A gazdasági állatfajok viselkedésével foglalkozó etológia fejlõdése, valamint az állatvédõ mozgalmak is hozzájárultak ahhoz, hogy elõször ajánlások, a késõbbiekben pedig szabványok rögzítsék az egy árutojást tojó tyúkra számított minimális ketrec-alapterület nagyságát. Elindult egy folyamat, amely szerint szabadságot kell biztosítani a termelésbe vont állatok számára. Az UK Farm Animal Welfare Council szerint az állati szabadságnak öt kritériuma van:
- "szabadság" az éhséggel és szomjúsággal szemben,
- "szabadság" a fájdalommal, a félelemmel és a stresszel szemben,
- "szabadság" a sérülésekkel és a betegségekkel szemben,
- "szabadság" a mozgásban,
- "szabadság" a viselkedési formák többségének gyakorlásában.
Az Európai Közösség Bizottsága által kiadott "Zöld könyv" szerint a jövõre nézve a tagállamok kölcsönösen ismerjék el egymás normáit azzal a kikötéssel, hogy csak egy "technikai minimumot" állapít meg, s a tagállamok ettõl csak "felfelé" térhetnek el.
A tojóketreceknek az alábbi minimum követelményeknek kell megfelelniük:
- A ketrecek gyártásakor felhasznált összes anyag típusának és formájának olyannak kell lennie, hogy az megakadályozzon minden sérülést az állatban.
- A ketrecek kinyitását úgy kell méretezni, hogy azon keresztül egy kifejlett tyúk ki- és berakása szükségtelen szenvedés nélkül megoldható legyen.
- A ketrecnek meg kell akadályoznia a baromfi elszökését.
Az alternatív tartási rendszerek ma már rendkívül sokfélék:
- Szabad tartás - Az állatok fészekládába húzódhatnak be az idõjárás viszontagságai elõl, továbbá a tojásrakás idejére. Az állatsûrûség kb. 400 tyúk/ha.
- Félintenzív tartás - Az állatok takarmányozása és itatása hagyományosan az istállóban történik. Kedvezõtlen idõjárásban itt tartózkodnak, de jó idõben legelõre járnak. Az állatsûrûség 1000 db/ha.
- Fedett szérûskert - Ez a rendszer már a belsõ téri megoldások közé tartozik, ami lényegében egy nyitott oldalú, nyugodt helyen lévõ mélyalmos istálló, ülõrudakkal, fészekládákkal, etetõ és itatóberendezésekkel ellátva. A természetes környezetet élõsövény biztosítja. A telepítési sûrûség 3-5 tyúk/m2.
- Mélyalmos rendszer - Az istállókban az etetõ- és itatóberendezéseken kívül tojófészkek és ülõrudak vannak elhelyezve. Az alkalmazható telepítési sûrûség 7 állat/m2.
- Intenzív padlós tartás - Elektromos klímaberendezéssel és megfelelõ világítási program alkalmazásával valósítható meg.
- Get-away ketrec - Ez egy olyan módosított ketrec, melynek elõnye a hagyományos típusokkal szemben a növelt élettér. A drótháló aljzatú ketrecben ülõrudak, önitatók, két oldalt elhelyezett etetõvályú és a ketrecben fészekláda található.
- Madárház - A get-away ketrecek továbbfejlesztett változata. Az alkalmazható állatsûrûség 10- 15 db/m2.
- Ülõrudas rendszer - Az alapterület jelentõs hányadát elfoglaló rácspadlóval borított trágyaakna felett több sorban ülõrudakat, etetõ- és itató berendezéseket helyeznek el. Az alkalmazható telepítési sûrûség 17-25 tojó/m2.
- Hans-Kier system - Ez a lejtõs kiképzésû dróthálós padozatú rendszer javított változata.
- Elson-féle többszintes terasz - Ez a többszintes tartási forma sajátos módon kapcsol össze egy rácspadlós részt, azaz a teraszokat, egy lépcsõs rendszerrel.
- Többszintes dróthálós rendszer - Az istállóban háromszintes polcokat helyeznek el, melyek között a tojótyúkok szabadon mozoghatnak.
Az alternatív tartási rendszerekrõl készült tanulmányok általában azt mutatják, hogy a potenciális lehetõségek nem mindig teljesülnek a gyakorlatban, zömmel azért, mert az alkalmazók megkísérlik növelni az állatlétszámot a versenyképesség érdekében. Az elõbbiekben tárgyalt tartási megoldások terjedését azonban az érzékelteti, hogy Franciaországban már 1990-ben 1,6 millió tyúkot tartottak kifutós tartásban. A legtöbb fogyasztó inkább választja a "free-range eggs" terméket a jóval magasabb ár ellenére is. Hollandiában a "kapirgáló tyúk tojását" a megkülönböztethetõség kedvéért különleges bélyegzéssel látják el. E tojások ára mintegy 30-50%-kal magasabb.
Magyarországon feltétlenül indokoltnak látszik a nyugat-európai tapasztalatok alapján olyan, viszonylag egyszerû és nem túl költséges rendszerek kipróbá-lása, melyek kielégítik az alternatív tyúktartás kritériumait. A Pannon Agrártudományi Egyetem kaposvári állattenyésztési karán a madárház, az ülõrudas, valamint az intenzív rácspadlós tartási rendszerekkel kísérletek már folytak. A tenyésztõ vállalatok és forgalmazók támogatják az alternatív rendszerek fejlõdését, mivel olyan piacra is értékesítik fajtáikat, ahol a hibrid teljesítményének ajánlásánál elõny, ha az nemcsak a ketreces tartásra vonatkozik.
(Környezet és Fejlõdés,
1994. 6. sz. nyomán)
Európa fejlett országainak legtöbbjében a szemétégetõk túlterheltté, a hulladéklerakó telepek túltelítetté váltak. Az összes szilárd hulladéknak kb. 5%-a a háztartási szemét, ennek 30- 40%-át teszik ki a csomagolószerek. (Budapesten ez az arány 30,7%).
Az Európai Unió országaiban a csomagolási hulladékok hasznosítására keresik a megoldást:
- A csomagolóanyag felhasználásának csökkentésére két megoldás kínálkozik. Legkézenfekvõbb a "luxus" csomagolások elhagyása. Másik lehetõség a felhasznált csomaglóeszközök tömegének csökkentése.
- A csomagoló eszközök újra felhasználása, újratöltése esetén azonban egyéb problémák is jelentkeznek. Így például a visszagyûjtés szervezése és a szétválogatás.
- A csomagolószer anyagának ismételt felhasználása azonban különféle technikai eljárásokkal megoldható (recycling). Jó példa erre a papír, az üvegcserép és az alumínium doboz. A reciklált mûanyagok minõsége az eredetihez képest csökkent, ezért közvetlen élelmiszer-csomagolásra nem alkalmas.
- Az energia-visszanyeréssel(-hasznosítással) kombinált égetés elsõsorban mûanyaghulladékok hasznosítására ajánlott.
- A deponálásra akkor kerül sor, ha a felsorolt hasznosítási megoldások közül egyik sem alkalmazható.
A csomagolási hulladékok csökkentésére, hasznosítására irányuló elsõ direktívákat az EK 1985-ben adta ki, ez csak a folyékony élelmiszerekre vonatkozó szabályozás volt. 1991-tõl Németországban törvény tiltotta az égetést és a deponálást. Hollandiában, ahol legnyomasztóbb a területhiány, 2000-re a csomagolási hulladékokat 100%-ban hasznosítani kell.
Az EU környezetvédelmi miniszterei 1993 decemberében a következõ direktívákat, mint fõ célkitûzéseket fogalmazták meg:
- 5 évvel a direktíva elfogadása után a csomagolási hulladékok min. 5, max. 65%- ának visszagyûjtése,
- ebbõl reciklálásra kerül min. 25, max. 45%,
- az EU-tagállamok nemzeti szabályozást készítenek.
Magyarországon ma az 1976. évi II.törvény "Az emberi környezet védelmérõl" van érvényben. Új környezetvédelmi törvény felállítása a szaktárcákra vár, melyek között az egyeztetés már huzamosabb ideje folyik. A törvény elõkészítõi a termékdíj bevezetésében látják a hulladékcsökkentés megoldását. A termékdíjat a csomagolások térfogata alapján állapítanák meg és azt a gyártó vagy az importõr adó jellegû költségként fizetné be az állami költségvetés részére.
(Szeszipar,
1994. 42. évf. 3. sz. nyomán)