Ennek a munkának az elsõ szakaszában, amely 1995 júniusában kezdõdött, elsõsorban a belsõ döntéshozatal és ellenõrzés megjavításával és egyes gyakorlati kérdésekkel foglalkoztak. A most kezdõdõ második szakaszban a tervezés és ellenõrzés javítása áll elõtérben, beleértve az ezen a területen mûködõ munkatársak jobb kiképzését, valamint az ellenõrzés és a visszaélések elleni védekezés javítását. Tartósan nem lehet ugyanis azt a helyzetet fenntartani, hogy a pénzügyi döntések végrehajtásához tizenöt aláírás legyen szükséges.
A Szovjetunió utódállamaival folyó kutatási együttmûködésre irányuló nemzetközi társulási egyezmény hatályát1998-ig meghosszabbították. Ennek alapján 1993-ban és 1994-ben összesen 83 millió DM-t fordítottak több mint 1000 kutatási programra, amelyekben a volt Szovjetuniónak több mint 15 000 kutatója vesz részt. Ennek az egyezménynek a finanszírozását is biztosították. A német és francia kezdeményezésre 1992-ben kötött egyezmény rugalmas eszköznek bizonyult, hogy a volt Szovjetunió kutatási tevékenységét megóvja a szétesés veszélyétõl. Ebben az együttmûködésben az EU tagállamain kívül Norvégia és Svájc is részt vesz.
Az emlékirat szerzõi szerint a jövõben a növényvédelmi rendelkezésekre vonatkozó döntésekben politikusokból álló bizottságoknak is részt kellene venniök, hogy a mezõgazdaság és a fogyasztók érdekei is érvényesülhessenek az ipari érdekszövetségekkel szemben.
A Német Parasztszövetség értékelése szerint a javaslat számukra érdemleges változást nem jelent. Egyes részletei azonban módosításra szorulnak, hogy az EU északi és déli tagállamainak érdekeit összehangolják.
Az ENSZ Európai Gazdasági Bizottsága (ECE) szabályainak átvétele céljából az EU jogrendjében szükséges módosításokhoz meg kellene várni az EU Tanács megfelelõ határozatát. Az írásbeli és helyi jellegzetességeket országonként jegyzékbe kellene foglalni. A rájuk vonatkozó különleges szabályoktól eltérni csak akkor lenne szabad, ha a termelõ közvetlenül a végfelhasználónak adja el az árut.
Meg kellene szabni az egyes termelõi szervezetek legkisebb méretét, és az általuk forgalmazható termékek legkisebb mennyiségét. A termelõk helyzetének erõsítése, a minõségi termelés fejlesztése és a környezetkímélõ eljárások bevezetése érdekében az Európai Mezõgazdasági Orientációs és Garancia Alap támogatását kivétel nélkül minden tagállam részére fel kell ajánlani. Ugyanakkor gondoskodni kell az üzemi tõke semleges szabályozásáról az EU összes tagállamában.
Az említett Alapnak támogatnia kellene a termelõi szervezetek minél nagyobb értékesítési egységeinek kialakítását. Ezt arányosan kellene az egyes tagállamoknak felajánlani, tekintetbe véve a nemzeti sajátosságokat. Helyes, hogy az EU a jövõben is élni szándékozik az intervenció eszközeivel, de ezt a szükséges mértékre célszerû korlátozni.
Ezenfelül a Német Parasztszövetség számos részletkérdésben is tett javaslatokat.
A játékszabályokat mindkét félnek be kell tartania. Nem lehet beletörõdni abba, hogy az európai borokat máról holnapra kizárják az amerikai piacokról csak azért, mert ott a növényvédelmi rendelkezések eltérnek az EU szabályozásától. Az is kifogásolható, hogy tengerentúli országok jogellenesen európai származási megjelöléseket használjanak, és ezzel az európai borokkal tisztességtelen versenyre keljenek. A szabad áruforgalom érdekében már eleve ki kell küszöbölni a lehetséges nézeteltérések okait. Erre már csak azért is szükség lenne, mert boraik az európaiaknál alacsonyabb termelési költségek miatt már amúgy is kedvezõbb helyzetben vannak. Szükség van ezért a versenyt torzító eljárások betiltására és a feldolgozást szabályozó rendelkezések összehangolására is.
A termelõkre sokkal nagyobb veszélyt jelent a fogyasztói szokások megváltozása, az eltolódás a mesterséges édesítõszerek fogyasztása felé. Az EU egy fõre esõ évi fogyasztása ilyen édesítõszerekbõl csak 1 kg, szemben az USA 9 kg-jával, az alkoholmentes üdítõ italokban azonban a cukor 30-40%-a helyettesíthetõ mesterséges édesítõszerekkel. Ezen megfelelõ felvilágosító tevékenységgel lehetne segíteni.
Az EU cukorpiaci folyamatrendszere minden bizonnyal az új keretfeltételek között is jól fog mûködni, de a tárolótér feltöltõdése után sor kerülhet a keretek szûkítésére. Ennek veszélye azonban megfelelõ elõrejelzéssel csaknem teljesen kiküszöbölhetõ. Egyes exportáló országok termelésének növekedése máris nyomást gyakorol az eddig viszonylag állandósult világpiaci árakra; már az elkövetkezõ három év alatt a cukorpiaci szervezet módosítására feltehetõen nem lesz szükség.
Az élelmiszer-gazdaságban a szabványügyi bizottság eddig 37 szabványt alkotott. Ezek nagy része az elemzési és vizsgálati módszerekre vonatkozik vagy a 95/43. számú egészségügyi irányelv alkalmazását kívánja megkönnyíteni.
Az európai szabványok számát többen is sokallják. A szabványügyi bizottság viszont tíz- vagy tizenkétezer szabványt nem tart túlságosan soknak az EU egységes belsõ piaca számára, mert a tényleges szükségleteket kívánja figyelembe venni. Ezt már az is indokolja, hogy a szabványosítási eljárás nagyon drága, és a magas költségek csak akkor vállalhatók, ha a szabvány piaci elõnyt ígér. A tényleges gazdasági szükségletekhez a szabványügyi bizottság jól alkalmazkodott. 1994 volt az elsõ év, amelyben az elkészült szabványjavaslatok száma a ténylegesen beérkezett igényeket meghaladta.