A "menekülés a földtõl" Franz Fischler mezõgazdasági fõbiztos szerint aggasztó méreteket öltött egyik-másik EU-tagállamban. Arra kell tehát törekedni, hogy a vidéki körzetek fejlesztését a közösség elsõrendû feladatai közé emeljék. Ha ez sikerül, megvalósulhatnak azok az elképzelések, amelyeket még Sicco Mansholt körvonalazott a 60-as évek folyamán, a közös agrárpolitika, a CAP elveinek kidolgozásakor. Azóta többen is elfoglalták a fõbiztosi széket - holland, dán, luxemburgi fõbiztosok váltották egymást. Mindnyájan igyekeztek tervekkel elõhozakodni a reform érdekében. Ámde többnyire és fõleg azon iparkodtak, hogy a CAP kétségkívül magas költségszintjét valamennyire leszorítsák. Ebbeli törekvésük mellett nem foglalkozhattak kellõ mértékben a falvak elnéptelenedésének okaival. Franz Fischler viszont éppen ebben az irányban próbál segíteni a gondokon.
Bizonyos eredményeket máris sikerült elérnie. Svédországban, Finnországban, Ausztriában egyaránt sokat tesznek azért, hogy a kedvezõtlenebb adottságú területekrõl se vándoroljon el a mezõgazdasággal foglalkozó lakosság, ne tóduljon az amúgyis túlzsúfolt városokba. (Írország minden további nélkül követte a többiek példáját.)
Franz Fischler óvatosan kerülte meg az ellenvéleményeket. A Bizottságra támaszkodva hívta egybe "a vidékfejlesztés európai konferenciája" jegyében tartott tanácskozást. Ezen született meg az ún. Cork Nyilatkozat. A nyilatkozat erélyesen foglalt állást a vidéki települések támogatása mellett, mind anyagi, mind erkölcsi és társadalmi eszközökkel.
Nem sokkal ezután a Tizenötök mezõgazdasági miniszterei munkaebéden vitatták meg a helyzetet. Mint Fischler maga is kifejtette, érthetõ, hogy valahányszor "zsebbe kell nyúlni", mindenki bizalmatlanná válik. Nem kétséges, hogy különbözõ érdekek csapnak ilyenkor össze: más szándékok vezérlik a nagy- és a kisbirtok tulajdonosát, a termelõeszközök gyártóit és forgalmazóit, nemkülönben azokat a politikusokat, akik a lehetséges választóik számát mérlegelik döntéseik meghozatalakor.
Fischler véleménye szerint a vidékfejlesztés esélyei jócskán javulnak akkor, ha az Európai Unió új tagokkal bõvül, amelyek száma akár 10 is lehet. A tágabb közösség - vélekedik a fõbiztos - minden bizonnyal több megértést fog tanúsítani a vidéki élet föllendítése iránt.
Németországban közzétették az 1997. évre érvényes támogatások elveit és elõirányzatát.
A fejlesztéseket üzemi átlagban 2,5 millió DM felsõ határig támogatják. Korábban a régi tartományokban 1,5, az újakban 3,5 millió DM volt a felsõ határ. A támogatás mértéke továbbra is a szükséges munkaerõ-igény létszámától függ.
Az alaptámogatás változatlan marad, egy fõ munkaerõ-igényre 34, a hátrányos helyzetû körzetekben 51 ezer DM. A kamatkedvezmény az elsõ két munkaerõre 400 ezer DM, minden továbbira 170 ezer DM.
Az új üzemek alapítását 1998-ig a régi és az új tartományokban is támogatják. Ennek keretében a beruházásokat, az istállók benépesítését, a külföldi gépek vásárlását illeti kedvezmény.
Kezességet vállal az állam az új tartományokban 1998 végéig a felvett hitelekért.
Jövedelemhatárt szabnak meg a támogatási jogosultságra. A gazdaság vezetõje 150 ezer DM évi jövedelemig jogosult kedvezményre. Az új tartományokban 1997 végéig érvényes ez a határ. A vállalatok (jogi személyiség nélküliek és társas vállalkozások) tulajdonosait visszamenõleg 5% tõkerész felett minõsítik a jövedelemhatár szempontjából.
A szövetkezeti vagyonmegosztást a volt NDK szövetkezeteinek jogutód cégeinél továbbra is elõsegítik. Ugyanebben a körben 1997 végéig megszûnnek a csak itt érvényes korábbi kedvezmények, mint a modernizációs program, a vállalati szerkezet korszerûsítése, az energiatakarékossági és az agrárhitel-programok támogatása.
A Prognos Ag agrárkutató intézet az egykori NDK birtokrendezésérõl készült vizsgálatának eredménye vegyes visszhangot váltott ki. A vizsgálatot folytató intézet vezetõi az eredmények szakértõi minõsítését remélik a kormányzattól. A Bizottság a kedvezményezett földöröklés EU támogatási jogosságát vonja kétségbe. A földtulajdonosi szövetség munkaközösségének elnöke a szakvélemény megállapítását megerõsítve az úgynevezett földreform hatását úgy jellemezte, hogy annak végrehajtásával az állam pénz veszített és meggátolta a keleti rész falusi körzeteinek újjáépítését.
A tanulmány szerint a közigazgatási eljárás 1,1 millió ha mezõgazdasági és 700 ezer ha erdõterületet érintett, amelyet tulajdonba, illetve bérbe adtak. A végrehajtó szervezet bevételének nagyobb részét a bérleti díj teszi ki, amely több év átlagában ha-onként 270 DM volt. 1991-1995 között a szervezet bevétele elérte a 610 millió DM-et, kiadása ennek csaknem kétszeresét, 1,3 milliárd DM-et.
A végrehajtott rendezés helyett a tanulmány két változatban végzett számítást. A nagyobb bevételt hozó szerint a törvény alapján eladták volna a földet. A másik változat szerint a kártalanítást rendezõ intézmény tulajdonában maradt volna a terület. 1996-2008 között az elsõ változat szerint 4,58 milliárd DM lett volna a bevétel, 1,85 milliárd DM a kiadás. A második szerint 3,54 a bevétel és 2,7 milliárd DM a kiadás.
A végrehajtott rendezés helyett a földet a régi tulajdonosnak visszaadva a végrehajtó intézmény létrehozása fölösleges volt, mûködési költsége megtakarítható lett volna. Az így juttatott terület értékét (két tartományra terjedõ vizsgálat szerint) 1,3-1,4 milliárd DM-re becsülik. Az utóbbi eljárás révén ezen túl a tulajdonosi érdekeltség nyomán nõtt volna a termelési kedv, a szakértelem hasznosítása, a vállalkozási készség és a tõkebefektetés.