Természeti viszonyok - Mezõ- és erdõgazdasági hasznosítás -
Gazdasági és politikai változások - Vidéki körzetek kilátásai
Ilyen figyelemébresztõ fõ- és alcímekkel adott ki 303 oldalas könyvet a münchebergi központú agrárgazdasági kutatóintézet, a ZALF (Zentrum für Agrarlandschafts- und Landnutzungsforschung e. V.).
Tizenkét szerzõ dolgozta föl azoknak az országoknak a helyzetét, ahol a rendszerváltás gyökeresen módosította a termelési viszonyokat.
Külön fejezetek foglalják össze Belorusszia, Bulgária, Csehország, Észtország, Oroszország, Románia, Szlovákia és Ukrajna agrárjellemzõit, a legfrissebb adatok fölhasználásával. Ismertetik a természeti adottságokat, az üzemformákat, a mûvelési ágak alakulását, s mindezekbõl vonják le a szükséges következtetéseket. Sikerült a tényszámokat úgy beleszõniök a szövegbe, a színes szemléltetõ anyagba és térképekbe, hogy a lényeg világosan tükrözõdjék.
A mû megjelentetését részint a Német Szövetségi Köztársaság, részint Brandenburg Tartomány agrárminisztériumai támogatták.
Intézményünk igyekezett közremûködni abban, hogy a kivitelt a budapesti Mezõgazda Kiadóra bízzák.
Talán nem hat szerénytelenségnek, ha idézek a bevezetõbõl, amelynek megírására a szerkesztõk fölkértek. Megpróbáltam - némi "bioelfogultsággal" - körvonalazni azt, amit jeles német szakemberek bõséges irodalmi utalásokkal és számos "bedolgozóval" együtt mondhattak az Európai Unió felé tartó és más, a tárgykör iránt érdeklõdõk számára.
A klasszikusok lectori salutem - üdv az olvasónak - szavakkal szokták mûveiket "beajánlani". Mi ugyan nem soroljuk magunkat a klasszikusok közé, amiért ennek a kötetnek az összeállításáért vagy összeállítása körül fáradoztunk, mégis reméljük, hogy szolgálatunk nem volt haszontalan.
Földünk népességének gyarapodásával az élelmiszer-termelés - és ezzel együtt a mezõgazdaság - mindinkább a figyelem elõterébe kerül. A követendõ út tekintetében persze megoszlanak a vélemények. Számos tudós bizonygatja, hogy a belterjesség fokozásával egyre bõvebb termésekre kell törekedni. Mások viszont amellett kardoskodnak, hogy a kíméletes módszerekkel fenntartható gazdálkodásé a jövõ. Õk azt hangoztatják, hogy kötelességünk az emberi élettér megóvása, a természeti környezet védelme.
Az ún. ipari mezõgazdaság érvei többé-kevésbé cáfolhatók.
Szerintem már a kiindulási pont is helytelen. Roppant tetszetõs lehet pl. az a gondolat, hogy a szántás és az esztergálás elvileg azonos mûvelet. Ámde az eleven anyag - talaj, növény, állat - sohasem szorítható olyan satupofák közé, mint a vas. Egyébként sem hagyhatók figyelmen kívül a természeti folyamatok. Ezek ugyanis - bár sokan föltételezik - nem skaláris, azaz számszerûsíthetõ mennyiségek csupán, hanem vektorok. Így tehát irányukra szintén tekintettel kell lennünk. Melléfogunk, ha erre nem ügyelünk.
A mezõgazdának saját tevékenységét a természeti folyamatok vektorirányultságával párhuzamba kell állítania. Az a dolga, hogy a hasznos folyamatokat se-gítse, a károsakat pedig a lehetõség határáig fékezze. Más a helyzet az iparban: valamely gyár a közvetlen környezettõl függetlenül mûködhet ugyanolyan technológiával. Az agrártechnológiát viszont a helyi adottságokhoz kell igazítani.
Kontinensünk térképére pillantva nemcsak földrajzi különbségek ötlenek szembe. Sajnos falak is meredeznek, ha nem is betonból vagy téglából. Jómódú országok szerét ejthetik a kíméletes mezõgazdaság kibontakozásának, ugyanakkor másfelé a "felsõbbség" minden kiszipolyozna a talajból, amit csak lehet.
Könyvünk arról szeretne képet adni, mit lehetne és mit kellene tenni. Kétségkívül nyílik mód a munka termelékenységének javítására, több gépesítés és erõsebb vegyszerezés fejében. Ezt azonban a vidéki lakosság is mindenképpen megsínyli. Ha a falvak népét nem kívánjuk elvándorlásra késztetni, más eljárásokhoz kell folyamodnunk.
A mezõgazdasági munka könnyítése nyilván szükségszerû. Mégsem jelenti az emberi közremûködés kiiktatását. Igaz, a természetbarát növénytermesztés, állattenyésztés okvetlenül több szellemi és testi beavatkozást követel, mint az ipari megoldások. Ám arra sem árt gondolni, hogy a mezõgazdaságból "kiváltott" emberek foglalkozást találjanak. Márpedig - kiváltképpen tõke híján - vajmi nehéz új munkahelyeket teremteni.
Az európai térségre sajátos kettõsség jellemzõ: a menekülés a földtõl és a menekülõk munkanélkülisége. Ideig-meddig kétségkívül kicsikarhatók kevesebb emberi közremûködéssel akár látványos eredmények is a mezõgazdaságban, de ennek mind a társadalom, mind a környezet vallja kárát.
Könyvünk semmiképpen sem tûzhette célul általános érvényû vagy szigorúan az EU-tagsághoz kötõdõ "receptek" ajánlgatását. A szerzõk csupán áttetszõ, korszerû képet kívántak bemutatni a reformok útján botladozó országok nehézségeirõl, nemkülönben arról, hogy mi volna, illetve lenne a helyes teendõ.
Napjainkban piacok omlottak össze, új államok keletkeztek, politikai és gazdasági határok tolódtak el. Minden bizonnyal friss eszmékkel töltendõ föl az ember-föld-környezet viszony. Esetleg túlzásnak hat, mégsem jár távol az igazságtól, hogy szinte tábla-, tájegység- és országméretekben, alkalmasint gazdaságok szerint más és más feladatok tornyosulnak.
A könyv nyújtotta áttekintés talán támaszul szolgálhat a helyes döntések meghozatalához. Evégbõl ugyanis feltétlenül szükséges arról is tájékozódni: hogyan alakul a helyzet másfelé, más vidékeken.
Aki nem sajnálja a fáradságot, hogy a közremûködõ jeles tudósok által gyûjtött adatokat latolgassa, aligha fog csalódni. Az anyag földolgozása során használt levezetõ, deduktív módszer mindenkinek segíthet az egyetemes érvényû elvek helyi alkalmazásához; beilleszkedésükhöz az adott körülmények közé. Ennek megfelelõen tervezhetõk célszerûen a teendõk. S ha erre bárhol is sor kerül, a szerzõk joggal érzik, hogy nem hiába álltak egy jó ügy szolgálatába.
Megjegyzés: a könyv (Landnutzung in Mittel- und Osteuropa; Natürliche Bedingungen - Land- und Forstwirtschaftliche Nutzungspotentiale - Transformationsprozess und ländlicher Raum) könyvtárunkban (Országos Mezõgazdasági Könyvtár és Dokumentációs Központ) rendelkezésre áll.
Sárközy Péter
A széles körû szakmai támogatással kidolgozott minõségpolitika célja, hogy a magyar élelmiszergazdaság az ország EU-tagságáig terjedõ idõszakban olyan minõségi fejlõdést érjen el, amely a majdani Európai Unió Egységes Belsõ Piacán szavatolja termékeink minõségi versenyképességét.
A Mirelite Hûtõipari Fejlesztési és Minõségvizsgáló Intézet és a Campden and Chorleywood Food Research Association (Élelmiszerkutató Egyesület) az Unido támogatásával "GMP - Jó Gyártási Gyakorlat az Élelmiszeriparban" címmel, 1997. április 9-én egynapos szemináriumot szervezett kutatók, ipari szakemberek, hatósági ellenõrök és az élelmiszerszabályozás felelõs vezetõinek részvételével.
Elõadások hangzottak el a magyar élelmiszerpolitikáról, a GMP=Jó Gyártási Gyakorlat, GHP=Jó Higiéniai Gyakorlat, valamint a GCP=Jó Vendéglátóipari Gyakorlat témakörében. Az elõadók kiemelték a minõségbiztosítási rendszerek élelmiszeripari alkalmazásának fontosságát, iparági példákkal is szemléltetve. Az Európai Unió 93/43/EGK számú irányelvének 5. cikkelye elõírja, hogy a tagállamok segítsék elõ a GMP rendszerek kidolgozását. A minõségbiztosítási rendszerek és a vonatkozó EU irányelvek bemutatásán túl angol szakértõk az Európai Élelmiszerbiztonsági Felügyelõ Szolgálat (EFSIS) mûködésérõl számoltak be.
A Földmûvelésügyi Minisztériumban mûködõ Élelmiszerek EU Harmonizációs Munkacsoport meghívott szakértõkkel kibõvített, 1997. március 25-i ülésén tárgyalt (a 96/70/EGK számú irányelvvel módosított, 80/777/EGK számú) a természetes ásványvizek kinyerésérõl és forgalomba hozataláról szóló elõírásokról. A résztvevõk tájékoztatót hallgattak meg az ásványvizek világpiaci helyzetérõl, a fogyasztói igényekrõl, a nemzetközi szabályozásról (EU irányelvek, FAO/WHO Codex Alimentarius szabályozása), a magyar szabályozás jelenlegi helyzetérõl és eddigi honosítási példákról. Lennart Dafgard, a PHARE Csatlakozást Segítõ Csoportjának vezetõje az EU-hoz csatlakozni kívánó országok lehetõségeirõl beszélt. A résztvevõk kötetlen eszmecserét folytattak a 80/777/EGK és a 96/70/EGK irányelvek magyarországi érvényesítésének lehetõségeirõl. A megbeszélésen képviseltették magukat a gyártók, az Ásványvíz Terméktanács, az ellenõrzõ hatóságok és a szabályozásban résztvevõ hivatalok is. Az egyeztetések várhatóan tovább folytatódnak majd.
A legújabb hírek szerint az Európai Unió Bizottsága felkérést kapott a természetes ásványvizek egyes alkotói legnagyobb megengedett mennyiségi arányának felülvizsgálatára. A Bizottság véleménye szerint az engedélyezett arzéntartalmat literenként 10 mikrogrammban, a báriumét 1 mg- ban, a fluoridét 1,5 mg-ban, a mangánét pedig 0,5 mg-ban kívánják meghatározni.
- Bánáti -
Az EU szigorodó állatvédelmi elõírásai a magyarországi csatlakozást követõen erõs kihatással lesznek a hazai állattartásra. Különösen a kacsa- és libatömés, valamint az élõ állatokból történõ tolltépés eddigi gyakorlatán kell változtatni.
Az Élelmiszer-feldolgozók Országos Szövetsége (ÉFOSZ) felmérései szerint hazánkban 8500 élelmiszeripari cég mûködik. Az EU Élelmiszeripari Bizottsága felkérte az ÉFOSZ-t, hogy vegyen részt az EU-szintû kapcsolattartás fórumának tekintett bizottság munkájában.
Az FM a PHARE programon keresztül 11,5 millió ECU-val öt éve segíti a takarékszövetkezetek integrációját, a vidéki bankhálózat kialakítását. A takarékszövetkezeti rendszer kulcsszerepet tölt be az agrárfinanszírozásban.
Az SZDSZ agrártagozatának legutóbbi ülésén Bálint György országgyûlési képviselõ kifejtette, hogy az EU-csatlakozáshoz erõs, termelékeny mezõgazdaságra van szükség. Ez a felfogás ellentétes azokkal a korábbi nézetekkel, miszerint a magyar mezõgazdaság csak legyengítve "szalonképes" az EU-ban.
Az FM felkérésére a Gabona Terméktanács elkészítette javaslatát a gabonapiac EU-konform szabályozására. A változtatásnak az a lényege, hogy az EU-csatlakozás elõtt hazánkban olyan piacszabályozó eszközöket, módszereket vezetnek be, amelyek legkevésbé térnek el az Unióban alkalmazottaktól.
Buzássy Lajos h. államtitkár (FM) kifejtette, hogy a jelenlegi ültetvények felén is megtermelhetõ 600-700 ezer tonna alma, amennyiben az almatermesztõk szuperintenzív ültetvényeket telepíte nek és összehangolják az alma tárolását és eladását Az EU-ban a 70 mm-nél nagyobb átmérõjû, teljesen hibátlan termést fogadják el étkezési almának, a többit ipari célra hasznosítják
Az EuroInfo - Debrecen és Nyíregyháza után - Miskolcon nyitott tájékoztató irodát. Az iroda a kis- és középvállalkozásoknak kíván segítséget nyújtani az európai integrációs követelményekre való felkészülésben.
A Németországi Marketing Szövetség elnöke, Helmut Fahrnschon profeszszor szerint Magyarország a jelenlegi agrárexportját akár a kétszeresére is növelhetné az eddiginél igényesebb és erõteljesebb marketingmunkával. Az említett professzor szerint az EU piacain elsõsorban a különleges, jó minõségû termékek értékesíthetõk megfelelõ áron. A magyar termékek felveszik a versenyt az uniós árukkal. A jobb értékesítéshez azonban meg kell találni a megfelelõ kereskedelmi partnereket és hatásosabb reklámozást kell folytatni.
A Modus közvéleménykutató felmérései alapján a megkérdezettek 35%-a szerint a mezõgazdasági dolgozók elõnyére, 30%-uk szerint hátrányára válik, ha csatlakozunk az EU-hoz.
Egy német gazdasági szakértõ szerint Magyarország csatlakozása az EU-hoz 8-10 évet is igényelhet. Az átmenetet a felkészülésre a gazdaság - és ezen belül a mezõgazdaság - fejlesztésére kell felhasználni.
A KSH adatai szerint Magyarországon 1990-ig az ország földterületének 90%-án 1500, átlagosan 4500 hektáron tevékenykedõ szövetkezet és állami gazdaság mûködött. Mellettük mintegy 1,4 millió háztáji és kisegítõ gazdaság (kistermelõ) átlagosan félhektáros területen gazdálkodott. A kárpótlás és a magánosítás nyomán a föld jelentõs része természetes személyek tulajdonába került, közben a gazdálkodó szervezetek átlagos üzemmérete 1800 ha-ra csökkent. Az 1,8 millió földtulajdonosból csaknem egymilliónyian 0,2 ha földterülettel rendelkeznek. A földterület 41,2%-án 1-10 ha, 29,4%-án 10-50 ha közötti, 18,5%-án 50 ha-nál nagyobbak az üzemméretek.
Nagy Frigyes földmûvelésügyi miniszter kifejtette, hogy a magyar mezõgazdaság alultámogatott; a GDP erre szánt 1,2-1,3%-a kevés. 1998-ban a GDP-nek legalább 2,5%-ára, kb. 230 milliárd Ft-ra lenne szükség az ágazat és a vidéken élõk támogatására.
Varga Gyula professzor szerint taktikai hiba lenne, ha hazánk a társulási tárgyalások jövõ év eleji megkezdéséig lépéseket tenne az uniós támogatások megszerzésére. Ezzel ugyanis esetleg olyan országok számára is pénzhez jutási lehetõséget teremtenénk, amelyek az elsõ körben nem válhatnak az EU teljes jogú tagjaivá. Ezzel viszont saját támogatási esélyeinket rontanánk.
Az Európai Bizottság megbízásából hét éve készülnek közvéleménykutatások a közép-kelet-európai országokban az EU-hoz csatlakozás megítélésérõl. A magyar vizsgálatokat a Modus Gazdasági és Társadalmi Marketing Tanácsadó Kft. végzi. A megkérdezettek 19%-a szerint hazánknak, 20%-a szerint az EU-nak fontos a magyarok belépése az Unióba. 34%-nyi volt azok aránya, akik szerint mindkét félnek egyformán elõnyös lehet hazánk eu-s csatlakozása.