A Közép-Európai Szabadkereskedelmi Megállapodás (CEFTA) tagállamai mezőgazdasági minisztereinek immár rendszeresnek tekinthető és ezúttal sorrendben az ötödik találkozóját 1996. december 5-én Pozsonyban tartották.
A Cseh Köztársaság küldöttségét Josef Lux miniszterelnök-helyettes, mezőgazdasági miniszter, a Lengyel Köztársaságét Roman Jagielinski miniszterelnök-helyettes, mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter, a Szlovén Köztársaságét Joe Osterc, mezőgazdasági, élelmezési és erdőgazdálkodási miniszter, a Szlovák Köztársaságét Peter Baco, mezőgazdasági miniszter vezette.
A Magyar Köztársaság küldöttségét -amelyben szakértőként részt vettek a minisztérium és több intézmény munkatársai, valamint az Ipari, Kereskedelmi és Idegenforgalmi Minisztérium képviselője - Benedek Fülöp, a Földművelésügyi Minisztérium közigazgatási államtitkára vezette.
A CEFTA tevékenységét figyelemmel kísérő és a megállapodáshoz kapcsolódni szándékozó országok közül a CEFTA országok mezőgazdasági minisztereinek konferenciáján részt vettek a Bolgár Köztársaság, a Litván Köztársaság, a Román Köztársaság és Ukrajna képviselői.
A konferencián a következő, a szakértői csoportokban előzetesen előkészített kérdéseket tárgyalták meg:
1. A CEFTA országok miniszterelnökei jasnai találkozójának eredményei
A CEFTA országok 1996. szeptember 13-14-én, a szlovákiai Jasnán tartott miniszterelnöki talákozójának eredményeit Peter Baco mezőgazdasági miniszter ismertette.
A Cseh Köztársaság, a Magyar Köztársaság, a Lengyel Köztársaság és a Szlovák Köztársaság küldöttségei kedvezően fogadták a szlovén félnek a találkozót követően pontosított javaslatát, amely lehetővé teszi, hogy megállapodás jöjjön létre a CEFTA országok között az agrártermékek kereskedelmének liberalizációját tartalmazó, 3. sz. Kiegészítő Jegyzőkönyv "A" és "B" mellékleteiben foglaltakról.
A konferencia mellékletében rögzítettek szerint a vámmentes "A" melléklet termékei közül 1, míg az egységes, kedvezményes vámú "B" mellékletből 10 termékcsoport esetében a szlovén fél évenkénti csökkentéssel egy 1998 végéig tartó, átmeneti időszak alatt kívánja elérni a CEFTA országok közötti jelenlegi vámszintet, mennyiségi korlátozás alkalmazásával.
További pontosítást igényel, hogy a cseh, lengyel, magyar és szlovák fél az átmeneti időszak után, tehát 1999. január 1-től a kvóták eltörlését javasolja, viszont a szlovén fél csak az erre való törekvését kívánja a jegyzőkönyvben rögzíteni.
A küldöttségek vezetői megerősítették szándékukat, hogy a jasnai miniszterelnöki találkozón történt megállapodás szerint részleteiben kidolgozzák más országok CEFTA-hoz való csatlakozásának feltételeit. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy az "A" és "B" mellékletet kivételek nélkül elfogadják.
2. A CEFTA országok mezőgazdasági miniszterei budapesti találkozóján hozott határozatok módosítása
A legutóbbi, 1996. augusztus 29-én Budapesten, a jubileumi OMÉK megnyitásával összekapcsolt miniszteri találkozón elfogadott közleményben szereplő feladatok végrehajtásáról a magyar küldöttség vezetője, Benedek Fülöp közigazgatási államtitkár tartott tájékoztatót.
A küldöttségek vezetői megerősítették Budapesten vállalt elkötelezettségüket, hogy 1997. június 30-ig megkötik az ágazati termékeket érintően a vizsgálati eredmények és tanúsítványok kölcsönös elismeréséről szóló megállapodásokat, 1998. végéig megvalósítják a laboratóriumok európai szabványoknak megfelelő elismertetését, majd 1999. január 1-től kölcsönösen elfogadják az európai szabványokon alapuló kereskedelmi tanúsítványokat. Ugyanakkor kötelezték magukat, hogy rövid időn belül meghatározzák a vizsgálati eredmények és tanúsítványok kölcsönös elismeréséről szóló kétoldalú megállapodások aláírásának illetékességi körét. A CEFTA-hoz való csatlakozásról jelenleg tárgyaló országokkal a megállapodásokat a meghatározott alapelvek szerint kötik meg.
A küldöttségek vezetői kifejezték készségüket, hogy az agrárkereskedelem kölcsönösen előnyös liberalizációjának megvalósíthatósága érdekében tartják magukat a támogatások egyeztetéséről Budapesten elfogadott döntéshez.
A küldöttségek vezetői támogatták a kölcsönösen hasznos vélemény- és tapasztalatcserét az Európai Unió Közös Agrárpolitikájával kapcsolatos kérdésekben, a CEFTA országok EU-integrációjára irányuló törekvésének megfelelően. Ugyanakkor pozitívan értékelték a CEFTA országoknak a cseh fél által kialakítás alatt álló agrárinformációs rendszerét.
Elfogadták a magyar fél javaslatát, hogy az előkészítés javítása és a hatékonyabb munka érdekében az adott évben elnöklő ország szervezésében, miniszterhelyettesek vagy államtitkárok vezetésével 10 nappal a CEFTA országok mezőgazdasági minisztereinek minden találkozója előtt egyeztető megbeszéléseket tartsanak.
3. Az élelmiszer-biztonsággal foglalkozó szakértői csoport tárgyalásainak eredményei
A szakértői csoport tárgyalása eredményeinek, valamint Hartwig de Haen, a FAO vezérigazgató tanácsadója előadásának figyelembevételével, a római Élelmezési Világkonferencia eredményei nyomán a Cselekvési Tervben megfogalmazottaknak megfelelően, a küldöttségek vezetői kifejezték közös akaratukat, hogy minden ember számára megvalósuljon a folyamatos élelmiszer-biztonság. Teljes mértékben támogatnak egy végső nyilatkozatot, valamint biztosították Jacques Diouf-öt, a FAO vezérigazgatóját, hogy annak megvalósítását politikai, szociális és kereskedelmi tevékenységükkel elő fogják segíteni.
4. Az egyes CEFTA országokban a fertőzéses betegségek helyzetével foglalkozó szakértői csoport tárgyalásainak eredményei
A küldöttségek vezetői elismeréssel szóltak a kétoldalú kormányközi állat-egészségügyi egyezmények végrehajtásáról.
Annak tudatában, hogy országaikban a fertőző állatbetegségek helyzete eltérő lehet, a CEFTA tagországok tagállamainak állatorvos képviselői találkozó keretében kidolgozzák a feltételeket az egyenértékűség (ekvivalencia), a tájszakosítás (regionalizáció) és a Nemzetközi Járványügyi Hivatal "Organisation Internationale des Epizooties (OIE)", valamint az EU rendelkezésein alapuló további szavatosságok tekintetében.
5. Az erdőgazdálkodással és a kölcsönös fakereskedelemmel foglalkozó szakértői csoport tárgyalásainak eredményei
A küldöttségek vezetői egyértelműen értékelték a résztvevő országok szakértőinek megállapodását a kereskedelem-politika egyeztetési folyamatáról, valamint az erdőgazdálkodás és fakereskedelem területén folytatott együttműködésről.
6. A CEFTA országok delegációinak vezetői köszönetüket fejezték ki
dr. Lakos László földművelésügyi miniszternek a mezőgazdasági és élelmiszeripari tagországok közötti kereskedelmének liberalizálását érintő, nyitott kérdések megoldásában kifejtett alkotó tevékenységéért és személyes hozzájárulásért.
A CEFTA országok agrárminisztereinek soron következő találkozójára a tervek szerint 1997 áprilisában, Szlovéniában kerül sor.
B. Gy.
A Párizsban 1996. december 3-5. között megtartott agrárpolitikai kerekasztal ülésen az FM Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Főosztályát Maácz Miklós képviselte. Az ülés fő célja az volt, hogy az 1998 elején tartandó OECD agrárminiszteri találkozóra meghatározza azokat a témákat, amelyekben a minisztereknek vélhetőn eszmét kell cserélniük, illetve ki kell fejteniük országuk álláspontját.
Ennek érdekében a szeminárium első felében az országok képviselői beszámoltak arról, hogy agrárpolitikájukat milyen események, folyamatok alakítják jelenleg és mire számítanak az elkövetkező öt évben, majd az ennek alapján készült összefoglalóhoz a tagországok ismét hozzászólhattak.
Az Európai Bizottság hozzászólásában az 1992. évi CAP reformot, illetve annak folytatását jelölte meg fő agrárpolitikai céljának, amelybe beletartozik - a WTO szellemében - a termeléstől elszakított támogatások ösztönzése is. Az 1999-ben kezdődő új WTO kebelében kereskedelmi fordulóra készülnek, de semmiképpen nem támogatják a termelői, valamint az exporttámogatások teljes megszüntetését.
Az USA beszámolt az új agrártörvény értelmében 7 év alatt csökkenő, meghatározott összegű termelői támogatások rendszeréről. Az új agrártörvény további jellemzője nagy jelentőséget tulajdonít a környezetvédelemnek. Gazdálkodási oldalról a kockázatokat egyre inkább a farmerekre kívánja terhelni, ezzel ösztönözve őket pl. a határidős piacok fokozottabb felhasználására. El vannak kötelezve a kereskedelmet torzító eszközök, így az exporttámogatások teljes leépítésére, ezért sokat várnak az 1999-es WTO fordulótól.
A magyar beszámoló ismertette, hogy a nagyobb szerkezeti átrendeződések (magánosítás, kárpótlás, szövetkezeti átalakulás) még tartanak ugyan az agrárgazdaságban, de már nem ezek élveznek elsőbbséget, hanem előtérbe került az EU Közös Agrárpolitikájához való csatlakozás lehetősége és az ezt lehetővé tevő Nemzeti Agrárprogram megfogalmazása. Elsőrendű jelentőségű továbbá a vidékfejlesztési programok beindítása, illetve kiterjesztése, szintén illeszkedve az EU irányelvekhez.
Szinte minden hozzászóló kiemelte a FAO Világélelmezési Konferenciájának jelentőségét. Az összes hozzászólás elhangzása után a kilátások és a teendők a vitanap végére a következőkben fogalmazódtak meg:
1. Az agrárpolitikai reform folytatásának szükségessége: milyen mértékű legyen a támogatások további leépítése, a közvetlen termelői támogatások szerepe, kárpótló kifizetések típusa, szintje stb.
2. A kereskedelempolitikai változások hatása a reformokra: a Marrakesh-i egyezményhez való igazodás, az 1999-ben kezdődő új WTO forduló és a regionális szabadkereskedelmi megállapodások az agrárpolitikában is alapvető változásokat fognak hozni (pl. további támogatás-leépítési kötelezettséggel).
3. A világpiac változásai növelni fogják az élelmiszer iránti keresletet, elősegítik a mezőgazdasági technológiák fejlődését, az ipari módszerek elterjedését, a világszintű kiegyenlítődést (globalizációt).
4. A környezet állapota a vidéki területeken minden tagországban előtérbe kerül.
5. Az élelmiszerbiztonság és az élelmiszerminőség a fogyasztók mind nagyobb rétegei számára lesz elsőrendű.
6. Az életképes vidéki területek fenntartása sok tagországban elsőrendű fontosságú.
Az OECD szerepét a szóban forgó folyamatokban szintén meghatározták.
A legfontosabb továbbra is az elemző-előrejelző munka marad, amelyet a nemzeti agrárpolitikák kidolgozói hasznosíthatnak. Ezen belül különös jelentőséget kapnak a következő területek:
– az agrárpolitikák további reformjának hatáselemzése, a változások költség-haszon elemzése;
– a kereskedelem liberalizációjának erősítése és szorgalmazása, a végrehajtás során adódó
nehézségek elhárítása, felkészülés a következő kereskedelmi fordulóra;
– a szociális helyzet vizsgálata a vidékfejlesztés kapcsán;
– a Világélelmezési Konferencia eredményeinek átültetése a gyakorlatba.
December 4-5.
A szeminárium után két napon a Mezőgazdasági Bizottság rendes ülését tartotta.
Az ülés napirendi pontjai közül Magyarországot is érintették a következők:
– Elfogadták az ad hoc szakértői csoport kelet-nyugati gazdasági-mezőgazdasági kapcsolatok tárgyában tartott találkozójáról készült értékelést. Ez lényegében az agrárágazat 1996. évi eredményeit, fejlődési ütemét elemzi a közép-kelet-európai országokban, a FÁK-ban és Kínában. Magyarországgal kapcsolatban megjegyzi például a tejkvóták bevezetését, az EU-val szembeni nettó agrárexportőri szerepünk megőrzését; érdekes elemzést tartalmaz az ellentételezések körül jelenleg folyó vitáról (mennyiben szolgálják azok a csatlakozó országok gazdálkodóinak érdekeit; nem hátráltatja-e éppen a fejlődést, ha az EU azokat feltétel nélkül szavatolja majd az összes közép-kelet-európai gazdálkodónak).
Külön fejezet foglalkozik a vidékfejlesztés témakörével. Megállapítja, hogy mivel a mezőgazdaságban foglalkoztatottak részaránya a közép-kelet-európai országok vidéki körzeteiben is folyamatosan csökken, csak szorosan értelmezett agrárpolitikai intézkedésekkel már nem ösztönözhető a vidékfejlesztés. Emellett a hagyományos agrárpolitikák rendkívül költségesek mind az adófizetők, mind a fogyasztók számára. Emiatt az anyag feltétlenül a gazdasági, szociális és környezetvédelmi intézkedéseket magukba foglaló integrált vidékfejlesztési politika követését javasolja a térség államai számára. Az integrált vidékfejlesztési politika célja, hogy a vidéki területek versenyképességét mind munkahely, mind lakhely tekintetében egyaránt javítsa. Az anyag ugyanakkor elismeri, hogy nem adható egységes "recept", hogyan lehet az elmaradott területeket a gazdasági növekedési pályájára állítani. Az általános szabályozók, például a szociális politika vagy az adópolitika körében sok esetben hatékonyabbak, mint a közvetlen területfejlesztési vagy vidékfejlesztési intézkedések. A találkozó és az írásos jelentés egyaránt felhívja a figyelmet az átmeneti gazdaságú országokban a vidékfejlesztés és területfejlesztés, mint a munkanélküliség és a lakáshiány enyhítését szolgáló politikák jelentőségére.
– Megtárgyalta a Bizottság az 1998 elején tartandó OECD miniszteri találkozó részleteit. Az időpont pontos kitűzése még kérdéses; a tagállamok nem tudtak megállapodni. Magyarország számára igen fontos lesz az általában hat évenként megtartott találkozó. Ez lesz ugyanis az első alkalom, hogy már tagországként, miniszteri szinten számolhatunk be az agrárágazat helyzetéről, valamint magas szinten kicserélhetjük nézeteinket a jövőbeni fejlődés útjairól. A szeminárium már erre a találkozóra gyűjtötte a lehetséges tárgyalási témákat.
– Megtette az előkészületeket a Bizottság az 1997. évi Monitoring and Evaluation (Megfigyelés és Értékelés) című kiadvány elkészítéséhez. A kiadvány éves rendszerességgel értékeli a tagállamok agrárpolitikáját, igen értékes része a tagállamok támogatási egyenértékeinek (PSE/CSE) kiszámítása és összehasonlítása. A kiadványban Magyarország kiemelt helyen mint új tag fog szerepelni (Csehországgal, Lengyelországgal és Dél-Koreával együtt). A kiadvány a Mezőgazdasági, Erdészeti és Halászati Igazgatóság legjelentősebb, sokaknak forrásként szolgáló munkája.
M. M.