,100 milliárd fontot fordítanának brit agrárpolitikai célokra. Az 1994/95. évi kiadások 1,080 milliárd font összege 10,2%-kal meghaladja az elõirányzatot; ezt azonban átmeneti jelenségnek tekintik. 1997/98-ig az elõirányzatot fokozatosan 1,060 milliárdra kívánják lefaragni. Ehhez járul még az EU közös agrárpolitikájának költségeibõl a Nagy-Britanniára esõ rész, amelynek összege 1995/96-ban 2,910 milliárd font lesz, 30 millióval több a tervezettnél. Az összeg 1996/97-ben átmenetileg 2,930 milliárd fontra emelkedne, ezután azonban 2,910 milliárd fontra süllyedne vissza. A brit kormány a közös agrárpolitika költségeit magasnak tartja és ösztönözni kívánja a költségek leszállítására irányuló törekvéseket.
1995-ben 12 milliárd F-t szándékoznak kedvezményes mezõgazdasági beruházási hitelekre fordítani. Ezzel az összes hitelek összege az elmúlt évhez képest 30%-kal nõ. Az 1994. évi kamatlábakat nem szándékoznak felemelni, bár a pénzpiacra ez a jellemzõ. (A már amúgy is kedvezményes mezõgazdasági beruházási hitelek kamatlábát 1994-ben átlagosan 1%-kal már csökkentették.) A kormány kötelezte magát, hogy a hiteleket már 1995. januártól kezdve meg nyitja, szemben az elõzõ évek gyakorlatával, amikor a hitelek egyrészét az év elején befagyasztották. A különösen kedvezményes korszerûsítési hitelek felsõ határát 15%-kal 470 000 F-ra emelték. Ezen felül a fiatal gazdák részére folyósítható korszerûsítési hitel felsõ határának felemelésével a jövõben 1,12 millió F folyósítható a mezõgazdaságban megtelepedni kívánók részére; ebbõl 650 000 F letelepedése, 470 000 F pedig korszerûsítési célokra fordítható. A megkívánt jövedelmet az eddigi három év helyett a jövõben hat év alatt kell elérni. Az új rendelkezések részben a mezõgazdasági korszerûsítési törvény kiegészítésének tekintendõk, részben abba a politikába illeszkednek, amelynek célja az üzemek terheinek tartós csökkentése.
A Bizottság elvileg hozzájárult ahhoz, hogy Ausztriában és Finnországban a mezõgazdasági termelõk saját kormányuktól segélyben részesülhessenek, ha a közös agrárpolitika bevezetése miatt az árak jelentõsen esnének. A segélyprogramok hatálya öt évre terjed ki. A részletes szabályokat a Bizottság akkor fogja tárgyalni, ha benne a két érdekelt új tagállam is helyet foglal. Az osztrák segélyprogramot Brüsszelben kifogás nélkül elfogadták. A finn programmal szemben azonban ellenvetések merültek fel, mert az a segélyt nem a vetésterülethez vagy az állatállományhoz, hanem a termelés volumenéhez kapcsolja, ami csak olyan ágazatokban fogadható el, ahol termelési kvóták vannak hatályban.
Németországban arra törekszenek, hogy a kétlaki gazdálkodók a fõhivatásúakkal azonos támogatásban részesüljenek. A beruházási támogatás terén most újabb lépést tettek a cél elérése felé. Ezentúl a szövetkezetben kétlaki gazdálkodók is részt vehetnek, feltéve, hogy a szövetkezeti tagok kétharmada fõhivatású gazdálkodó. Ugyanakkor a támogatásban részesíthetõ beruházások egy munkavállalóra számított értékhatárát 143 000 DM-ról 174 000 DM-re emelték. A környezetvédelmi, állatvédelmi és állat-egészségügyi beruházások után a kétlaki gazdálkodók a támogatás teljes összegére lesznek ezentúl jogosultak, míg eddig annak csak 75%-át kaphatták meg. A fiatal kétlaki gazdák támogatási rendszerét is kedvezõen módosították. A jövõben akkor lesznek támogatásra jogosultak, ha jövedelmüknek legalább 25%-a tiszta mezõgazdasági tevékenységbõl, további 25%-a pedig mezõgazdasággal kapcsolatos egyéb tevékenységekbõl származik, tehát a mezõgazdaságon kívüli munkából legföljebb 50%.
Németországban a szövetségi mezõgazdasági minisztérium összesen 30 millió DM támogatást nyújt egy olyan modellkísérlethez, amelyben megújuló nyersanyagokból, elsõsorban fából kívánnak hõenergiát és esetleg elektromos áramot elõállítani. A kísérlet négy helyen folyik és most lépett második szakaszába. Apoldában faforgácsból és szalmából 6,5 megawatt hõenergiát szándékoznak termelni. Eberswaldeban a környezõ tûlevelû erdõkre telepített hõerõmûbõl 1500 lakást és több középületet fognak fûteni. Lübbenauban különbözõ növényekbõl és erdei hulladékokból fognak energiát termelni. Ez a 30 megawattos erõmû a kísérleti létesítmények közül a legnagyobb. Kaiserseschben egy faforgács gyártó üzem hõ- és esetleg áramellátását kívánják biomasszából fedezni. A kísérletekben nemcsak a technikai, hanem a gazdasági és logisztikai kérdéseket is vizsgálják.