Abszolút és végérvényes elõnyt egyik üzemméretnek sem adhatunk. Az agrárgazdasági koncentráció a marxi felfogás szerint a tõkés-bérmunkás üzemek túlsúlyához vezet és ezek késõbb monopolizált formákat vesznek fel. Ez az elképzelés nem igazolódott be.
Az EU országaiban a családi gazdaságok túlsúlyban vannak, bár lassú koncentrációs folyamat megfigyelhetõ. Legnagyobb mértékû a földkoncentrációs folyamat Luxemburgban (45%) és Belgiumban (42%), legkisebb Olaszországban (12%) és Spanyolországban (14%). Az üzemek átlagos mérete a Közösségben 24%-kal nõtt.
A földkoncentráció viszonylag alacsony és lassú ütemben történik. Az eredetileg kialakult koncentrációs fokok tartósnak bizonyulnak, hiszen olyan országokban nõtt legkevésbé az átlagos üzemnagyság, amelyek korábban is szétforgácsolt üzemi struktúrával bírtak. A földkoncentrációban növekszik a bérlet és csökken a tulajdon szerepe.
Az EU országaiban a föld piaci ára és a hozadéki értéke között jelentõs (2,8-szoros) az eltérés a piaci ár javára. Nyilván ez a földkereslet tartós túlsúlyával magyarázható. Az állami beavatkozás fõbb területei:
- a területkivonási programok,
- az extenzivizálási programok. Ez a túltermelés megszüntetését és az alternatív gazdálkodási formák támogatását jelenti,
- a kiegyenlítési járadék. Célja a gyenge termõhelyû földek mûvelésben tartása. Magyarországon a földbirtok üzemi és méretstruktúrájának sokszínûségére kell törekedni. Hazánkban viszonylag magasak a földárak, ennek okai:
- tulajdonviszonyok rendezetlensége,
- a rögzítõdött magas inflációs ráta. Elõtérbe kerül a föld pénzmegõrzõ funkciója,
- a munkanélküliség, illetve ennek veszélye kiegészítõ létfenntartási eszközzé tette a földet.Csak ezen korlátozó tényezõk oldódása növelheti meg a piaci földforgalmat.
(Gazdálkodás,
1995. 2. sz. nyomán)