A növényi olajok és fehérjék termelésének elõmozdítására alakult Unió (UFOP) szerint a Blair House-i egyez mény botrányos helyzetet teremtett, amely tovább nem tartható fenn. Erkölcstelennek tartják, hogy az egyezmény az EU-ban az olajnövények termõterületét korlátozza, míg a többi országok, elsõsorban az USA és Kanada a világpiaci helyzet alakulásának megfelelõen bõvíthetik. Ugyanakkor az EU termelõit -ha a keretet túllépik - szigorúan megbüntetik. Nem tartható fenn az a rendelkezés sem, amely az EU termelõinek megtiltja még az ipari célú növényi olajok készleteinek meghatározott mértéken felüli növelését. Minthogy e helyzet megváltoztatására tárgyalások útján nincs sok remény, az UFOP most jogi szakértõkkel megvizsgáltatja az ügyet, és esetleg megteszi a további szükséges lépéseket.
A mezõgazdasági bizottság az 1995/96. gazdasági évre az agrárárak 1%-os általános emelését javasolta. Ezzel némileg ellensúlyozni kívánta az EU takarékossági intézkedéseinek hatását, amelyek révén a mezõgazdaság támogatásának az EU költségvetésében elõirányzott aránya 1995-ben az elõzõ évi 75%-ról 49%-ra csökkent. A Parlament a javaslatot egészében elutasította és egyes részletkérdésekkel sem értett egyet. A fõ érv az volt, hogy 1994-ben az agrárárak az EU átlagában 6,7%-kal emelkedtek. Az 1%-os általános emelés tehát hatástalan maradna, és nem csökkentené a kemény és puha valutájú tagállamok helyzetében fennálló különbségeket sem.
A Bizottság becslésein alapuló adatok szerint a hüvelyesek vetésterülete az EU tizenkét régi tagállamában 3,8%-kal, az 1993. évi 1,36 millió hektárról 1,23 millió hektárra csökkent. A Tizenötök vetésterülete 1995-ben 1,28 millió ha volt. A régi összetételû Unióban a lóbab vetésterülete 14 000 hektárral 288 000 hektárra, a borsóé pedig 35 000 hektárral 946 000 hektárra esett vissza. A csillagfürt vetésterülete ugyanakkor 24 500 hektárról 29 200 hektárra nõtt, ennek jelentõsége azonban csekély.
A hüvelyesek vetésterülete 1995-ben Franciaországban 9,7%-kal 607 000 hektárra, Nagy-Britanniában 12,3%-kal 200 000 hektárra, Dániában pedig 27,4%-kal 77 000 hektárra csökkent, de Németországban 29,3%-kal 97 000 hektárra, Spanyolországban pedig 63,3%-kal 160 000 hektárra emelkedett.
A fogyasztók egyre szigorúbban ítélik meg a gyümölcs- és zöldségfélék minõségét. Az élelmiszerek minõségét javító eljárásokat többre értékelik, mint az árcsökkentõ technológiákat. Ezért megbízhatóan jó minõségû termékeket kell elõállítani, tehát következetesen be kell építeni a termelésbe a minõségbiztosító rendszereket. A fogyasztó ugyanis tudni kívánja, hogy a neki kínált termékeket hol és hogyan állították elõ.
Északrajna-Vesztfáliában 1990-tõl 1994 végéig 14 millió DM támogatást nyújtottak a gyümölcs- és zöldségfélék piaci értékesítéséhez. Ennek következtében a tartományban a gyümölcs- és zöldségfélék piaci forgalma 40%-kal, 280 millió DM-re emelkedett. A siker elõfeltétele az integrált termelés és az egyes növényfajokra külön kidolgozott termelési irányelvek betartása.
A Bizottság javaslatot tett a banánbehozatali engedélyek kiadásának egyszerûsítésére. Eddig az engedélyeket a "forgalmazott mennyiség" alapján osztották szét az importõrök között és ez bonyolult eljárást tett szükségessé. A javaslat szerint a jövõben az engedélyezés alapja az elõzõleg ténylegesen importált mennyiség lenne. A szakmai érdekképviseletek véleménye szerint ez a rendelkezés befagyasztaná a jelenlegi kontingenseket.
A Bizottság szükségesnek tartja annak pontosabb meghatározását, hogy mit kell olyan "rendkívüli körülménynek" tekinteni, amely lehetõvé teszi az importkvóták módosítását. Ez az EU folyamatos ellátását és normális kereskedelmi kapcsolatok kialakulását mozdítaná elõ.
A Bizottság tovább szigorította takarékossági rendelkezéseit az EU tejpiacán. A tejtermékek értékesítésére fordított támogatás csökkentése már folyamatossá vált, de a Bizottság most az exporttérítést is csökkentette. A sovány tejpor exporttérítését 3%-kal 68 ECU-re, a teljes tejporét 5%-kal 112 ECU-re, a sûrített tejét pedig 1%-kal szállították le. Ezt azzal indokolták, hogy az export meghaladja azt a mértéket, amelyet a Bizottság a GATT-egyezmények értelmében engedélyezni szándékozik. Ezenfelül a kazeingyártásban a sovány tej feldolgozásához adott támogatást 10%-kal kívánják leszállítani. Itt a Bizottság a termelés erõs emelkedésére és a tejfehérje elégtelenségének a veszélyére utalt. Az egyes tagállamok kormányai és a feldolgozóipari érdekképviseletek az újabb takarékossági intézkedéseket erõsen kifogásolják, a Bizottság pedig arra hivatkozik, hogy a túlságosan erõs kínálatot elfogadható szintre kell szorítani.
Az egy fõre vetített húsfogyasztás az 1993. évi 88 kg-ról 1994-ben 88,9 kg-ra nõtt. Baromfihúsból 18,9 kg-ról 19,7 kg-ra emelkedett a fogyasztás. A marhahúsé 0,7 kg-mal 18,2 kg-ra, a sertéshúsé 0,3 kg-mal 47,1 kg-ra nõtt. A borjúhús fogyasztása nem változott (1,3 kg). A juh- és kecskehús fogyasztása kissé emelkedett, a lóhúsé és egyéb húsfajtáké kissé visszaesett.
A termelés 2,6%-kal, 3 millió tonnára csökkent. Ezt az import 9%-os bõvülése ellensúlyozta. Az utóbbi évektõl eltérõen a húsexport 2%-kal 2,5 millió tonnára esett, de értékben kifejezve változatlan maradt.