Aranygyûrûs jogászként ragyogó jövõ elõtt állt, a nemzetközi jog magántanára lett, majd az Igazságügyi Minisztériumban helyezkedett el. Ott is felfigyeltek kiemelkedõ képességére. A Rákosi-idõben "rossz származása" miatt nem maradhatott a minisztériumban, visszakerült szülõvárosába, Kõszegre, majd az 50-es évek elején tanult szakmájával végleg felhagyva ragyogó nyelvtudásra alapozva (6 nyelven tudott) az Országos Mezõgazdasági Könyvtárban helyezkedett el. A fordítók és lektorok tán legjobbja volt, humánmûveltségben pedig utolérhetetlen.
Lapunk számára is tökéletes munkát végzett, az elkészült anyagot e sorok írója mindig személyesen (és nem postai úton) vette át tõle, hogy egy ilyen ritka mûveltségû, imponálóan nagy tudású, ugyanakkor végtelenül szerény és kellemes ember társaságában egy kis idõt eltölthessen.
Az élet megy tovább, a lapírás folytatódik, a híranyagok fordítási munkáit helyette más végzi. Az úgymond gördülékeny átmenetet tán senki nem veszi észre, egyedül csak e sorok írója, a lap szerkesztõje, aki Arató Istvánban egykori kiváló kollégáját és egyben atyai jóbarátját vesztette el. Engedtessék meg ezért a "személytelen" lap híranyagának megszakítása e tán érzelgõsnek tûnõ sorokkal. Ezúton szeretnék fejet hajtani egy olyan kiváló ember elõtt, aki szerénysége miatt a többség szemében csak névtelen katona, a beavatottak kis csoportja elõtt viszont gyõzedelmes tábornok volt. Amint Ovidius írja: A nagy folyóvíz zajtalanul hömpölyög. Sajnos, csak hömpölygött...
dr. Kölcsei Tamás