A pozitív jegyzék összeállításának elsõ lépése, hogy a tagállamok bejelentik a területükön élelmiszer-ipari felhasználásra jelenleg engedélyezett zamatanyagok jegyzékét. Amíg a pozitív jegyzék el nem készül, a tagállamok egymás között az engedélyek kölcsönös elismerésének elvét alkalmazzák. Ez rendes körülmények között azt jelenti, hogy ha valamely zamatanyagot a tagállamok valamelyike saját területén használatra engedélyezett, akkor azt a többiek is importálhatják és forgalomba hozhatják. Ha azonban valamely tagállam úgy látja, hogy ez a közegészséget veszélyezteti, akkor ez alól a rendelkezés alól kivételnek lehet helye.
A miniszterek közös álláspontot alakítottak ki az ásványvizekre vonatkozó 1980. évi irányelv egyszerûsítésében is.
Kiderült a felmérésbõl az is, hogy egyes haltermékek viszonylag kevés, 37%-ot el nem érõ halhúst tartalmaznak.
A minimális haltartalmat ezért legalább 65%-ra kellene növelni, és szigorúbban kellene ellenõrizni a termékek címkéin feltüntetett adatok valóságát. Azt is kifogásolták, hogy az (elvileg szálkátlanított) halfilé-minták 35%-a legalább egy 12,5 mm-nél hosszabb szálkát tartalmazott. Ez azért is megengedhetetlen, mert a fagyasztott halfilét elsõsorban gyermekek és öregek fogyasztják.
A piacra vitt friss hal minõsége az egyes tagállamokban igen eltérõ. Franciaországban és Portugáliában a vizsgált mintáknak több mint 75%-a kifogástalannak bizonyult, míg Belgiumban és Spanyolországban az arányszám 50%-ot, Olaszországban pedig csak 5%-ot ért el.
Az EU termelésének kb. kétharmada Franciaországból származik. 1995-ben elérte a 180 000 tonnát, ami az elõzõ évhez képest alig 8%-os növekményt mutat. Ezzel ellentétben a keltetési statisztika 1995-ben 3,8%-os csökkenést jelez. Nagy-Britanniában is a termelés növekedésére számítanak, míg Hollandia adatai nem egyértelmûek. Németországban a termelés feltehetõen 10%-kal nõ és eléri majd a 34 000 tonnát.
A külkereskedelmi adatok csak az 1995. év I. felére vonatkozóan állnak rendelkezésre és minthogy a szállítások rendszerint az év végén tetõznek, nem bizonyító erejûek.
A német jogban különösen a vállalati egyesülések ellenõrzésére vonatkozó rendelkezések alapos felülvizsgálatát tartják szükségesnek. A piacok ugyanis egyre tágulnak, ezért a vállalatok közötti versenyt szabályozó rendelkezéseket szintén nemzetközi alapra kell helyezni. Európán belül a versenykorlátozásokra vonatkozó rendelkezések átdolgozását látják szükségesnek. Az európai kartelljog vérgrehajtásába be kell vonni az egyes tagállamok hatóságait is. Végül egy független európai kartellhivatal felállítása is kívánatos lenne. A német kartelljog mindazonáltal nem alkalmazkodhat csak az EU jogrendjéhez. Célszerûbb a párhuzamos továbbfejlesztés, amelynek keretei között azonban nem szabad a német jogrend bevált rendelkezéseit fölfüggeszteni.
A német kormány bejelentette a versenytörvény korlátozásainak újraszabályozását, és erre vonatkozó tervezetérõl a szakmai köröktõl véleményt kért. Ennek során kiderült, hogy a szakmai érdekképviseletek a vállalati összevonások megkönnyítését és a versenykorlátozások fokozatos lebontását kívánják.
Az energiahordozó mezõgazdasági biomassza termelésének fokozása és a biotechnológia lehetõségeinek jobb kihasználása is szóba jöhet.
Mindehhez a falusi nõk helyzetének gyökeres megjavítása is szükséges. Az európai intézményeknek el kell ismerniök a falusi háziasszonyok szakmai képességeit és jogukat az önálló keresethez. Ehhez fejleszteni kell a gyermekek és idõsek gondozását ellátó intézményeket. Végül különös szükség van arra, hogy a munkavédelmi és biztonsági elõírásokat, valamint az egészségügyi ellátást az EU tagállamai terjesszék ki a családi üzemekre is.
Gyakorlati példaként említette a miniszter, hogy szeretné tudni, milyen piacokra kívánja a Bizottság a közös agrárpolitikát kiterjeszteni és mennyiben kíván bevált intézményeket, pl. a tejpiaci forgalomban a mennyiségi szavatosságot megszüntetni. Helytelen lenne, ha a további árleszállításokat nem ellentételezné teljes kárpótlás vagy ha az árkiegyenlítõ fizetéseket összekapcsolnák a környezetvédelmi költségekkel. A miniszter szerint az EU agrárreformja bevált, egyszerûsítése és továbbfejlesztése nem lehet vita tárgya. Helytelen lenne az egész agrárpolitikát ok nélkül elvetni; erre sem a GATT-egyezmények, sem az EU keleti bõvítése miatt sincs semmi szükség.
A miniszter felhívta a német mezõgazdaság és élelmiszeripar figyelmét a fokozottabb helytállásra az élesedõ versenyben. A vállalkozói gondolkodás és cselekvés ma fontosabb, mint bármikor is volt. Elsõsorban az értékesítési költségek csökkentésére és a piaci hatékonyság növelésére kell törekedni. Ahol ez az üzem számára nagy megterhelést jelent, erõsíteni kell az üzemek között együttmûködést.
Az elmúlt években mindig a német mezõgazdák voltak az egységes Európa éllovasai. Valódi gazdasági és valutaunió nélkül azonban éppen a német gazdálkodók tudnák egyre nehezebben megállni helyüket az európai versenyben. Sajnos a szövetségi kormány érthetetlen érdektelenséggel fogadja a mezõgazdaság kívánságait. Pedig a valutaárfolyamok ingadozásai folytán keletkezõ jövedelemkiesések kezelésében keményen ki kell állni a német gazdák követeléseinek teljesítése mellett.
Nyilvánvaló, hogy a közép- és kelet-európai országoknak is az EU tagjaivá kell válniok. Felvételüket azonban nem szabad elsietni, nehogy az Unió jelenleg már elért szintje veszélybe kerüljön. Helyénvaló lenne tehát egy elõkészítõ szakasz után a felvétel fokozatossága. Az EU keleti bõvítését nem szabad arra felhasználni, hogy a figyelem a gazdasági és valutaunió nyitott kérdéseirõl más irányba terelõdjék.
A hozzászólók hungsúlyozták, hogy a parasztság sorsa iránti érzéketlenség megengedhetetlen. Németország területének 80%-áért, a természetvédelemért, térségeinek kialakításáért a mezõ- és erdõgazdaság felelõs. Nem elég tehát tõlük csak gazdasági funkciókat várni.
A mezõgazdaság, valamint az azt megelõzõ és követõ ágazatok infrastruktúrájának átalakítása meggyorsítandó. Ez kockázattal, de elõnyökkel is kecsegtet. Az átalakításhoz vállalkozó szemléletû gazdálkodók, a mûszaki vívmányok kihasználása és megfelelõ keretfeltételek kellenek. Az a cél, hogy az intézkedések a vállalkozó szellemû gazdálkodókat segítsék, nem pedig azokat, akik tehetetlenük várják a viszonyok tõlük független alakulását.
A gazdasági és valutaunió hatásait az egyik hozzászóló szerint kevésbé derûlátóan kell megítélni. Az unió a német mezõgazdaság jövedelmezõségének problémáit még fokozatosan sem tudja enyhíteni, mert az egységes belsõ piac mindig nagyobb lesz, mint a valuta-unió. A valutaunió kemény magját alkotó, szilárd valutájú országok helyzete mindig más lesz, mint a többi, elsõsorban a közép- és kelet-európai országoké. A szilárd valutájú országok mezõgazdaságában a valutaunió jobban érvényesül, mint a többi országban.