1999-ig a szociálpolitikának olyannak kell lennie, hogy mindenki betagozódjék a gazdaságba és társadalomba. Az ehhez kiadott Fehér Könyvben írottak szerint az oktatásra, szakképzésre és a nyitott európai munkaerõpiac kifejlesztésére jelentõs beruházások kellenek. Módot kell nyújtani a dolgozók szabad mozgásához a munkaerõ piacokon és elõ kell segíteni a párbeszédet munkaadók, munkavállalók és hivatalok között. (Europe 1994:8)
Az EU országaiban a spárgatermesztés jelentõsége nõttön nõ. A biztonságos termesztéshez az EU elõírások értelmében valamennyi országban egységes elveket és elõírásokat dolgoztak ki. Egységes a fajtaengedélyezés menete, ugyanakkor gondoskodnak arról is, hogy a tagországokban fajtatiszta szaporítóanyag és vetõmag álljon rendelkezésre. Pillanatnyilag Franciaországban, Olaszországban és Hollandiában folytatják a közösségi vizsgálatokat annak megállapítására, hogy az Unióban lévõ fajták megfelelnek-e a fajtaengedélyezési elõírásoknak. Fõleg azokat a fajtákat vizs-gálják behatóan, amelyek alaktani je-gyekben különböznek egymástól, holott homogének. A fajtavizsgálatokban jól beváltak a biokémiai (elektroforézises) módszerek. (Gesunde Pflanzen 1994:7)
Az osztrák mezõgazdasági miniszter egyik beszédében kifejtette, hogy az EU-hoz csatlakozva a hazai mezõgazdaság és ezen belül is a kertészet helyzetében lényeges változásokkal kell majd számolni. A kertgazdaság részére - az EU versengés élesedésével - a kezdeti nehézségek áthidalásához átmeneti szabályozókra lenne szükség. A miniszter jólesõen nyugtázta: az EU késznek mutatkozik arra, hogy az osztrák kertészeteknek ún. átmeneti idõszakot engedélyezzen. (Förderungsdienst 1994:9)
Norvégiában a mezõgazdasági hasznosítású terület csupán 1 millió hektár, azaz az összes földterület 3%-ánál is valamivel kisebb (az EU átlag 57%). A mezõgazdasági földterület 35%-át gabona, 10%-át takarmánynövény, burgonya és zöldségféle foglalja el. Cukorrépát és fehérjetakarmányt nem termelnek. Összesen kb. 92 ezer 0,5 hektárnál nagyobb területû gazdaságot tartanak számon. Az átlagos üzemméret 10 ha. Csak kevés vidéken találhatók viszonylag sík, összefüggõ terepen kellõ nagyságú gazdasági területek. Az átlagos táblaméretek másfél hektárnyiak. Egy átlagos piacra termelõ gazdaság 11 hektáron gazdálkodik, a szarvasmarhatartó és tejtermelõ gazdaságokban átlagosan 12 tehenet tartanak. A különleges klímaviszonyok miatti nehéz helyzetben a mezõgazdaság talpon maradásához tetemes a befektetési igény. Az igen rövid (délen 190, északabbra csak 90-100 napos) tenyészidõ alatt viszonylag magas mûszaki szintre van szükség. Minthogy az állatokat hosszú ideig kell istállózni, jól szigetelt istállókra, takarmánytárolókra és trágyatelepekre van szükség. A mezõgazdasági jövedelem kb. háromnegyede származik az állattartásból. A korai 80-as évektõl kezdve a teljes munkaidõben foglalkoztatott gazdálkodók jövedelme az ipari dolgozókéhoz hasonló volt. Az agrártermékek viszonylag magas áron kelnek el. A gazdaságokat állami és egyéb támogatásokból jelentõs összegekkel segítik. (DLG 1994:9)
A parasztszövetségek (COPA) és a vidéki szövetkezetek (COGECA) bizottságai határozottan bírálják a borpiac megreformálására hozott brüsszeli javaslatokat. Az EU Agrártanács soros elnökének, a görög mezõgazdasági miniszternek küldött leiratukban mindkét szervezet az európai borpiac tényleges igényeihez jobban igazodó és azzal összhangban levõ új reformjavaslatokat követel. Az említett két szervezet illetékesei megvannak arról gyõzõdve, hogy az Európai Bizottság következetesen eltorzítja az állítólagos borfeleslegekkel terhes képet, s új borpicai rendtartást követelnek. Véleményük szerint nem kizárólag a termelés visszafogásán kellene fáradozni, hanem sokkal inkább a kereslet élénkítésével kellene úrrá lenni a helyzeten. (Förderungsdienst 1994:9)
A parasztszövetségek (COPA) és a vidéki szövetkezetek (COGECA) EU bizottságai az illetékes vezetõ EU szervektõl azt követelik, hogy töröljék el a borra kivetett fogyasztói adókat és a mezõgazdasági termékekre megállapított csökkentett szint figyelembevételével csapolják meg az értéktöbbletet. Egyszerûen nem várható el az európai bortermelõktõl, hogy tömegesen vágják ki ültetvényeiket, javítva ezzel az import borok piaci lehetõségeit. Abból az alapelvbõl kellene kiindulni, hogy a bor egyediségét, az európai bortermelés és a bortermelõ vidékek sokarcúságát semmiképpen sem szabad lebecsülni. Az említett szervezetek odáig mennek, hogy a bortermelés szabályozását egyszerûen ki kellene venni a közös agrárpolitika rendszerébõl. A súlyos bírálatok szerint az Unió képtelen igazi piacirányítási politikát kidolgozni. (Förderungsdienst 1994:9)
Egy vezetõ német agrárszakember, Jörg Brixner az Uniónak a kelet-európai országokkal való fokozatos bõvítése mellett foglalt állást, még olyan áron is, hogy ez a bõvítés valószínûleg nyomást fog gyakorolni az agrárpiacokra. A zökkenõmentes csatlakozás érdekében a tagjelölt országoknak minél jobban az EU-hoz kellene igazítaniok "játékszabályaikat". Ehhez azonban elõbb az Unión belül kellene rendet teremteni. Mindenekelõtt a jelenlegi tagországok közötti versengésekben tapasztalható olyan torzulások felszámolására lenne szükség, amelyek az Unión belül az agrárjogi elõírások különbözõségeire vezethetõk vissza. (Förderungsdienst 1994:10)
A németországi Gifthorn körzetben egy olyan gyár mûködik, melyben olajlenbõl különleges tulajdonságú, igen erõs "mûanyagokat", többek között személygépkocsikhoz csomagtér befedõ anyagokat gyártanak. Az alsó-szászországi Mezõgazdasági Minisztérium már két éve támogatja a gyártási programot, minthogy az olajlenbõl mint megújuló nyersanyagforrásból kiváló autóalkatrészeket lehet gyártani. Az olajlenrostokilyen hasznosításán kívül a lenolajból környezetbarát ragasztóanyagot (mûgyantát) is lehet készíteni. Az egyik cég olyan szerzõdést kötött a gazdákkal, hogy azok 400 ha-on fognak olajlent termeszteni ragasztógyártási alapanyagnak. (Top Agrar 1994:12)
Az egészségvédelem, a környezetvédelem, a forráskímélõ termelési technológiák, a versenyképes munkahelyteremtés sürgõs problémáinak megoldásában egyre többet várnak Németországban a biotechnológiától. Elõrejelzések és megalapozott számítások szerint az évez redforduló Európájában a biotechnológia 2 milliós foglalkoztatási lehetõséget kínál. A termelt biotechnológiai termékek világforgalmazási szintje elérheti a 170 milliárd DM-es szintet. Németországban különös fontosságot tulajdonítanak a biotechnológia fejlesztésének. Ezt mutatja az a tény is, hogy 1992 óta a biotechnológia fejlesztésére szánt állami pénzügyi támogatások mértékét megháromszorozták. 1994-ben már 300 millió DM állt rendelkezésre. (Förderungs- dienst 1994:9)
Génsebészeti úton megváltoztatott baktérium, a Bacillus stearothermophilus segítségével a londoni Imperial College kutatóinak sikerült a szalmából erjesztett alkoholtermelés hatásfokát 30%-kal javítaniok. Nemcsak a nagyobb alkohol-kihozatal elõnyére hívták fel a figyelmet, hanem arra is, hogy az erjedés 70 C-on megy végbe, így a lepárlás a hagyományosnál jóval kisebb légnyomáson végezhetõ. (Top Agrar 1994:12)
Nemrég szabályozta az EU Agrártanács az élõ állatok (szarvasmarha, sertés, juh, kecske, ló stb.), továbbá a sperma, petesejt és embrió behozatalának engedélyezését "harmadik" országokból. Egyben megváltoztatta a tenyészmarhák behozatalát szabályozó 77/504/EWG elõírásokat. Az új irányelveket az egyes tagországok 1995. július 1-ig kötelesek saját nemzeti jogrendjükbe beépíteni és ennek megfelelõen alkalmazni. A szabályozás értelmében az EU illetékes állattenyésztési bizottságai minden külsõ országra külön hatósági jegyzéket fognak összeállítani, és az azon feltüntetett szervek fogják engedélyezni a tenyészanyag behozatalát az EU-ba. (Förderungsdienst 1994:9)
Németországban 1994 õszén több mint 30 ezer szerzõdést kötöttek az ugarolási program keretében engedélyezett, nyersanyag-forrást kínáló növények termesztésére. Idén tavasszal további 5-10 ezer kérelemmel lehet számolni, ami a múlt évi szinthez képest kétszeres növekedést jelent. (Top Agrar 1994:12)