Emelkedtek a termelői reálárak
Az Eurostat közleménye szerint 1995-ben az EU 15 országában a mezőgazdasági termékek termelői reálára 0,3%-kal magasabb volt, mint egy évvel korábban. Az 1990. évi áron számított reálárak csupán 1994-1995-ben emelkedtek (mindkét évben 0,3%-kal). Az ezt megelőző 3 évben jelentős volt a termelői árcsökkenés: 1991-ben 2,7%-kal, 1992-ben 8,6, 1993-ban 4,3%-kal mérséklődtek a reálárak a megelőző évhez képest.
A növényi termékek árindexe 1995-ben és az előző évben is emelkedett: 1994-ben 2,8%-kal, 1995-ben 4,7%-kal. Csökkent viszont - mindkét évben - a gabonafélék reálára. Nagy mértékben, több mint 10%-kal magasabb volt 1995-ben a must és bor, az olíva és olívaolaj, valamint a vetőmagvak reálára, mint 1994-ben. Jelentősebben, több mint 6%-kal emelkedett a gyökérnövények, a virág és dísznövények termelői ára is.
Az állattenyésztés termelői árai viszont 3,8%-kal elmaradtak az 1994. évi reáláraktól. 1994-ben is csökkent a főágazat termékeinek ára. A legnagyobb árveszteséget a baromfitartó gazdaságok szenvedték. 1990 óta minden évben kevesebbet kaptak a baromfiért. A reálár csökkenése 1994-ben 4,3, 1995-ben 8,6%-os volt. A tojás ára 1990-1995 között csupán egy évben emelkedett, a másik 4 évben lényegesen csökkent (1994-ben és 1995-ben is kereken 9-9%-kal). Alacsonyabb volt a vágómarha és vágóborjú ára is (4,6, illetve 10,3%-kal az 1994. évihez képest). A sertésárak az 1990-es évtized első 3 évének számottevő esése után 1994-1995-ben már emelkedtek (1,3, illetve 4,1%-kal).
Az 1995-ben csatlakozott 3 ország közül Ausztriában és Finnországban igen nagy mértékű (26- 26%-os) volt a termelői reálár csökkenése 1995-ben. Svédországban, ahol az agrárpolitikát a csatlakozás előtt már az EU-hoz igazították, a termelői árak csak 2,2%-kal mérséklődtek. A régi tagországok közül Belgiumban (5,7%-os) és Luxemburgban (3,1%-os) mértek jelentősebb termelői árcsökkenést. Spanyolországban és Olaszországban viszont - részben a termelés szerkezetének köszönhetően - számottevő volt (6, illetve 4%-os) a termelői árak emelkedése.
A mezőgazdasági ráfordítások 1995. évi reálárai az előző évinél 0,2%-kal alacsonyabbak voltak. Ezen belül a takarmányok és növényvédő szerek ára 3%-kal, az üzemanyagé 1,3%-kal mérséklődött. Emelkedett azonban a vetőmagvak és műtrágyák ára - több mint 5%-kal.
A ráfordítások árcsökkenése a legnagyobb mértékű (20%-os) volt Finnországban. A másik új tagországban, Ausztriában is a közösségi átlagnál erőteljesebben (2,6%-kal) esett a termelő eszközök reálára. Ugyanakkor Svédországban 3,2%-kal, Olaszországban 2%-kal magasabbra emelkedtek ezek az árak.
A ráfordítás-hozam arányok 1995-re 0,5%-kal javultak. Nyílott az agrárolló Ausztriában (24%-kal), Svédországban és Belgiumban (5-5%-kal). A finn, a spanyol, a brit és a görög mezőgazdasági termelők azonban 3-8% közötti árnyereséghez jutottak.
Vizsgálják a beilleszkedés követelményeit
A Gazdasági és Pénzügyi Unióba (EMU) az első fordulóban bekerülő országokat véglegesen az 1997. évi gazdasági és pénzügyi adatok alapján értékelik. Az adatok előreláthatóan 1998 márciusában állnak rendelkezésre. A végső döntést 1998. július 1-je előtt hozzák meg, ezután állítják fel az Európai Központi Bankot. 1999. január 1-jé-től pedig működésbe lép az EMU.
A Bizottság a Maastrichti Szerződésnek megfelelően 1996. december végén teszi közzé előzetes jelentését arról, hogy mely országok felelnek meg a konvergencia, vagyis a közösségi színvonal megközelítése követelményének: árstabilitás, költségvetési hiány, államadósság, a valutaárfolyam ingadozása a kamatlábak tekintetében. Az Egyesült Királyságnak el kell döntenie, hogy aláveti-e magát az értékelésnek. Az EUtöbbi 14 tagországa közül jó néhány mindent elkövet annak érdekében, hogy bekerülhessen az EMU-ba.
A Maastrichti Szerződés akkora valutaárfolyam-ingadozást enged meg, amely a Bizottság szerint nem veszélyeztetheti az árfolyam stabilizálását. Ezért a Bizottság 1998 tavaszán más ajánlásokat tesz. Valószínűleg azt vizsgálja majd, hogy a jelentkező országok a megelőző 2 évben - egy később meghatározandó - ingadozási tűréshatáron belül maradtak-e.
Inkább nyílik, mint zárul
Az Eurostat közleménye szerint 1995 negyedik negyedévében a mezőgazdasági termékek és a felhasznált anyagok, eszközök áraránya 0,4%-kal kedvezőtlenebb volt a gazdák számára az egy évvel korábbinál. Az agrárolló nyílása főleg az új tagországokban (Ausztriában 27,6%-kal, Svédországban és Finnországban egyaránt 10,9%-kal) volt nagymértékű. Ezekben az országokban a termelői árak jelentősen visszaestek. Portugália mezőgazdái viszont 16,5%-os árnyereséget könyvelhettek el. Spanyolországban, az Egyesült Királyságban, Hollandiában szintén zárult az agrárolló.
1990-hez képest az EU 15 országában a ráfordítás-kibocsátás (input-output) árviszonyok mintegy 10%-kal romlottak, ennyire nyílt az agrárolló. (A legnagyobb arányban a 3 új tagországban, a legkevésbé az Egyesült Királyságban, Portugáliában és Hollandiában.) A spanyol mezőgazdaságban 1990-1995 között a ráfordítás-kibocsátás árhányadosa 10%-kal javult.
Családi gazdaság - de milyen?
A német szövetségi földművelésügyi miniszter, Jochen Borchert erélyesen visszautasította azokat a vádakat, amelyekkel - mint az ipari mezőgazdaság szorgalmazóját - illették. Hangsúlyozta, hogy juttányit sem tért el eredeti elképzeléseiről, a sokoldalú, környezetkímélő, magas színvonalon termelő családi üzemek támogatásától.
Ugyancsak tiltakozott olyan feltételezések ellen, amelyek szerint az NSZK több anyagi segítséget nyújt a keleti tartományoknak, tehát a volt NDK agrárágazatainak, mint a többieknek. Sajnálkozását fejezte ki amiatt, hogy idő előtt fogtak hozzá a területi prémiumok méretarányos megállapításához, mert ez visszásságokkal járt együtt. Kiemelte, mennyire fontos, hogy a döntéseket igen alapos gazdasági elemzés előzze meg, s így elkerülhetővé váljék a kapkodás, a rendeletek kiadása és visszavonása körül. Nehezíti a helyzetet, hogy elöregedés miatt sok (évente 3-4%) családi üzem megszűnik, mert a nemzedékváltás során számos fiatal örökös húzódozik a gazdálkodás folytatásától. Fontos volna őket a mezőgazdaságban megfelelő ösztönzéssel visszatartani. Ez természetesen csak akkor lehetséges, ha a német mezőgazdaság versenyképes marad, tehát kiváló minőségű termékekkel jelenik meg a piacon.
Tájszövetségek
Németországban 10 évvel ezelőtt szövetségeket alapítottak egyes tájak mezőgazdaságának erősítésére. Jelenleg 12 tartományban 120 ilyen szövetség működik. A szövetségek azt kívánják elősegíteni, hogy a mezőgazdasági nyersanyagok és az élelmiszerek termelése, értékesítése minél kevésbé terhelje a környezetet. Különös gondot fordítanak a talaj- és talajvíz-védelemre. Közvetítő szerepet töltenek be a mezőgazdaság, a természetvédelem és a kommunális érdekek között. A szövetségek 5 mintaberendezést hoztak létre. Ezeket a környezetvédelmi alapítvány 1998 közepéig több mint 3 millió DM-mel támogatja. Az egyik ilyen központ Mansfeld tartományban a kajszi és más gyümölcsök termelésének föllendítését tűzte ki célul. A központ keretében 2 mezőgazdasági szövetkezet szeszfőzdébe szállít kajszit. Egy élelmiszer-kereskedelmi lánc is érdeklődik kajszi termékek iránt.
Egy másik központ a hegyvidéki minőségi szénatermelés fejlesztését szervezi. A szénát elsősorban lovasiskola és állatkereskedések vásárolják, de matracok töltésére is felhasználják. Mecklenburg-Előpomerániában egy kihalással fenyegetett juhfajta tenyésztését karolták fel. Ez a juhfajta igen alkalmas extenzív tartásra. A juhhúst a régió vendéglői használják fel.
Kérdőíves felmérést végeztek
Ausztriában 1995-ben az egy családi munkaerőre jutó jövedelem (a támogatásokat is beleértve) 21,6%-kal 175,9 ATS-re emelkedett az 1994. évihez képest. A nem hegyvidéki parasztgazdaságokban az egy főre jutó jövedelem 202,3 ezer ATS volt, 19,8%-kal magasabb az előző évinél. A hegyvidéki gazdaságok egy munkaerőre számítva 147,8 ezer ATS jövedelmet értek el, 24,1%- kal többet a megelőző évnél. 1995-ben egy gazdaság átlagosan 208,6 ezer ATS közvetlen támogatásban részesült.
Az osztrák mezőgazdasági minisztérium 1996-ban (is) kérdőíves felméréssel vizsgálta a parasztok véleményét. Az 1995-ben végzett azonos felméréssel összehasonlítva megállapították, hogy a parasztság hangulata javult. Az EU tagságot a megkérdezettek 59%-a tartotta hátrányosnak, szemben az 1995. évi 78%-kal. A megkérdezettek egyharmada 1996-ban már úgy látta, hogy a csatlakozás miatti változások nem lényegesek. A megkérdezettek arról is nyilatkoztak, hogy milyen intézkedéseket tartanak a legfontosabbnak. Ezek a következők: rendeljék el a géntechnikailag előállított és kezelt élelmiszerek kötelező megjelölését; tiltsák meg az állattenyésztésben a hormonok alkalmazását; építsék le az EU bürokratikus szervezetét; támogassák a környezetvédelmi tevékenységet; szigorítsák az állatvédelmi előírásokat, különös tekintettel az állatok szállítására.