BIO- (ÖKO- vagy ÖKOLÓGUS) GAZDÁLKODÁS: a természeti környezet védelmével egybekötött, tudományos megalapozással, nemzetközi szabályozás alapján folytatott élelmiszer-termelés.
FENNTARTHATÓ MEZÕGAZDASÁG: a természetes erõforrások megõrzésére, alkalmasint gyarapítására törekvõ, a környezeti ártalmak kiküszöbölését szorgalmazó termelési eljárások rendszere.
INTEGRÁLT GAZDÁLKODÁS: a természeti folyamatokat túlnyomó részben mûvi beavatkozással (pl. mûszaki berendezésekkel és vegyszerekkel) helyettesítõ és az ökologikus (környezetkímélõ), más néven biogazdálkodás eljárásainak lehetõség szerinti összehangolása. Általában jellemzi az a törekvés, hogy a gépeket és a kémiai készítményeket csak a szükséges mértékben, kellõ idõben alkalmazza; s amennyire mód nyílik rá, következetesen támaszkodik a természeti adottságokra és kölcsönhatásokra (okszerû talajhasználat, vetésforgó, szervesanyag-gazdálkodás stb.).
KONVENCIONÁLIS (HAGYOMÁNYOS) GAZDÁLKODÁS: az elmúlt félszázad folyamán meghonosodott termelési eljárások elterjedt elnevezése. (Mivel felfogásunk szerint a "hagyomány" sokkal értelemszerûbben vonatkozhat a mezõgazdaság történeti, kereken 10 000 esztendõs idõszakára, lapunk szövegeiben a "konvencionális" megjelölést általában SZOKVÁNYOS jelzõvel helyettesítjük.)
KONFORM: megegyezõ, azonos, egybevágó.
PRIORITÁS: elsõbbség, elsõbbségi jog.
TAGOSÍTÁS: a mezõ- és erdõgazdasági hasznosítású területek méreteinek és terepviszonyainak célszerû alakítása és összehangolása. Különös figyelmet fordít az elõnyös természetes határvonalak (vízválasztók, közlekedési vonalak stb.) érintetlenül hagyására, a táj- és talajvédelemre, az állat- és növényfajok sokrétûségének megóvására.