Rugalmas intézkedések
Az EU mezőgazdasági szervei mindent elkövetnek, hogy intézkedéseiket a piaci ármozgások figyelembevételével hozzák meg, illetve szükség esetén változtassanak rajtuk. Így például a gabonaárak hirtelen felszökésének ellensúlyozására nyomban csökkentették az ugarolásra megszabott terület hányadát. Egyúttal azonban arra is törekszenek, hogy az állandó importra szoruló országokat saját termelésük növelésére ösztönözzék, a helyi lehetőségek kiaknázására buzdítsák. A Bizottság ugyanakkor továbbra is javasolja az ún. élelmiszer-segélyek fenntartását ott, ahol erre feltétlenül szükség mutatkozik.
Folyamatos reform
A közös mezőgazdasági politika (CAP) folyamatos reformja során egyre sürgetőbb igény, hogy az EU változtasson piac- és árpolitikáján - hangsúlyozta K.-H. Funke, Alsó-Szászország mező gazdasági minisztere. Saját elképzelését terjesztette elő az EU ezredvégi agrárpolitikájával kapcsolatban. Az utasítások és a szabályzók túlsúlya következtében ugyanis a piacszabályozás helyett inkább valamiféle elosztáspolitika érvényesül. "Karcsúsítani" kell tehát a jelenlegi piacszabályozási rendszert, ami persze nem jelentheti annak teljes leépítését. Így például a tej és a cukor esetében a rendszer szinte változatlan maradhat. Viszont azt sem szabad engedni, hogy az ökológiai és szociális követelményekre hivatkozva túlzott legyen a beavatkozás. A közvetlen bevétel átutalásnak a jövőben is meg kell maradnia. Az eddig alkalmazott, erősen eltérő területi, ill. állatszám után adandó prémium helyett azonban a termelési mutatóktól független, a terme lésre ható valamennyi tényezőt (tehát az ökológiai, szociális és versenypolitikai tényezőket is) figyelembe vevő prémiumrendszert lesz célszerű alkalmazni. Javasolja, hogy a közvetlen kifizetések a jövőben a területnagysággal fordított arányban álljanak. Így elkerülhető pl. az az ellentmondás, hogy a volt NDK területén az egykori termelőszövetkezeteknek bevételük 100%-át kelljen befizetniük, míg az egykori nyugat-németországi gazdaságoknak csak 27%-ot. Ezenfelül a közvetlen bevétel nagyságát függővé kell tenni a mindenkori szerkezetpolitikától, és a bevételeket közvetlenül a tagállamokba, ill. a régiókba vissza kell forgatni. Az államok majd választhatnak, hogy a területtel fordítottan arányos bevételre tartanak-e igényt, vagy a mezőgazdasági szerkezetátalakítási támogatást választják-e.
A CAP-on belül új irányt kell jelentenie a környezetpolitikának. Ennek lényege, hogy a területi adottságoktól függő ökológiai minimum követelményrendszer bevezetéséhez szükséges pénz meglegyen, amennyiben ott szak- és előírás szerinti mezőgazdasági termelés folyik. Ehhez jönne még a régió különféle, saját környezetóvó programjának megvalósítását segítő külön támogatás. Ez nem jelent önmutogató, külön utas politikát, lévén egyrészt GATT-szabályos, másrészt kellően rugalmas ahhoz, hogy a keretfeltételeket figyelembe vegye. A javaslat a német tartományi miniszterek konferenciája elé kerül. Az EU mezőgazdasági főbiztosa, F. Fischler a javaslatot - elsősorban annak ökológiai-térségi érzékenysége miatt - máris üdvözölte.
- szá -
Árak és távolságok
A világkereskedelemben az árakat csak bizonyos mértékig befolyásolják az egyes termékekre vetített szállítási költségek. Holott korántsem közömbös, hogy valamely áru esetleg több ezer kilométert utazik a termőhely és a rendeltetési célállomás között. A fogyasztók érdekvédelmi egyesülete arra hívja föl a figyelmet, hogy - az Egyesült Államokban már régebben javasolt módon - az EU kebelén belül is igyekezzenek a helyi lehetőségek kihasználásával lerövidíteni a fuvarozási távolságokat.
A szállítás eszköze és módja környezetvédelmi szempontból sem közömbös; ugyancsak vonatkozik ez a csomagolásra. Ami az utóbbit illeti, az érdekvédők azzal a kéréssel fordultak a hatósághoz, hogy a külső borítón az egyéb előírt adatokon kívül a szállítási távolságot is tüntessék föl.
Tanulmányozzák az agrárpiacot
A "Vesztfáliai mezőgazdaság" alapítvány tanulmányt készített annak megvizsgálására, hogyan lehetne javítani a régió piaci esélyeit. Mivel a fogyasztó vásárlását egyre inkább befolyásolja az áru származása és minősége, a tájegységeknek egyre jobbak a lehetőségeik arra, hogy egymással vagy szomszédos EU országok régióival sikeresen versenyezhessenek. Jó reklám, ha a régió a környezetvédelemben, valamint az állatfajok sajátosságait figyelembe vevő állattartási formák alkalmazásában élen jár.
Javulnának a piaci esélyek, ha a termékek származási helyének megjelölését az EU piaci rendtartása kötelezővé tenné. A piaci szervezetet szabályozó törvényt is módosítani kellene, különös tekintettel a termelői közösségek megerősítésére.
Észak-Rajna-Vesztfáliában úgy vélik, hogy a biogazdálkodás terjesztésével óvatosan kell bánni, mert a fogyasztók többsége nem hajlandó megfizetni a biotermékek magasabb árát.
Bizonyos termékeknél, például a tejnél és a húsnál nincs lehetőség arra, hogy a származási hely feltüntetésével a tartomány termékeit reklámozzák. Ezt az élelmiszer-nagykereskedők nem engedik meg.
Az élelmiszer-kiskereskedelemben elharapózott káros árverseny ellen, mely az árak leszorítására irányul, fel kell lépni.
Határidős tőzsde Hannoverben
Egy éven belül tervezik a hannoveri határidős tőzsde megnyitását. Az alaptőke 9 millió DM, amelyet a tervek szerint az első 5 évben 5%-kal megemelnének. Kezdetben agrártermékekkel (sertés, búza) üzletelnének, később azonban a fém, az energiahordozók és a környezetbarát termékek is felkerülnének a termékpalettára. A befektetés megtérülését 5 éven belül várják.
Az új, határidős tőzsde létesítését az tette szükségessé, hogy Németország a világ legnagyobb agrárimportőre és harmadik legnagyobb agrárexportőre. A világ agrárpiacainak liberalizálása ugyancsak megköveteli az árkockázat kivédését. A gazdák a határidős tőzsde segítségével megtervezhetik termékeik értékesítési árait.
Azzal számolnak, hogy a nagy mezőgazdasági üzemek gabonatermésük egyharmadát a tőzsdén keresztül értékesítik. Már az első évben 50 ezer szerződésre számítanak. A második évben a szerződések száma 200 ezerre emelkedhet.
Francia gazdálkodók
Franciaországban mind több fiatal vállalkozik üzemalapításra. 1995-ben több mint 8 ezren kezdtek neki a gazdálkodásnak, ami örvendetes jelenség, minthogy korábban (1992-1994 között) a letelepedni szándékozó fiatal gazdák száma 40%-kal csökkent. Ahhoz, hogy az országban a mezőgazdasági üzemek minimális, félmilliós száma fennmaradjon, az évezredfordulótól kezdve évente legkevesebb 12 ezer letelepedésre lenne szükség. Érdekes jelenség, hogy az előnyugdíjazott gazdák földjei jobbára a fiatal utódok tulajdonába kerülnek, s az üzemméretek nem duzzadnak föl. Az előnyugdíjazás során felszabadult földterületeknek 56%-a kerül a fiatal gazdák tulajdonába.
Adómentességet is adnak a vállalkozóknak
A kormány nagy súlyt fektet arra, hogy a vidéki térségekből a városokba áramlásnak útját állja. A foglalkoztatottság növelésére és egyáltalán a vidéki térségek iparának megsegítésére az ipari tevékenységet vállalók igen kedvezményes feltételek között adóznak. A miniszterelnök előterjesztése szerint a jelenlegi üzemek bővítése, ill. új műhelyek nyitása esetén 5 évig adómentességet élveznének a vállalkozók a hátrányos helyzetű vidékeken. Ugyancsak nagy segítséget jelentene az a javaslat, melynek értelmében bizonyos feltételek között az állam magára vállalná a társadalombiztosítási költségek terheit. A vidéki vállalkozások támogatása azért is indokolt, mert a közel 60 millió lakosú országban a földterület 40%-án csupán 4,5 millióan laknak, ugyanakkor a városokba való elvándorlás folytatódik tovább. Talán a tervezett intézkedések bevezetése megállítja a vidékek elnéptelenedési folyamatát.
Megjegyzés: A jelenség korántsem csupán Franciaországban okoz gondokat. A világstatisztika félreérthetetlenül jelzi az eltolódást a falusi és városi lakosság arányában. A jelenlegi irányzat folytatódása esetén 2000-ig a teljes népességnek több mint a fele városokba költözik. A megapoliszok (tehát 10 milliónál több lakosú városok) száma 20 felé közelít. Szerk.