Csomagolás és környezetvédelem

Az EU már az 1994. év végén kidolgozta a csomagolóanyagok környezetszennyezõ hatásának mérséklésére vonatkozó irányelveit, azzal a határozattal, hogy a tagállamok legkésõbb 1996. június 30-ig iktassák saját jogrendjükbe.

A legfontosabb cél az egységes szemlélet kialakítása, a nemzeti érdekek összehangolása. További törekvés a csomagolási hulladékok keletkezésének megelõzése, egyszersmind az elkerülhetetlenül keletkezõ hulladékok feldolgozása, újrahasznosítása.

Meghatározták az egységes értelmezés kedvéért az egyes fogalmakat is.

1./ megelõzés (prevention),
2./ újrahasználat (reuse),
3./ újrahasznosítás (recycling),
4./ energiatermelési hasznosítás (energy recovery),
5./ gyûjtés, végsõ tárolás (collection and disposal).
Az irányelvek tekintettel vannak az egyes tagállamok eltérõ helyzetére és viszonyaira, s ennek megfelelõen engedélyeznek bizonyos kivételeket. Általános az a kívánalom, hogy a hulladékok újrahasznosítási aránya 50-60% között legyen. (Görögország, Írország és Portugália kapott idõszakos haladékot a náluk jelenleg 25%-os hányad növelésére.) Külön intézkedtek az anyagok jelölési rendszerérõl. Az egyértelmû jelölés megkönnyíti az elkülönítést, osztályozást, s ezzel elõsegíti - az esetleges energiatermelés során - mérges gázok kiáramlását. Az anyagmegjelölés részletes kidolgozásával a Bizottságot bízták meg.

Ugyancsak a Bizottság készíti elõ az Európai Szabványokat a következõ követelmények alapján:

- Fel kell tüntetni a csomagolóanyag élettartamára vonatkozó ismérveket;
- Fel kell tüntetni a csomagolóanyagban esetleg elõforduló veszélyes összetevõket (nehézfémek stb.);
- Fel kell tüntetni a csomagolóanyag újrahasznosításának lehetõségeit, valamint az újrahasznosítás módját, az esetleges komposztálásra vonatkozó javaslatot;
- Részletesen meg kell szabni a csomagolóanyagban elõforduló ólom, kadmium, higany és króm mennyiségének felsõ határát.
Magyarország már 1991-ben, az ún. brüsszeli megállapodás keretében megkezdte az alkalmazkodást a környezetvédelem ezen a területén is az EU irányelveihez. A megállapodás külön fejezetben írja elõ, hogy "a felek kiterjesztik és erõsítik együttmûködésüket a környezet romlása elleni harc terén, amelyet elsõdlegesnek ítélnek. Az együttmûködésben központi helyet foglal el a hulladékok csökkentése, újrahasznosítása és biztonságos megsemmisítése". A szóban forgó megállapodás nagymértékben járult hozzá az 1995. évi LVI. sz. (a környezetvédelmi termékdíjról, továbbá egyes termékek környezetvédelmi termékdíjáról szóló) törvény megalkotásához. A törvény lényegében véve átveszi az EU javallatait, többek között az Európában általában alkalmazott termékdíj-mértékeket. Aki a törvényben meghatározott kötelezõ újrahasznosítási arányt nem tartja be, annak a mulasztás hányadában kell bírságot fizetnie. (A törvény hatályba lépése évében, 1996-ban pl. az üveghulladék kötelezõ újrahasznosítási aránya 20% lesz. Az arányokat az illetékes miniszter esetenként határozza meg.) Meg kell jegyezni, hogy a rendelkezések - az eddigiek szerint - jóval enyhébbek, mint az EU legtöbb tagállamában. Szigorúbb viszont a veszélyes mezõgazdasági hulladékok kezelésére vonatkozó hazai rendelkezés. A hulladékokat a termelõ köteles elkülönítve összegyûjteni, legföljebb egy évig saját telephelyén tárolni, majd szakszerû megsemmisítésükrõl, ártalmatlanításukról gondoskodni. A hulladékok fajtáját és minõségét nyilván kell tartania és évente bejelentenie a Környezetvédelmi Felügyelõségnek.

Külön jogszabályok foglalkoznak a növényvédelemmel és a növényvédõ szerekkel. Így pl. a megmaradt vegyszert tízszeres, a gyomirtó szert húszszoros hígításban kell a beavatkozás helyszínén fölhasználni. A kiürült göngyöleget a felhasználás helyén a permetlétartályba kell kimosni, az öblítõvizet pedig a védekezés helyén kipermetezni. Az ezután is veszélyes anyagnak tekintett göngyöleg elkülönítve tárolandó (csak a 2 liternél kisebb térfogatú és megfelelõen kimosott mûanyagpalackok kerülhetnek a kukába). A lejárt szavatosságú növényvédõ szereket a megyei Növény- és Talajvédelmi Állomáson kiadott szakvélemény alapján kell kezelni.

Az EU gyakorlatával összhangban elõkészület alatt áll a növényvédelmi anyagokra kirótt termékdíj bevezetése. Eszerint a gyártó köteles lesz a vegyszeres göngyölegeket visszavásárolni és ártalmatlanításukról, esetleges újrahasznosításukról gondoskodni. Számításba jöhet a göngyölegekre fizetendõ betétdíj bevezetése is.

Az állati hullák és hulladékok kezelésére hozott rendelkezések szintén nagyjából igazodnak az EU tagállamaiban alkalmazott eljárásokhoz. A termékeket feldolgozó ATEV vállalatok ilyen értelemben nyújtanak segítséget a hozzájuk forduló mezõgazdáknak.

S. P.

EU9601