A műtrágyázás ösztönzése is szóba jött
A műtrágyagyártók nemzetközi szövetségének éves ülésén, Berlinben 60 ország 1300 résztvevővel képviseltette magát. A szövetségnek a fejlődő és az iparosodott országokból 500 vállalat a tagja. Képviselői tanácsadóként működnek a különféle nemzetközi testületekben és a FAO-nál.
A tanácskozáson felszólalók nyomós érvekkel bizonyították, hogy a népességnövekedésből következő élelmiszerigényt a harmadik világban csupán a mezőgazdasági termelés belterjesítésével lehet fedezni. Az éhínségnek csak az 1960-1970-es években lezajlott zöld forradalomhoz hasonlítható, újabb termeléskorszerűsítési és hozamfokozó eljárások tömeges alkalmazása vethet gátat. Ezek formái országonként eltérőek, a helyi adottságokhoz igazodóak lehetnek.
A BASF műtrágya részlegének igazgatója, Dieter Thomaschewski szerint a világ gabonakészletének csökkenése csak a műtrágyázás fokozásával mérsékelhető. A vetésterület növelésének útja járhatatlan, amit Oroszország példája is igazol, ahol műtrágya híján 170 millió t-ról alig felére csökkent a gabonatermés.
Dr. Christian Bonte-Friedheim, a témakörrel foglalkozó nemzetközi szervezet (ISNAR) főigazgatója az egyes régiók csekély műtrágya-felhasználását ismertette. Az évi hatóanyag Afrikában 21, Óceániában 36, Latin-Amerikában 52 kg/ha; és ezt a mennyiséget is csak az árunövények (például kávé) alá szórják ki. Aggályosnak ítélte, hogy ezekben az övezetekben megvonják a műtrágyagyártástól a támogatást. Nyugat-Európában a mérséklődő felhasználás (189 kg/ha) miatt a gyártók fejlesztési forrása elapadt. A gyárak az ésszerű felhasználás érdekében sokat segíthetnek a gazdáknak. A gyártó termékeiért viselt felelőssége nem korlátozható az értékesítésre. Számos vállalat sportegyesületeket támogat, ahelyett, hogy kutató-fejlesztő állomásokat működtetne az arra rászoruló tájegységekben.
Javaslat kölcsönös engedményekkel
Az EU agrárminiszterei a soros olasz elnök által beterjesztett kompromisszumos javaslat számos pontját elfogadták. A Miniszterek Tanácsa felhatalmazta a Bizottságot arra, hogy a zöldségfélékkel és a gyümölcsökkel egészítse ki a mezőgazdasági termékek értékesítési szabványlistáját. Hozzájárultak a tagországok ahhoz is, hogy a gyümölcs- és zöldségfeldolgozó cégek számára hozzanak létre külön termelői szervezeteket. Nem született viszont megegyezés abban, hogy e szervezetek tagjai termésük milyen arányát értékesíthetik közvetlenül (egyes tagországok a javasolt 15%-ot nem tartották elegendőnek). Nem állapodtak meg az új szabályozásra való átmenetidejében. A tagországok némelyike az 5 éves átmeneti szakaszt túl hosszúnak, mások rövidnek tartották.
Megállapodtak viszont a termelői szervezetek taglétszámának és termelésének minimumában, figyelembe véve az egyes országok szervezeteinek fölépítését.
A déli országokkal megvitatták az operatív alap közös finanszírozását és kifejtették, hogy nemzeti támogatásokra nincs szükség. Fischler főbiztos szerint a reformnak az a célja, hogy az ágazat az átmeneti időszak végére versenyképessebbé legyen. A változások nem növelhetik az EU költségvetési kiadásait.
A zöldség- és gyümölcspiaci reform
Az agrárminiszterek - az északi és déli államok egy éve tartó tárgyalásai alapján - az árcsomag részeként reformintézkedésekben egyeztek meg. Országonként 6 termelői szervezetet hoznak létre a gyümölcs, zöldség, konzervipari nyersanyagok, citrusfélék, csonthéjasok és a gomba termelés-forgalom összehangolására. A termelők csupán termékeik negyed részét értékesíthetik a szervezet tudtán és közreműködésén kívül. Az EU támogatásokat, amelyek az árbevétel legföljebb 4%-áig terjedhetnek, az ágazati szervezetek szabályozzák. Az üzemi alapok 30%-a használható fel a piac "visszafogására". Az új kvótákat a termelői szervezetek 3 évi átlagos értékesítésénél legfeljebb 10%-kal magasabban szabják meg. Az 5 éves átmeneti időszakban az alma árát 40, a körtéét 30%-kal mérséklik.
Máris döntött a Bizottság az alma 1996/97. évi felvásárlási áráról, s azt 3%-kal mérsékelte az előző évihez képest. Az 1995/96-os gazdasági évben 281,7 ezer t volt az intervenciós árutömeg, azt több mint duplájára, 600 ezer t-ra növelték. Augusztustól októberig az alapár 30,43 ECU/100 kg, novemberben 31,29, decemberben 34,18, január-március között 37,07 ECU/100 kg volt.
Az EU bortermelése az utóbbi 3 évben csökkent, ennek ellenére a termelés állandóan meghaladja a belső és a külpiaci keresletet. A világpiacon a minőségi borok keresettek. Az EU országok fogyasztói is előnyben részesítik a harmadik országokból származó, jó minőségű asztali borokat. Mégis nő az EU-ban a közepes minőségű asztali borok termelése.
A Bizottság már 1994-ben javasolta a borágazat reformját, mindenekelőtt termelési kvóták bevezetését a 15-20%-os túltermelés levezetésére. A javaslatot azonban visszautasították.
Az ágazat évente növekvő támogatása 1994/95-ben már 1,8 milliárd ECU-val terhelte a közös kasszát (5 évvel korábban még 745 millió ECU volt a támogatás). Az 1995-ös támogatások mintegy felét a borlepárlás után nyújtották; több mint 500 millió ECU-t pedig a szőlőültetvények kivágása fejében fizettek ki.
Az EU belső fogyasztása és exportjának részesedése a világexportból is csökkent. Az új bortermelő régiók (Ausztrália, Dél-Amerika) jó minőségű boraikkal kiszorítják a piacról a közösségi termelőket.
A világ bortermelése 270 millió hl körüli, a 227 millió hl-es fogyasztással szemben. A túltermelés világméretű, a többlet kétharmada az EU-ra koncentrálódik (a világtermelés 55%-át adja a közösség termelése).
A legnagyobb gondot az okozza, hogy a nagy borfogyasztó országokban az egy főre jutó fogyasztás erőteljesen csökkent. A franciák, olaszok, spanyolok 1994-ben majdnem csak feleannyi bort fogyasztottak, mint negyedszázaddal korábban.
Franciaorszában 109-ről 63 literre, Olaszországban 114-ről 59 literre, Spanyolországban 62-ről 32 literre esett vissza 1970-1994 között az egy főre jutó fogyasztás. A szerényebb fogyasztású országokban (Dániában, Németországban, az Egyesült Királyságban, Belgiumban) nőtt ugyan a fogyasztás, de nem ellensúlyozta az előbbi ország csoport visszaesését.
A Bizottság változatlanul a 154 millió hl-es termelési keret bevezetését tartja szükségesnek, amit országonként a nemzeti termelés és fogyasztás arányában állapítanának meg. Ez a javaslat azonban nem süllyeszti a költségvetési támogatás színvonalát (a tejkvóták bevezetése az 1980-as években sem okozott megtakarítást az EU költségvetésében). A lepárlás, a készletezés és más piaci beavatkozások után nyújtott támogatásokat meg kellene szüntetni, és ehelyett csökkenő összegű kárpótlást nyújtani, a gyenge minőségű ültetvények felszámolási programjával karöltve.
A származási, földrajzi adatokat feltüntetik
Az EU Bizottság olyan javaslatot fogadott el, amelynek értelmében 318-féle élelmiszeren fel kell tüntetni a védett származási helyet, ill. a védett földrajzi származási adatokat. A tagországok összesen 1400 élelmiszer-megjelölési kérelmet nyújtottak be. Írország, Svédország és Finnország az a három ország, ahol eredetvédelem nélkül lehet még élelmiszereket forgalmazni. A benyújtott javaslat értelmében a meghatározott származási körzetekből származó termékek előállítása során a termelőknek a termelési előírásokat pontosan be kell tartaniuk. A védett területeken kívüli körzetekben is szabad különleges élelmiszereket termelni, de azt a jelzésen föl kell tüntetni. Az EU Bizottság második lépcsőben elfogadta a még bővítésre szoruló ún. fajtajelölések jegyzékét. Ez pl. a sajtféléket jelölések szerint 6 csoportba sorolja (ementáli, camembert, brie, cheddar, edami, gouda), s rögtön megpróbál igazságot tenni a dánok és görögök között a feta sajt származásvédelmében. A Bizottság általános törekvése az, hogy minden ország, ill. minden termelő termékének megjelölésében az eredetvédelem szempontjait juttassa érvényre.
Élelmiszer-hamisítások
A francia gazdasági minisztérium feladatköréhez tartozik a forgalmazott élelmiszerek minőségi ellenőrzése. Az erélyes intézkedések nyomán - egy beszámoló jelentés szerint - 1995-ben némi javulás mutatkozott az előző évekhez képest. Ahol még mindig sok hibát fedeztek föl, az elsősorban a termőhely és a fajta megjelölése a kertészeti termékeknél. Kevésbé fordult elő veszélyes szermaradvány, illetve az állati termékek körében szalmonella, staphylococcus vagy egyéb fertőzés. Különös gondot fordítottak a hűtőlánc folyamatosságának felülvizsgálatára. 1995-ben összesen 5000 élelmiszerboltot vettek szemügyre.
A szabálytalanságok átlag 13,4%-os arányban voltak megállapíthatók, a nagy áruházak valamivel jobb (10%-os) átlaggal maradtak le. Előfordultak kisebb-nagyobb hamisítások. A töltelékáru (pl. kolbász) anyagához olykor nedvszívó adalékokat kevertek; az állati zsiradékot néhol növényi zsiradékkal elegyítették (pl. egy különlegesség gyanánt kínált sonkában 61% "illetéktelen" adalékot ál- lapítottak meg). Ettől függetlenül az ellenőrzést a minisztérium hatásosnak találta, s tovább szorgalmazza a jövőben is.
Német élelmiszer-fogyasztás
Németországban egy lakos a testsúlyának majdnem tízszeresét fogyasztja el élelmiszer- mennyiségben évente. Egy főre átlagosan 690 kg élelmiszer-fogyasztás jutott. A túlzott húsfogyasztást ért állandó bírálatok ellenére a növényi eredetű élelmiszerekből fogyasztottak többet (pontosan 400 kg-ot), azaz állati eredetű táplálékból csak 290 kg-nyit ettek. A növényi eredetű élelmiszerekben a gyümölcs és zöldség részaránya volt a legnagyobb (200 kg), majd a gabonatermékek (71 kg) és a burgonya (72,9 kg) fogyasztása következett. A burgonya "alternatívájaként" szereplő rizsből csupán 2,3 kg került az asztalra. Az állati termékek közül tejből és tejtermékekből 120 kg-nyit, sajtból 19 kg-nyit fogyasztott egy átlag lakos. A 93 kg-os húsfogyasztás jól jelzi a húsfogyasztás csökkenő irányzatát.