Hazánk ezredforduló környékén várható EU-beli teljes jogúvá válásakor két dolog bizonyosra vehetõ: országunk az Európai Unió által támogatandó országok közé fog tartozni; a támogatás mértékét a jövõbeni agrártermelés színvonala és szerkezete nagy mértékben meg fogja határozni. Minden józanul gondolkodó politikus, tudós és gazdasági szakember számára egyértelmû és világos, hogy teljes jogú tagságunk elnyerésének egyik kulcskérdése az agrárpolitika terén konszenzusra jutni az Európai Unióval.
Az Európai Unió hatalmas agrárfeleslegekkel küszködik, melyek leépítése érdekében a múlt évben új agrárprogramot indított el. Ezen program célkitûzéseit összehangolják az 1992-ben elfogadott ötödik környezetvédelmi programban megfogalmazott elképzelésekkel. Hazánkban agrárpolitikai koncepció mindeddig nem került kialakításra; az Országgyûlés által a közelmúltban elfogadott "Nemzeti környezet- és természetpolitikai koncepció" pedig az agrárágazattal kapcsolatosan csupán a termõföld mennyiségi és minõségi védelmére vonatkozóan tartalmaz felvetéseket.
Az új agrárpolitika valódi mérföldkövet jelent az EU történetében. A reform lényege abban ragadható meg, hogy az ártámogatási politikáról a farmerek közvetlen segélyezésére helyezi a hangsúlyt, miközben növekvõ figyelmet fordít olyan problémákra, mint a környezetvédelem, továbbá a mezõgazdasági régiók társadalmi és gazdaságfejlesztési kérdései.
Az agrár-környezetvédelmi akcióprogramnak kettõs célkitûzése van: egyrészt az extenzív jellegû termelési eljárások ösztönzése révén a termeléskorlátozás elõsegítése; másrészt annak a közérdeknek az érvényre juttatása, amelyet a farmerek a táj gondozására és a természeti erõforrások védelme révén képviselnek.
Az agrár-környezetvédelmi programok hat csoportba sorolhatók: 1./ a mûtrágya és/vagy a növényvédõszer-felhasználás jelentõs csökkentése vagy az organikus gazdálkodási módszerek bevezetése, illetve folytatása; 2./ a növénytermesztés és az állattenyésztés (juh- és szarvasmarha-tenyésztés) extenzívebb formáira való áttérés; 3./ más olyan mezõgazdasági tevékenység folytatása, amely a környezetvédelem és a természeti erõforrások védelme, továbbá a tájvédelem szempontjából elõnyösnek tekinthetõ; 4./ az elhagyott földek gondozása; 5./ a mezõgazdasági termõföld hosszú ideig tartó pihentetése (termelésbõl való kivonása) környezetvédelmi okokból; 6./ közcélú és pihenést szolgáló földhasznosítások.
A mezõgazdasági termõföldek erdõsítésének közösségi pénzügyi támogatása is igen jelentõs mértékben megváltozott a folyó évtõl kezdve. A mezõgazdasági termõföld erdõsítése esetén továbbá a mezõgazdasági üzemek erdõterületének fejlesztése (erdõsávok létesítése, erdészeti utak, tûzvédelem stb.) céljából ugyancsak támogatást lehet igénybe venni.
Az EU agrárpolitikájának elemzésekor nem lehet eltekinteni a többéves múlttal rendelkezõ vidékfejlesztési törekvésektõl. Utóbbiaknak súlya, jelentõsége évrõl évre növekszik. Az 1. sz. célcsoport az úgynevezett elmaradott területek felzárkóztatására irányul. Az 5/a.sz. programcsomag a mezõgazdaság strukturális alkalmazkodását kívánja elõsegíteni az egész Unióra kiterjedõen. Végül az 5/b jelzésû célkitûzés körébe bizonyos különösen kedvezõtlen adottságú mezõgazdasági területek vidékfejlesztése tartozik.
Az Európai Megállapodás (Társulási Szerzõdés) VI. Címe tartalmazza a gazdasági együttmûködésre vonatkozó megállapodásokat. A bevezetõ 70. Cikk 2. pontjában a következõket olvashatjuk: "Magyarország gazdasági és társadalmi fejlõdését elõmozdító politikák kialakításánál a fenntartható fejlõdés elveibõl kell kiindulni. Ezek a politikák egyebek között az iparra, beleértve a bányászatot, az építõiparra, a beruházásokra, a mezõgazdaságra, az energiára, a szállításra, a távközlésre, a regionális fejlesztésre és az idegenforgalomra vonatkoznak. A környezetvédelmi megfontolásoknak már kezdettõl fogva szerepet kell játszaniuk ezekben a politikákban ..."
A mezõgazdaság és az agráripari szektor (76. Cikk) területén adódó együttmûködés általános célja "... a magyarországi mezõgazdaság és agráripari szektor korszerûsítése, szerkezeti átalakítása és privatizálása".
A konkrét törekvések célja többek között, hogy javítsa a földhasználat tervezését, ideértve az építési és városfejlesztési tervezést, hogy megfelelõ módszerek és termékek alkalmazásával javítsa a termelékenységet és minõséget, hogy fejlessze az együttmûködést az állategészségügy és a növényegészségügy terén a képzéshez és az ellenõrzések megszervezéséhez nyújtott segítség révén, a közösségi követelményekkel való fokozatos harmonizáció céljából, hogy mozdítsa elõ a vidék integrált fejlesztését.
Az együttmûködésben - többek között - központi helyet foglal el a mezõgazdaság környezeti hatása, a talajerózió, az erdõk, a növényvilág és az állatvilág védelme.
Az Európai Unió részérõl a hagyományos hazai tömegtermékek termelésének korábbi színvonalra emelése tekintetében a minimális megértésre sem számíthatunk, s minden ilyen irányú erõfeszítésünk erõs ellenállásba fog ütközni. Ennélfogva arra kell törekednünk, hogy az agrárnövekedési pálya stratégiai tervezése során a komparatív elõnyök maximális kihasználására és olyan szerkezetváltoztatásra törekedjünk, amely az agrártermékekkel közvetlenül összefüggõ támogatásigényünket mérsékelik.
Az elõzõekkel szemben minden esélyünk megvan arra, hogy teljes jogú-vá válásunk esetén a struktúraváltozást elõsegítõ alapokból számottevõ módon részesüljünk, s ezen belül más közép-európai országokkal együtt olyan jellegû kiemelt támogatásokat kapjunk, mint amilyenek az úgynevezett "Kohéziós Alap" révén a jelenlegi négy legfejletlenebb közösségi ország (Görögország, Írország, Portugália és Spanyolország) részesedik.
Az agrárpolitikai célkitûzéseknek, intézmény- és eszközrendszernek egy egységes vidékfejlesztési politikába kell beágyazódnia. Az utóbbinak a gazdaság jövedelemtermelõ képességének és a vidék eltartóképességének növelésére irányuló prioritásai mellett a környezetbarát, fenntartható fejlõdés követelményeit, mint alapfeltételeket kell figyelembe vennie.
A szûkebb értelemben vett agrárpolitika vonatkozásában a közösségi tapasztalatok, célkitûzések, intézmény- és eszközrendszerek átvételénél azok adaptálására, nem pedig adoptálására kell törekedni. A mezõgazdaság természet- és tájvédelmi szerepe hazánkban is óhatatlanul fel kell, hogy értékelõdjék.
(Gazdálkodás,
1994. 38. évf., 5. sz. nyomán)