Az EU életébõl IV.

A gyümölcs- és zöldségpiaci szervezet reformjának kritikája

A gyümölcs- és zöldségimportõrök és nagykereskedõk németországi szövetsége jelentõs kifogásokat emelt a piaci szervezet bizottsági reformjavaslata ellen. Nagy csalódásának adott kifejezést amiatt, hogy a Bizottság a kereskedelemnek a gyümölcs- és zöldségpiacon betöltött fontos szerepét egyáltalában nem vette figyelembe. Elutasította azt a javaslatot, hogy az érdekképviseleti szervezetek valamelyikében a tagság legyen kötelezõ, mert ebben az esetben a versenyviszonyok eltorzulnak. Végül hiányolta, hogy a javaslat a reklámmal és propagandával egyáltalában nem foglalkozik, pedig éppen itt kell a túltermelés levezetéséhez megtenni az elsõ lépéseket.

Reformra szorul a kritika szerint a visszavásárlás jelenlegi rendszere is. Ez az eredetileg kivételesnek tekintett intézmény gyakran szabállyá lett, pedig ha az összes termékre kiterjesztik, akkor üzemi eszközök zömét köti le. Helyesléssel fogadták viszont azt a javaslatot, hogy a jelenlegi minõségi szabványokat váltsa fel az ENSZ európai gazdasági bizottságának szabályozása. Nem akadálya ennek, hogy ezeket a szabványokat harmadik országok termékeire nem lehet alkalmazni. A behozatali engedélyek rendszerének további fenntartása viszont fölösleges. Az importárak megállapításakor fel kellene hagyni az ún. reprezentatív piacok árainak alkalmazásával, mert ezek a piacok meghatározó jellegüket már régen elvesztették. Helyesebb lenne az árakat a nagy piacok helyett az import szintjén meghatározni.

Paraszti pesszimizmus?

A mezõgazdaság helyzetének baljós megítélése és az örök borúlátás már-már veszélyezteti a parasztság utánpótlását. Pedig a mezõgazdaságban soha nem volt nagyobb szükség a szakképzettségre és a szakma esélyeinek tárgyilagos megítélésére, mint most. A fiatal gazdáknak a lehetõségeket "optimista realizmussal" kell megítélniök. Igaz, hogy manapság sok nehézséggel kell szembenézniök, de ez más ágazatokban sincsen másképpen.

Különös elõnye a mezõgazdaságnak a vállalkozói szabadság. Családi parasztgazdaságok 60-70 év múlva is lesznek, bár a gazdaságok és a gazdálkodók száma erõsen csökkenni fog, és a mezõgazdaság nemcsak élelmiszer-termeléssel foglalkozik majd. Képzelõ- és alkotóerõvel sok gazdaságban lehet majd további jövedelmforrásokat feltárni és kihasználni. Ehhez azonban olyan agrárpolitikai keretfeltételekre van szükség, amelyek lehetõvé teszik a közép távú tervezés biztonságát és az egyenlõ esélyû versenyt az európai mezõgazdaságban. Az esélyek egyenlõségérõl azonban ma még szó sem lehet. Ezért minél gyorsabban fel kell állítani az európai gazdasági és pénzügyi uniót.

Az egyik legfontosabb agrárpolitikai cél a termelés korlátozása, a másik pedig a fogyasztói igények jobb kielégítése. Evégbõl az eddig már bevált eszközöket a jövõben is igénybe kell venni.

Olaszország agrárszerkezete

A legutóbbi alapos felmérést 1990-ben hajtották végre. Az azóta eltelt évek alatt 176 000 mezõgazdasági üzem, azaz az összes üzem 6,6%-a vált ki a termelésbõl. Számszerûleg továbbra is a kisüzemek vannak többségben, de az egész mezõgazdasági haszonterületnek túlnyomó részét továbbra is a közepes és a nagyüzemek tartják kezükben. 1993-ban az országban 2,49 millió gazdaság mûködött, és ezek összesen 14,74 millió hektáron gazdálkodtak. A mezõgazdasági haszonterület csökkenése a legutóbbi felmérés óta 1,4%-ot tett ki.

Az 50 hektárnál nagyobb gazdaságok országos aránya csak 1,6%, de ezek mûvelik meg az egész mezõgazdasági haszonterület 34,2%-át. Az átlagos üzemnagyság 1990 óta 7,8 hektárról 8,3 hektárra emelkedett, de még így is jóval az EU átlaga alatt maradt. Az EU-ban ennél csak Görögország átlaga kisebb (5,3 ha). Az ilyen kis üzemméret csak bizonyos ágazatokban (gyümölcs, zöldség) lehet indokolt, egyébként azonban egy parasztcsalád eltartására nem ele-gendõ.

Bár a gazdaságok száma az egész országban visszaesett, az ország északi és déli része között ezen a téren is nagy a különbség. A vizsgált idõszak alatt az ország déli részén és a szigeteken a csökkenés mértéke 7,1%, míg északon csak 1,1% volt, sõt az ország középsõ részén csekély mértékû (0,8%) emelkedés mutatkozott.

Az agrárszerkezet átalakulását legjobban az állattartó gazdaságok érezték meg. Ezek száma 12,3%-kal 967 ezerre csökkent. A sertésállomány visszaesése tovább folytatódott, míg a juh- és kecskeállomány megnõtt. Ennek nyilvánvalóan konjunkturális okai vannak.

A mesterségesen öntözött terület a vizsgált idõszakban 1,8%-kal, az öntözõ gazdaságok száma pedig 23%-kal csökkent.

Az ország mezõgazdasági árutermelésének értéke 61 103 milliárd lírát ért el. Ebbõl 13,5%-kal Lombardia részesedett. Az ország északi és középsõ részének aránya ezen belül 64,3%, a déli országrészé pedig 35,7% volt.

A Bizottság és a Stabiporc

Franciaországban Stabiporc néven segélyalapot létesítettek, amelybõl a sertéstermelést támogatják. A támogatás a szervezett sertéstartó gazdákat kedvezményes kamatozású hitel formájában nyújtott termelési elõleg címén illeti meg. A Bizottság a várakozásnak megfelelõen úgy döntött, hogy ez a támogatás torzítja a versenyviszonyokat, és ezért a francia kormányt felszólította a Stabiporc alap mûködésének beszüntetésére és a már folyósított támogatások visszafizetésének elrendelésére. A kifogásolt támogatások végösszege 1,62 millió frank. Nagy-Britannia, Hollandia és Belgium nyomására a Bizottság Franciaország ellen a szerzõdésszegési eljárás elsõ szakaszát is megindította. A Bizottság azt is kifogásolta, hogy a támogatásokat nem az érdekelt termelõi szervezetek fizetik vissza, hanem azt kezesként az OFIVAL nevû termékhivatal vállalta át.

Erõsítik a spanyol mezõgazdaságot

A spanyol kormány most készíti elõ a végrehajtási rendelkezéseket a mezõgazdasági üzemi szerkezet korszerûsítésérõl szóló, maga elõkészítette törvényhez. Spanyolországban 1990 és 1993 között évente átlagosan 60 milliárd pezetát fordítottak erre a célra, de általában összehangolatlan egyedi intézkedésekre, amelyek nem hozták meg a kívánt eredményt. Ezen most változtatni kívánnak. A jövõben a támogatás fõleg fõhivatásúan mûvelt családi gazdaságoknak jut, ha jövedelmük az országos referencia-értéknek legalább 40%-át eléri és üzemtervük lehetõvé teszi ennek további növelését, legalább a referencia-érték 120%-áig. Kiegészítõ feltétel az üzemvezetõ szakképzettsége és a mezõgazdasági társadalombiztosítási járulék rendszeres megfizetése.

Elõirányozták, hogy a fiatal gazdák letelepítési politikáját vonzóbbá teszik. Ezt különféle kedvezményekkel és támogatásokkal kívánják elõmozdítani. Az üzemvezetõk kedvezõtlen életkori összetétele ugyanis nem javul; a jelenlegi üzemvezetõk 58%-a 55 évnél idõsebb. Elsõ lépésként ismét felemelték a korkedvezményes nyugdíjakat és lazítottak a haszonbérleti törvény rendelkezésein.

Az életképes gazdaságok legkisebb méretét az autonóm körzetek fogják megállapítani; ezeket még örökösödés esetén is figyelembe kell majd venni. Az átlagos üzemnagyság még mindig csak 19 ha, és a családi munkaerõ részesedése az egész agrárágazatban 79%. Minthogy a családi üzemek szerkezete különösen kedvezõtlen, az állami politika a jövõben elsõsorban ezeket támogatja.

EU támogatások Ausztriának

A kedvezõtlen adottságú területek segélyezésére és a beruházási támogatásra vonatkozó EU rendelkezések hatályát Ausztriára is kiterjesztették. A kedvezõtlen adottságú területek nagysága 2,42 millió hektár, tehát az ország mezõgazdasági területének 69%-a. Erre a támogatásra 119 ezer mezõgazdasági üzem jogosult. A támogatás összegét számosállatonként 75 és 180 ECU között a természetes termelési hátrányok mértékének megfelelõen fogják megállapítani. A támogatás ötévi átmeneti idõre folyósítható.Ugyanennyi átmeneti ideig beruházási támogatás is adható a sertés- és baromfiágazatban. Ennek feltétele, hogy az országos termelés számottevõen ne növekedjék. Ezzel a támogatással az érintett üzemek szerkezeti és termelési viszonyait kívánják javítani, ami elõfeltétele Ausztria beolvasztásának a közös agrárpiacba.

Az osztrák agrárszerkezet fejlesztése

A Bizottság hét programot fogadott el Ausztria hátrányos helyzetû körzeteinek szerkezeti fejlesztésére. E programokra 411 millió ECU fedezetet irányoztak elõ az EU három erre szánt alapjából. A hátrányos helyzetû körzetek Ausztria egész területének 60%-át foglalják el. 164,2 millió ECU-t kívánnak fordítani a helyi viszonyok javítására, irányváltoztatásra, a mezõgazdaság átszervezésére és különbözõ erdészeti programokra, csaknem 175 millió ECU-t pedig mezõgazdaságon kívüli ágazatokban teendõ intézkedésekre. Az emberi erõforrások fejlesztését 71,8 millió ECU-vel kívánják támogatni. Burgenlandot 1.

számú, az ország többi tartományait pedig 5b. számú célterületnek minõsítették. A cél a hátrányos helyzetû területek termelõképességének erõsítése, kiváló minõségû mezõgazdasági termékek elõállítása, a környezetvédelmi kívánalmak tekintetbe vétele és a biomassza energetikai értékesítésének fejlesztése. Ausztria mindezekben a tevékenységekben példás eredményeket érhet el. Ezenfelül támogatni kívánnak egyes mezõgazdaságon kívüli tevékenységeket, pl. az idegenforgalmat. Egyúttal ki kívánják használni Ausztria földrajzi közelségét a közép- és kelet-európai országokhoz.

Mezõgazdasági mellékfoglalkozások korlátozása

Az osztrák Kereskedelmi Kamara nemrég határozottan állást foglalt a mezõgazdasági mellékfoglalkozások korlátozása mellett. Feltétlenül elutasítja a mezõgazdaságot ezen a téren megilletõ elõjogok mindennemû kiterjesztését. Ennek legfõbb oka, hogy az utóbbi években erõsen bõvült a mezõgazdaságban a mellékfoglalkozásként ûzött ipari és kereskedelmi tevékenység. 1992-ben pl. az Ausztriában termelt borok 60%-át, a friss húsnak pedig 12%-át a termelõk közvetlenül, a kereskedelem kikapcsolásával adták el a fogyasztóknak. Ez azért tarthatatlan, mert a mezõgazdaság ezen a téren különféle elõnyöket élvez. Forgalmi adókulcsa pl. 12%, míg az ipari és kereskedelmi vállalatoké 20%. Hasonló különbségek fordulnak elõ más területeken is. A parasztok pl. mezõgazdasági termékeikkel engedély nélkül házalhatnak, viszont másoknak ehhez engedélyre van szükségük. A mezõgazdasági üzemek ellenõrzése nem annyira szigorú, mint az ipari és kereskedelmi vállalatoké, és a rájuk vonatkozó közegészségügyi szabályok is enyhébbek. Ezenfelül nehézséget okoz, hogy a mezõgazdaság területének elhatárolása a gazdasági élet más ágazataitól bizonytalan és nem tökéletes.

A helyzet megnyugtató rendezésének abból az alapelvbõl kell kiindulnia, hogya gazdálkodókat megilletõ kedvezmények csak azokra a területekre szorítkozhatnak, amelyeken ezt a jogalkotó szükségesnek látta. E területeken kívül a mezõgazdasági termelõkre ugyanazokat a szigorúbb szabályokat kellene alkalmazni, mint bárki másra, aki a kérdéses tevékenységekkel foglalkozik. A gazdálkodók elsõdleges feladata a mezõgazdasági termelés, nem pedig az ipar és a kereskedelem.

E javaslatok megvalósulása esetén mind a mezõgazdaság, mind pedig az ipar és a kereskedelem jobban ki tudja használni viszonylagos elõnyeit, azaz mûködését arra a területre összpontosíthatja, amelyen a legjobb eredményt tudja elérni. További elõny, hogy az új ötleteket és eljárásokat nyereséggel lehetne értékesíteni, ami az összes érdekeltnek hasznára válhatna.

EU9601