A Kereskedelmi és Együttmûködési Megállapodás jelentõsen segítette a magyar exportõrök piacra jutását. A fejlõdõ országoknak nyújtott kedvezmények kiterjesztése Magyarországra e szempontból rendkívül kedvezõnek ítélhetõ. A gazdaságirányítás hazánkban igyekezett a keleti relációba irányuló kivitelt nyugatra terelni.
Az EU-ból származó import 1991-ben ugrott meg.
Az 1992. év merõben különbözik a korábbi évek trendjétõl. Az Európa Megállapodás exportösztönzõ hatása elmaradt a várakozástól. 1992-tõl az EU országokban gazdasági recesszió bontakozott ki.
1993-ban már több mint 22%-kal visszaesett a magyar kivitel. A magyar exportteljesítmény romlása részben az EK konjukturális visszaesésével, részben a hazai problémákkal hozható összefüggésbe.
1994-ben az export visszaesés megfordult és egy egészséges 30%-os növekedést regisztráltak. Az export növekedési üteme azonban elmaradt az import növekedési üteme mögött, ami a kétoldalú forgalom egyensúlytalanságát okozza. Az EU, nem pedig Magyarország volt az, amely többet profitált az Európa Megállapodásból.
Az EU-ba irányuló magyar kivitel szerkezetében - a kedvezõtlen változások mellett - néhány reménykeltõ módosulás is megfigyelhetõ.
(Külgazdaság, 1995. 11. sz. nyomán)
Mit mond rólunk az Európai Unió? Franz Fischler, az Európai Unió mezõgazdasági minisztere szerint a társulási szerzõdések nem érték el céljaikat. Míg az EU-szállítások volumene hazánkban megháromszorozódott, addig a magyar élelmiszerkivitel egyharmadával csökkent.
Korábban az import arány kisebb volt, lényegében véve pozitív exportértékünk van, de ez egyre húzódik össze.
Valóban a társulási szerzõdés megkötésekor még speciális problémák voltak (KGST piac összeomlása, olcsó tömegáruk), ma viszont az igények zöme a piacgazdaságban szokásos elõírás, pl.: minõségbiztosítás, csomagolás, környezetvédelem. Ezeken a problémákon csak az infrastruktúra fejlesztése tud segíteni.A társulási szerzõdés kimondja, hogy csökkenteni kell hazánk és az Európai Unió között meglévõ szabványosítási, minõségbiztosítási rendszereket.
Az Európai Unió ajánlásainak hatására jelentõs változás megy végbe a magyar élelmiszergazdaságban. A magyar szántóföldi növénytermesztés gazdaságossá tehetõ. A vetõmagiparban rendelkezünk az ágazat vertikumának összes elõnyével. A zöldség-, gyümölcs-, szõlõtermesztés termékei frissen, mélyhûtve vagy feldolgozva egyaránt az európai piacon tartós keresletre számíthatnak. Az állattenyésztésben át kell alakítani a hústermelés szerkezetét, növelve az egészséges táplálkozást és a minõségi export részarányát.
(Magyar Tudomány, 1995. 10. sz. nyomán)