Az európai és amerikai parasztszervezetek együttmûködése meg fogja gyengíteni azt az érvelést, hogy ha valamely ország nem folytat dömpinget, azt versenytársai fogják megtenni. Az európai és észak-amerikai gazdákat fel kell világosítani arról, hogy az éhezõ országokba irányuló dömpingbõl semmi hasznuk sem származik, sõt maguk is hitelüket vesz tik. Jó példa erre a nagy indiai parasztszervezettel (BKU) folytatott együttmûködés. India nemzeti agrárpolitikája tudatosan és eredményesen tudta megoldani az ország önellátását.
Franciaország az EU egységes belsõ piacán is fenn kívánja tartani a mezõgazdasági és élelmiszeripari termékek minõségi megjelölésére kialakított rendszerét. Már 1994 januárjában egy száz tételbõl álló jegyzékben közölte, hogy mely termékekre vonatkozóan kívánja a származás, a földrajzi eredet és a különleges minõség EU-szintû védelmét megszerezni. Ugyanakkor a minõség védelmére felállított egy bizottságot, az addig hasonló céllal mûködõ két bizottság helyett. Egyidejûleg egy új kiegészítéssel hozzáigazították az eddig érvényes belsõ jogrendet az EU szabályaihoz.
Az EU rendszerében nemcsak a mezõgazdasági termékek és élelmiszerek származási megjelölése kaphat védelmet, hanem a termék és az elõállítási eljárás sajátos jellegzetességei, valamint a termék elnevezése is.
Jean Puech mezõgazdasági miniszter hangsúlyozta, hogy az új, egységes bizottság hivatalos intézményesítésének fõ célja a szabályozás áttekinthetõsége és egyszerûsítése. Brüsszelben azonban tartanak attól, hogy az új szabályozás hatályba lépése nem lesz súrlódásmentes.
A támogatatlan exportban a búza világpiaci ára az 1990-1993. évek átlagához viszonyítva több mint 35%-kal emelkedhet, míg a támogatott export aránya 52%-ról 34%-ra eshet. Ezek a fejlemények egyértelmûen az USA számára elõnyösek.
Az EU marha- és borjúhús-termelése az elõrejelzések szerint 2000-ig 3,5%-kal 7,95 millió tonnára csökkenhet, az egy fõre esõ évi fogyasztás pedig 1,3%-kal 14,9 kg-ra csökkenhet. A fogyasztói kereslet a baromfihús irányába tolódik el. A marha- és borjúhús piaci helyzetének várható alakulása még bizonytalan. A hústermelés versenyképessége a takar mányárak szerény emelkedése miatt fenntarthatónak látszik.
A GATT-egyezmény hatása a tej- és a tejtermékek piacán is érvényesül. A vaj és a sovány tejpor támogatott árai az OECD országokban 2000-ig 15-20%-kal eshetnek. A tejtermékek névleges árai emelkedni fognak, de a termelés költségeihez viszonyítva alacsonyak maradnak. A vaj fob ára Észak-Európában 2000-ben tonnánként 1600 dollár, a sovány tejporé pedig 1780 dollár lehet. A vajkészletek a jelenlegi 191 000 tonnáról 2000-ig 35 000 tonnára csökkenhetnek, a soványtejpor-készletek pedig ebben az évben elérhetik a 44 000 tonnát, de azután 2000-ig 31 000 tonnára eshetnek vissza.
A várható nehézségek egyike a GATT-egyezmény végrehajtása terén mutatkozik. Az EU és az USA eljárását egyeztetni szükséges, hogy a versenyviszonyok torzulásait elkerüljék. A támogatott gabonaexportot az USA-nak is 21%-kal kell csökkentenie, az ottani ellenõrzés azonban túlságosan merev és inkább gyakorlati szempontokat érvényesít. Az EU eddigi kiírásos rendszere ezzel szemben jól mûködik, és módot nyújt a kivitel megbízható ellenõrzésére.
További bonyodalmat jelent, hogy Kína egyre nagyobb importõrként lép fel a világpiacon. Importja régebben csökkenõ, exportja pedig emelkedõ irányzatú volt, most azonban megfordult a helyzet. Gabonabehozatala 1994-ben még csak 6 millió tonna volt, de 1995-ben minden bizonnyal eléri a 14 millió tonnát és a növekedés tovább folytatódhat. Az erõsen fokozódó belsõ keresletet ui. akkor sem tudják kielégíteni, ha sikerül teljesíteniök azt a tervet, amely szerint a gabonatermelést 2000-ig a jelenlegi 450 millió tonnáról 500 millió tonnára növelik. A 2000. évi importszükséglet akkor is 20-25 millió tonna lehet.
A közép- és kelet-európai országok részére engedélyezett import lebonyolítása meglehetõs logisztikai, mûszaki és ügyviteli nehézségekbe ütközik. A kedvezményezett tételeket az importengedélyek hatályossági ideje alatt igen gyakran nem tudják leszállítani. Érthetetlen, hogy a Bizottság miért vonakodik az engedélyek meghosszabbításától, valamint annak elismerésétõl, hogy a késedelem oka vis maior, vagyis külsõ akadály. A magatartás ellentétes az EU politikájával. A Bizottság nyilván nem elég rugalmas ahhoz, hogy az EU politikai ígéretei beválthatók legyenek.
Az EU gabonaexportját a közép- és kelet-európai országokban végbement változások erõsen érintették. Ezekben az országokban ui. szintén növekednek az exportkészletek, az értékesítési lehetõségek pedig egyre jobban korlátozódnak.
A volt KGST országok a nyolcvanas években még 8-12 millió tonna gabonát, vagyis az egész gabonaexport mintegy harmadrészét vásárolták meg az EU tagállamaitól. 1994/95- ben ez az export csak 2 millió tonna lesz. A volt Szovjetunió tagállamainak gabonabehozatala 1995-ben nem fogja meghaladni a 6-7 millió tonnát, szemben az elõzõ évi 11 millió (és az azt megelõzõ évek 28 millió) tonnás importjával. 1994/95-ben Oroszország gabonabehozatala az 1994. évi igen gyenge termés ellenére is legfeljebb 3 millió tonna lesz, holott 1993-ban 6 millió, 1992-ben pedig csaknem 19 millió tonna volt.
Az EU-val társult hat közép- és kelet-európai ország közül csak Lengyelország szorul kb. 1 millió tonnás importra. A többiek gabonafölöslege 1995-ben 2-3 millió tonna lesz. Lengyelország importszükségletének zömét Oroszország, Magyarország és Csehország elégíti ki.
Belátható idõn belül a hat közép- és kelet-európai ország exportfölöslege legalább 5-7 millió tonnára becsülhetõ. Ennek értékesítése a termelõ országok szomszédságában nehéz vagy éppen lehetetlen lesz. Ezért az EU Bizottságának változtatnia kellene eddigi álláspont ján, amely nem hajlandó a hat termelõ ország gondjait elismerni. Az EU szabályozásában több rugalmasságra volna szükség. Erre azonban a Bizottság szemmel láthatóan nincs felkészülve.
Az USA mezõgazdasági minisztériumának becslése szerint a szójadara fogyasztása az 1994/95. évi idényben világviszonylatban el fogja érni a 83,3 millió tonnát, ami 5%-kal haladja meg az 1993/94. évi fogyasztást. A két legnagyobb fogyasztó az USA és az EU. A fogyasztást az USA saját termelésébõl, az EU pedig részben dél-amerikai importból fedezi. Az USA ebben az idényben várhatóan 29,35 millió tonna szójadarát fog termelni, 6%-kal többet, mint az elõzõ idényben. Brazília exportja várhatóan kissé visszaesik, mégpedig 10,0 millió tonnára, mert a belföldi kereslet állandóan nõ. Argentína exportja várhatóan változatlan marad; kb. 7,0 millió tonnára tehetõ.
A szójadara világkereskedelmi forgalmát az EU belsõ forgalmával együtt az amerikai szakértõk 1994/95-ben 30,0 millió tonnára becsülik, szemben az elõzõ idény 29,3 millió tonnájával. Az exportõrök között India, valamint kisebb mennyiségekkel az EU és Kína is jelentkezik. A Tizenkettek behozatala harmadik országokból várhatóan 12,3 millió tonna lesz. Az USA rekordtermése és a dél-amerikai országok igen jó termése következtében a szójadara a világpiacon olcsóbb lesz, mint az elõzõ idényben volt. A szójaolaj viszont a nagy kereslet miatt feltehetõen megdrágul. A német exportõrök a dollár gyengülését is kihasználták, és 1995 márciusában mintegy 30%-kal olcsóbban vásárolták a szójadarát, mint az elõzõ év megfelelõ idõszakában.
Az olajmagvak ideiglenes védõára (163 ECU/t) 1993-hoz hasonlóan 1994-ben is elmaradt a forgalmi ártól. Márpedig ennek alapján határozták meg az 1994/95. évre vonatkozó támogatás mértékét. Ez volt egyúttal az alapja az elsõ részletben folyósítandó támogatás összegének, amely az egész elõirányzat 50%-a. Így az ideiglenes elõirányzatok módosítására lesz szükség. 1993/94-ben a végleges védõ(referencia)ár (193,1 ECU/t) 18%-kal haladta meg az ideiglenes árat.
A legutóbbi adatok szerint a Blair House-i egyezményben megszabott 3,371 millió hektáros területnél 5-10%-kal többet vetettek. Ez azonban csak azokban a tagállamokban érinti a termelõket, ahol az országos határértéket túllépték (Németország, Franciaország, Spanyolország és az Egyesült Királyság). Ezekben az országokban az olajmagvak termelésének támogatását csökkenteni kell, mégpedig olyan arányban, amilyennel az illetõ országra meghatározott vetésterület több a kitûzöttnél.
Még eldöntetlen, hogy a 60 000 hektárban meghatározott tartalékot milyen arányban fogják felosztani az egyes tagállamok között. Ebben a kérdésben éles vitára kell számítani.
A Blair House-i egyezményben meghatározták, hogy az egyes tagállamok csak korlátozott területen termelhetnek nem-élelmezési célokra szánt olajmagvakat. Az 1994. évi termés a becslések szerint nem merítette ki ezt a keretet. Lehetséges azonban, hogy a határértéket a 2000. év után túllépik, és a Bizottságnak ebben az esetben majd meg kell tennie a szükséges intézkedéseket.
Legnagyobb a gond Dániában, ahol a 10,86 milliós sertésállomány még mindig túl nagy. Most az a feladat, hogy az exportot az erõsen támogatott amerikai és japán piac helyett az EU új tagállamaiba tereljék, ahol a fogyasztás a mesterségesen feltornázott árak miatt egy fõre számítva csak évi 32-33 kg.
Sertéshúsból Svédország 102%-ban, Finnország pedig 109%-ban elvileg önálló. Ezek a számok azonban már túlhaladottak, mert az olcsó import és az a körülmény, hogy a termelõk a sertéseket inkább korábban levágják és nem veszik fel a versenyt a többi EU tagállammal, megnövelte a fogyasztói keresletet.
Az Egyesült Királyságban, Franciaországban, Spanyolországban és Dániában az árak máris emelkedni kezdtek; Hollandiában viszont a piac nyomott maradt. Lehet, hogy az Egyesült Királyság lesz az Unió elsõ tagállama, ahol az árak régóta várt emelkedése elõször megindul, de ez nem a nagyobb keresletnek, hanem a csökkent kínálatnak köszönhetõ, mert a tenyészállomány az 1994. augusztusi állatszámlálás szerint 5%-kal kevesbedett.
A tartományban a sertéshizlalás a legutóbbi két évtized alatt - a konjunkturális ingadozásokat nem tekintve - szinten maradt. A kisüzemek számának csökkenését a hizlaló kapacitás bõvülése ellensúlyozta. A tenyészkocák száma a tartományban éppen megfelel az országos átlagnak. Évente mintegy 2,5 millió malacot exportálnak. A tartomány részesedése az ország egész sertéshús-forgalmából állandóan csökken, emiatt saját termelése a belsõ sertéshús-fogyasztásnak nem egészen 40%-át fedezi. A tartományi kormány elsõrendû feladatának tekinti a sertéstermelési beruházások építési elõírásainak egyszerûsítését és gyor sítását, ami a beruházási költségek csökkentésével is jár. Másik fontos feladat az állományok egészségi állapotának megjavítása. Arra törekszenek, hogy rövid idõ alatt a tartomány egész sertésállománya mentes legyen az Aujeszky-féle betegségtõl. Ezt elõsegítendõ a védekezés költségeit a tartomány magára vállalta.
Az EU támogatott marhahús-exportja az idén felvett új tagok nélkül 2000-ig 817 000 tonnára csökkenhet. Ebben az évben csak 1,12 millió tonna marhahús támogatott exportjára lehet számítani; ennek költségei 1,910 milliárd ECU-t emésztenek fel. 2000-ben ez a költség már csak 1,259 milliárd ECU lehet. Az USA támogatott exportja ennél lényegesen kevesebb. Mértéke 1995-ben 21 500 t, 2000-ben pedig már csak 17 600 t lesz, a költségek pedig az idei maximális 33,5 millió dollárról 2000-ig 22,8 millió dollárra csökkennek.
Míg az EU marhahús-exportja 1994-ben az elõzõ évhez képest 15,2%-kal visszaesett, 1995. évi csökkenése pedig 17,4% lesz, addig az USA exportjának 1994. évi növekedése 18,5% volt, 1995-ben pedig 5,3% lesz. Az új helyzet elõnyeit elsõsorban az USA, Kanada, Új- Zéland, Argentína és Uruguay fogják élvezni.
A mozgalom másik terve az ún. Dionysos-projektum kifejlesztése. Ez azt jelenti, hogy az olasz borvidékeken is létesítenek német és francia mintára olyan útvonalakat, amelyeket végigjárva képet lehet szerezni az érintett borvidékek kínálatáról. Számot vetnek különbözõ kedvezõ mellékhatásokkal is, amelyek megvethetik a speciális minõségi turizmus alapjait. Ebben elsõsorban a 26-45 éves, jómódú férfiakra számítanak, akik vagy vezetõ állást töltenek be, vagy szabad foglalkozásúak.
Spanyolországban a biotermékek elõállítására megvannak a kedvezõ feltételek. Az országban sok a teljesen lakatlan terület, sokfelé kezdetleges módszerekkel termelnek, a mûtrágyák és növényvédõ szerek felhasználása csekély mértékû. Jelenleg mintegy 12 000 ha- on alkalmaznak környezetbarát termelési módszereket. A szakértõi vélemények szerint a terület a következõ öt év alatt 28 000 hektárra bõvülhet. A biotermékek megkülönböztetõ megjelölését kb. 1000 nyilvántartott gazdaság használhatja. Termékeik 75%-át az EU többi tagállamaiba exportálják. A legnagyobb fogyasztók Németország, Hollandia és Franciaország. A termelõk biotermékeikért 10 és 20% közötti felárban részesülnek. A termelés szigorú ellenõrzés alatt áll. Bizonyos mértékû csalás nem zárható ki sehol sem, ezért igen fontos, hogy a fogyasztók a biotermékek minõségérõl megbízható tájékoztatást kapjanak. A madridi és brüsszeli forrásokból az erre vonatkozó kutatásokat is támogatni kívánják.
A biotermékek oroszlánrésze gyümölcs- és zöldségféle. Egyes tájakon minõsített tehén- és juhtejet is állítanak elõ. Ökológiai módszereket az ország valamennyi tartományában használnak, az elsõ helyeket azonban Katalónia, Murcia és Valencia foglalja el.
Az EU keleti bõvítése nem ad okot aggodalomra. Igaz, hogy ennek az Unió eddigi bõvítéseihez hasonlóan hatása lesz az Unió agrárpolitikájára, de az új szakaszba ennek ellenére félelem nélkül kell belépni. A felvételüket kérõ közép- és kelet-európai országok valamennyien agrárországok, amelyek erõsen érdeklõdnek az EU mezõgazdasága és piaci szabályzatai iránt. Franciaország különös figyelemmel kíván õrködni azon, hogy az Unió keleti kibõvítése ne járjon az EU agrártámogatási rendszerének esetleges lebontásával és általában azon, hogy az Unió eredményei veszélybe ne kerüljenek. Az újonnan felveendõ országoknak nemcsak a közösség elõnyeit kell élvezniök, hanem vállalniok kell a velük járó kötelezettségeket, a termelés visszafogását, a tejkvótákat, az ugarolási rendszert stb. is. Ha az újonnan felveendõ országok vásárlóereje megjavul, annak a francia mezõgazdaság is hasznát fogja látni.
A végsõ cél, hogy az EU többi tagállamaihoz hasonlóan Franciaország is erõs mezõgazdasággal léphessen fel a világpiacon. Ehhez alkalmazkodás és szigorú szervezés szükséges.
Az élelmiszerek árcsökkenésébõl eredõ elõnyöket a kereskedelem nem tarthatja meg magának, hanem azokat tovább kell adnia a fogyasztóknak, ill. a termelési ráfordítások ellensúlyozására a parasztoknak. Tény, hogy ez eddig nem minden esetben történt meg. A kereskedõknek tisztában kell lenniük azzal, hogy a termelõk a fogyasztókat ellenük fogják hangolni. Különösen ha megpróbálnának a gazdálkodókra úgy nyomást gyakorolni, hogy a belföldi árukat mellõzik. A fogyasztóknak is nagy a felelõsségük, mert ha továbbra is ragaszkodnak a hazai árukhoz, akkor a jövõben is friss és egészséges élelmiszerhez juthatnak, és a környezet sem szenved sérelmet. Abból kell kiindulni, hogy a külföldi kínálat megpróbálja majd a belföldi termékeket kiszorítani a piacról, de ha a belföldi árak is esnek, akkor a fogyasztók szívesebben vásárolják meg az osztrák termékeket.
Az osztrák mezõgazdaság jövõjének biztosítása végett tovább folytatódnak a tárgyalások. Kijelölik a hegyvidéki és más okból kedvezõtlen adottságú területeket. Ausztria maga választhatja ki a francia, a német és az olasz szabályozás közül azt, amelyet a saját viszonyai között a legmegfelelõbbnek tart. Az osztrák parasztok környezetjavító célokra közvetlen kifizetés alakjában összesen 5,5 milliárd S támogatást kapnak.
A most következõ hónapokban az osztrák mezõgazdaságnak erõteljes munkát kell végeznie, egy segítõ szándékú csomagtervre alapozva. A csomagtervet az EU, az osztrák szövetségi kormány és a tartományok együttesen állították össze. A cél, hogy az osztrák parasztok a jövõben is termeljenek mezõgazdasági termékeket, és nyújtsanak az ország számára nélkülözhetetlen egyéb szolgáltatásokat.
A borgazdaság számára elsõsorban jobb törvényes keretfeltételeket kell teremteni, újra kell szabályozni a borok ellenõrzését és ki kell küszöbölni a versenyviszonyokat torzító körülményeket.
Az ellenõrzés súlypontja áthelyezõdik a termelõ gazdaságokba. A jelenleg használatos ellenõrzõjegy megszûnik és helyette az Agrarmarkt Austria pecsétje fogja igazolni a minõséget (ennek használata nem lesz kötelezõ). A minõségi bor akkor is állami ellenõrzés alá kerül, ha az EU valamely más tagállamába "exportálják", ami azonban már nem minõsül kivitelnek. A kiváló minõségû bor csak Ausztriában lesz palackozható.
Fontos cél a piacszervezés megjavítása, ami a Weinmarketing-gesellschaft feladata. Ezt a termelõ és kereskedelmi vállalatok kötelezõ hozzájárulásaiból tartják fenn. A borok kelendõségének ösztönzésére szakosítják a borvidékeket és a propagandát infrastrukturális intézkedésekkel fogják összekapcsolni. Az intézkedések fõ célja a borok minõségének további javítása.
A közép- és kelet-európai országokkal a szorosabb együttmûködés helyes és kívánatos. Fel kell építeni a gazdaságot és élénkíteni kell az áruforgalmat. Ez azonban nem mehet végbe az Unióba irányuló mezõgazdasági export fokozásával. Különösen azért nem, mert a régebben várakozó országok között némelyik még maga sincs kielégítõen ellátva élelmiszerrel. Mezõgazdaságukat inkább a szocializmus jelszavával túlméretezett nagyüzemek jellemzik. Ezekben az országokban az Unióba való felvételük elõtt meg kell teremteni az egészséges szerkezetû mezõgazdaságot, és az agrárpolitikát fokozatosan közelíteni kell az EU-éhoz. Az EU agrárreformja, a GATT-egyezmények végrehajtása és a közületi erõforrásokkal való takarékoskodás a mezõgazdaságot annyira megterhelik, hogy a további bõvítés költségeit már nem tudja viselni. Különösen vonatkozik ez Bajorországra, amelyre a közép- és kelet-európai import terhei elsõsorban nehezednek. Az EU további bõvítése nem veszélyeztetheti az eddigi agrárpolitika eredményeit. Hiba volna a mezõgazdasági jövedelmek óriási visszaesését szabadjára engedni, sõt inkább fékezni kellene.
A Bizottság javasolni fogja a Szovjetunió utódállamai részére engedélyezett vámmentes kvóták megszüntetését, és ennek ellenében a jelenlegi vámok 30%-os mérséklését. A mérsékelt vámtételek csak Oroszországgal, Ukrajnával és Kazahsztánnal szemben lennének érvényesek, mert a többi szovjet utódállamnak külön kereskedelmi egyezményei vannak az EU-val.
1995. január 1-jén a lengyel, magyar, cseh és szlovák mûtrágyaimportot terhelõ összes vámok megszûntek. 1996. január 1-jén a román és a bolgár import is vámmentes lesz; addig is ez a két ország vámmentes kvótát és vámkedvezményt kap. A három balti államból származó mûtrágyaimport jelenleg is már vámmentes.
Az élõállat- és húspiac jelenleg kellõ védelemben részesül a túlzott behozatallal szemben. Kivétel csak a borjúbehozatal, mert a jelenlegi abszolút mennyiségi korlátozások az új GATT rendelkezésekkel nem egyeztethetõk össze. A Bizottság erre vonatkozóan külön egyezményeket szándékozik kötni az érintett közép- és kelet-európai országokkal.
A kelet- és közép-európai országok a részükre engedélyezett kedvezményes kontingenseket - az élõmarha kivételével - eddig viszonylag kis mértékben tudták kihasználni. (A marhahús kontingensének kihasználtsága pl. mindössze 20%.) Az EU szarvasmarha- és sertésimportja 1993 óta erõsen visszaesett. Az élõállatok behozatalában pedig 58,4%-kal Csehszlovákia, a hús és húskészítmények behozatalában pedig 58%-kal Magyarország állt az elsõ helyen. A sertésexportban a kontingensek kihasználtsága árufajonként is eltérõ. E különbségek részben állategészségügyi okokra vezethetõk vissza.
Az EU a vele társult közép- és kelet-európai országokkal folytatott kereskedelemben 1993-ban 919 millió DM többletet ért el.