Az Európai Unióval kötött társulási szerzõdés értelmében, az agrárgazdaság terén jelenleg a felkészülés, a jogi, intézményi, valamint az állat- és növény-egészségügyi összehangolódás idõszakában vagyunk. Agrár-külkereskedelmünknek csaknem a fele már ma is a közösségbe vagy onnan ide irányul. Örvendetes, hogy a Foodapest '94 kiállításon díszvendégként részt vevõ Európai Unió szakemberei, illetve a hazai illetékesek több olyan témáról is tanácskoztak, amelyek megkönnyíthetik a magyar agrárgazdaság közelítését, s évek múltán majdan bejutását a közös európai piacra.
Magyarország EU csatlakozásáról 1997 körül indulhatnak meg a konkrét tárgyalások - jelentette ki egy beszélgetés során Jacques Vonthron, az EU Bizottság mezõgazdasági fõigazgatója. Addig mindkét félnek számtalan teendõje lesz a felkészüléssel. A fõigazgató ezúttal is megerõsítette a hírt: Magyarország csatlakozására legkorábban az ezredforduló táján kerülhet sor.
A fõigazgató szerint a magyar mezõgazdaság erõs versenytársa az Unió agrárgazdaságának. Lakos László földmûvelésügyi miniszter adatokkal szemléltette: hazánk nem jelentõs vetélytársa az EU tagállamainak. Az Unió összes élelmiszerimportjának ugyanis kevesebb, mint egy százaléka származik Magyarországról, termékeink zöme legfeljebb választékbõvítõ lehet az ottani lakosság asztalán.
A Magyar Élelmiszerfeldolgozók Országos Szövetségének a rendezvényén, az Európai Élelmiszer- és Italgyártók Szövetségének (CIAA) munkájáról és Ausztria Európai Unióhoz való csatlakozásáról fejtették ki véleményüket a szakértõk. Nathalie Lecocq asszony, a CIAA képviselõje szerint még az EU-tagállamokban is hosszas egyeztetések kellenek a közösségi döntések beillesztéséhez a nemzeti jogrendszerekbe. Legfõbb törekvéseik közé tartozik az élelmiszeripar versenyközegén való õrködés. A multinacionális élelmiszer-konszernek dacára az egyes államok élelmiszerpiacai nagyon is nemzeti piacok, éppen ezért ott a helyük a kis- és közepes vállalkozásoknak is.
Michael Blass, egy osztrák élelmiszeripari szakmai szövetség szakértõje felidézte: 1994. június 12-én - ötévi jelöltség után - népszavazáson döntöttek Ausztria jövõ év eleji belépésérõl az EU-ba. A tárgyalások kompromisszumos egyezséggel zárultak. Az EU-nak az ausztriaihoz képest viszonylag alacsonyabb fogyasztói árai következtében beállt helyzetet sikerül az EU-ban beváltmódon kiegyenlíteni.
Azt persze nem tudhatjuk, milyen lesz 2000-ben az Európai Unió. Honnan is ismerhetnénk, hiszen folyamatosan változik minden: a most még áhított, de akkor ki tudja, milyen elõnyöket (?) kínáló Európai Unió csakúgy, mint maga Magyarország.
(Figyelõ,
1994. dec. 1-i sz. nyomán)
A magyar élelmiszer-termelés számára az elmúlt évek válsága után a kibontakozás igazi lehetõségeit az export bõvülése hordozhatja.
A Gazdaságkutató Rt. közelmúltban végzett felmérése az ágazathoz tartozó vállalkozásokat arról kérdezte, hogy szerintük milyen tényezõk akadályozzák az adott cég piaci részesedésének bûvülését.
A vállalatok tavaly még szinte egyöntetûen a belföldi piacot tekintették a fejlõdés gátjának, az idén viszont valamivel árnyaltabbak a vélemények. A behatárolt piacon kiélezõdött a verseny, amit különösen felerõsített az import folyamatos növekedése. Egyre többen ismerik fel, hogy a fennmaradás, a növekedés feltétele a javuló marketingmunka. Feltehetõen ezzel függ össze a tõkehiányra való hivatkozás is, hiszen a marketing költséges, s eredményei csak megfelelõ színvonalú termelési háttérrel jelentkezhetnek.
A külföldi üzlettársak szerint a külkereskedelmi forgalomban megjelenõ élelmiszereink minõsége, csomagolása megfelelõ, ebbõl a szempontból nincsenek versenyhátrányban. Gondot okoz viszont a kínálat választéka. Hiányoznak, illetve elégtelen a kínálat az új, korszerû élelmiszerekbõl, hagyományos termékeink pedig ismeretlenek a külföldi fogyasztók elõtt, nincsenek jelentõs, a piacon kapós márkáink.
Az elmúlt évek külkereskedelmi forgalmában felismerhetõk a kedvezõ változás jelei. Exportunk értékesebb, hiszen 5 év alatt mintegy 20%-os termeléscsökkenés mellett is több mint 15%-kal növekedett az árbevétel.
Importunk szerkezete is változott valamelyest ebben az idõszakban. Továbbra is meghatározók azok az alapanyagok, nyersanyagok, amelyek elõállítására itthon nincs mód. Ám egyre nagyobb tért hódítanak a feldolgozott tejtermékek, értékük 1991-92 között több mint négyszeresére növekedett. Az üdítõ italok alapanyagai, sûrítményei pedig kétszeres forgalmat értek el.
Ezek a változások természetesen összefüggnek a hazai mezõgazdasági háttér gyengülésével, a termelés visszaesésével.
A külföldi partnerek által jelzett, a választékkal kapcsolatos problémák, a termékfejlesztés hiányosságai már a hazai vállalatoknál is tudatosulhattak. A vállalatok mintegy fele érzi, hogy a termékfejlesztésben kell elõbbre lépnie és több mint háromnegyede szerint a hatékony kereskedelem nem képzelhetõ el a megfelelõ piaci szervezet kialakítása, illetve mûködése nélkül.
Az alacsony színvonalú marketing szintén jelentõsen korlátozza a magyar élelmiszer-termelõket. Ha ezen a téren nem lépnek elõre a magyar vállalatok, akkor a belföldi piacaink is veszélybe kerülhetnek.
Az élelmiszergyártás színvonalát jólmutatja, hogy azokban a szakágazatokban hódítottak teret az importõrök, ahol nagyobb a feldolgozott termékek aránya (például a húsipari termékeknél), viszont az alapanyagokból nagyobb a magyar export az importnál (például az élõ állatok és állati termékek kategóriában). A magyar élelmiszer-termelõknek be kell látniuk, hogy ha meglevõ elõnyeiket itthon sem tudják piaci eszközökkel kihasználni, akkor nyilvánvaló, hogy külföldön még kevésbé lesznek versenyképesek.
A vállalatok a fejlõdés korlátjaként ritkábban említették a hiányos, illetve elégtelen piaci információkat.
(Figyelõ,
1994. nov. 24-i sz. nyomán)