Az EU életéből III.

Az EU életéből II.

A minõség iránti igény már a termelés során megjelenik, illetve meghatározó szerepet kap. A minõséget alakító fontosabb tényezõk a következõk:

dd>dd>- a termõhely talajtani, éghajlati adottságai lehetõleg a legkedvezõbbek legyenek a termelendõ zöldség-, ill. gyümölcsfaj számára. Ugyanis az optimálisnak mondható területeken lehet a legjobb minõséget a legkevesebb költséggel termelni, dd>- fontos olyan korszerû fajták termesztése, amelyek jól ellenállnak a betegségeknek, fagytûrõk stb. ugyanakkor tetszetõsek, piacképesek és fõleg nagy biológiai értékûek, dd>- további fontos tényezõ a termesztéstechnológia, az alkalmazott koronaforma, a tenyészterület, a tápanyagellátás, a talajmûvelés és a növényvédelem.

A kereskedelem felvásárolja a jó terméket a termelõtõl. A termék akkor válik áruvá, amikor a minõsítési eljárás során minõsítést kap és ezt tanúsítják (certifikáció). A minõségi szabványokat az Európai Unió nemzetközi szervezetei segítségével létrehozta és kötelezõvé tette az EU-országokban, ill. a vele kereskedõ harmadik országok számára (FAO/WHO). A minõségi normákat az OCSE/OECD szervezet egységesíti és látja el értelmezõ szöveggel.

A friss gyümölcs-zöldség kereskedelmet az EK 1035/72 rendelet szabályozza a módosításokkal. Az EK 2251/92 rendelet hangolja össze az összes korábbi szabályzatot és meghatározza az alkalmazási ismérveket, az ellenõrzés módszereit. Továbbá azt, hogy kik végzik és tartják be szervezeti keretben ezeket a szabályzatokat. (Magyarországon az Állat-egészségügyi és Élelmiszer-ellenõrzõ Állomások.)

Magyarországon 1995-ben a XC. számú tv. egységesítette az élelmiszerekre vonatkozó törvényi elõírásokat. A törvény elõírja, hogy a Magyar Élelmiszerkönyv tartalmazza az élelmiszerek alapanyag-termelésének, gyártásának, szállításának, forgalmazásának minõségi elõírásait. Ezek a szabályok megfelelnek az EU elõírásainak.

Magyarországon is életbe lépett 1997. január 1-jén a FAO/WHO Codex Alimentarius CAC/GL 18/1993-as irányelve alapján átvett HACCP (The Hazard Analysis Critical Control Point System) rendszere. Az elõírások kötelezõvéválnak a magyar élelmiszeriparban. Exporttermékeink így megfelelnek az ISO 9000, ill. néhány esetben az ISO 9001 szabványnak. Az ISO szabványt csak a gyártásban vezetik be, azonban a HACCP az alapanyag átvételtõl a fogyasztóig elkíséri, szabályozza a folyamatot. A minõségellenõrzésnek és minõségtanúsításnak egységes és az EU követelményeknek megfelelõ rendje jött így létre hazánkban is.

További témakörök:

- stratégia- és marketingterv készítése,

- kereskedelmi csatornák az EU-tagországokban: a piacok fejlõdése és a nagykereskedelmi rendszerek,

- integrált- és biotermékek termelése,

- a csomagolás típusai és anyagai, a csomagolóanyagok újrahasznosítása, idevonatkozó rendeletek,

- hûtõtárolás.

(A közölt ismertetés az Almatermesztés képekben c. könyv (Szerk. Molnár-Csepeli) 273-274. oldalán lévõ cikkének felhasználásával készült.)

A rózsa, szegfû, krizantém és gladiolusz értékesítése az EU piacán a nem tagországok kertészei számára nagyon vonzó. 1995-ben - a szûkre szabott behozatali keretek és korlátozások ellenére - 780 millió ECU értékû virágot adtak el.

A Bizottság "Az EU stratégiája a virágkereskedelemért" címû közlést juttatta el a miniszteri tanácsnak, amely a dísznövények és a virág országonként különbözõ szállítási feltételeit tartalmazza. Eszerint Afrika fejlõdõ országai, a Karib-tenger és a Csendes-óceán térségének államai 2000-ig szállíthatnak vámmentesen. Ez is közrejátszott abban, hogy 1995-ben 26 ezer t vágott virág szállításával Kenya megelõzte Izraelt, a közösség addigi legnagyobb virágszállítóját. A harmadik legnagyobb exportáló Kolumbia - 21 ezer t-val. A friss vágott virág 80%-át vámmentesen értékesítik. A virág és dísznövény behozatala 1988-1995 között 137 ezerrõl 251 ezer t-ra bõvült. Az EU virág-külkereskedelmi mérlege több év óta elõször negatívvá vált.

A Bizottság az afrikai államok kínálatának további bõvülésére számít. Ennek alapja az ipari szervezettségû, olcsó munkaerõt felhasználó nagyüzemi termelés. Az országok érdeklõdése nagy, Egyiptom külön tárgyalásokon igyekszik bõvebb kerethez jutni. A földközi-tengeri térségbõl Jordánia, Libanon, Törökország és Palesztina, rajtuk kívül pedig a közép-kelet-európai térség is szállításiajánlatot tett. A jelentõs túlkínálat engedélyezési tárgyalásain azok az országok élveznek elõnyt, amelyek betartják a növény-egészségügyi elõírásokat, szállításaik helyébe EU exportot fogadnak és a szállítást a tél folyamán teljesítik.

Az USA mezõgazdasági minisztériumának - 48 megfigyelt ország adatai alapján - végzett becslése szerint 1997-ben 47,73 millió t vágómarha-termelés várható; 0,8%-kal több az 1996. évinél.Az USA-ban és az EU-ban ugyan valószínûleg visszaesik, viszont erõteljesen (4-6%-kal) nõ Kína, Brazília, sõt 10%-ot meghaladóan Kanada és Dél-Korea termelése.

A világkereskedelem bõvülését 3%-ra teszik. A kínálat növekedése a dél-amerikai, kanadai és ausztráliai termelõkrészérõl várható. Az áru legnagyobb fogadói az USA, Japán, az Orosz Föderáció és az EU államai.

A holland szakminiszter, van Aartsen a legutóbbi sertéspestis tanúságai alapján az állat-egészségügyi és higiéniai jogszabályok szigorítását tervezi. A járvány okozta károkat a parlamentben több mint 1 milliárd holland forintra becsülte. Termelõi jogosultság bevezetését, továbbá a sertésállomány 25%-os csökkentését javasolta. Jelenleg 14 millió az ország sertésállománya, és az évi termelés 24 millió vágóállat. A termelés az ország déli, keleti részén összpontosul, emiatt jelentõs környezetszennyezést okoz és az államot magas állatorvosi költséggel terheli.

Az új jogszabályok kerettörvény formájában látnak napvilágot. Jelentõs változást a kvóta bevezetése hozhat, amely az 1996. évi helyzet alapján a vállalkozások számára elõírná a tartható állatlétszámot. Az állomány leépítését a minõség javításával, az állatvédelmi törvény szabályai betartásának szigorú számonkérésével kívánják összekötni. Az ágazatban foglalkoztatottak munkahelyeinek távlati megõrzését fontos állami feladatként kezelik. A termelés csökkenésével a belsõ fogyasztás viszonylagos aránya megnõ.

A követelmények teljesítésére alkalmatlan vagy arra nem vállalkozó termelõk várható kiesése miatt a magasabb technológiai, egészségügyi feltételekbetartására képes új termelõegységek létrehozását támogatják.

Az ágazat egészének a jövõben a járványok megelõzésére (a mai 42,5 millió holland forintnál) nagyobb hozzájárulást kell vállalnia. A tenyésztõi körzeteket "sertésmentes" övezetekkel választják el egymástól és a városok közelségétõl is. A szerkezetmódosító állami intézkedéseket még az 1998-as választások elõtt kívánják életbe léptetni. A költségeket részben az 1996-2002. évekre elõirányzott trágyatámogatás rovására, a nemzeti szerkezeti alapból és többféle fejlesztési programból óhajtják fedezni. Az összeg és az átcsoportosítás mértéke egyelõre nem eldöntött.

A hússzövetség elnöke a terveket hevesen visszautasította. Akkor látja csak értelmét az ágazat jövõjét illetõ tárgyalásoknak, ha a kabinet leveszi napirendjérõl az agrárminiszter által elõadott törvénymódosításokat. A gazdaszövetség a végrehajtás várható nehézségeire hívta fel a figyelmet. Szerintük a sertéstartók 60%-a kényszerül tevékenységének föladására és 12 ezer családi vállalkozás szûnik majd meg. A jövedelemcsökkenés várhatóan felülmúlja a 25%-ot. A két szervezet vezetõsége munkabizottság létrehozását és célszerû szerkezetátalakítási program kidolgozását tervezi még 1997 végéig.

Az EU központi piacfigyelõ szolgálata (ZMP) az 1996. évhez képest ez évben 4,5%-os termelésnövekedéssel számol. A 15 tagországban 1996-ban 1,63 millió t pulykahúst termeltek, ez az elõzõ évit 3%-kal haladta meg. A pulykahús-termelés és -kínálat az EU-ban és azon belül Németországban is, az 1995. évi mélypontot követõen, rendszeresen a keresletet meghaladóan bõvült. 1996 õszétõl élénkült a kereslet, ennek nyomán azonban nem emelkedtek az árak és a prognózis szerint a jövõben sem valószínû áremelkedés.

A közösség fõ termelõje 1996-ban Franciaország volt, ahol az EU összestermelésének 41%-át állították elõ. A másik 3 jelentõs termelõ (az olasz, a brit és a német mezõgazdaság) együttesen 50%-os részt képviselt a termelésbõl. Az elõrejelzés a franciáknál és a németeknél 5, az olaszoknál 3%-os növekedéssel, az angol termelés változatlanságával számol. A becslés alapja az év elsõ 3 hónapjának keltetési, illetve termelésbe állítási statisztikája, mely az EU 12 államában 5,2%-os növekedést jelez. Ezen belül a francia bõvülés 7,2, a német 16,4%. A világpiacot vezetõ USA-ban ugyanezen idõ alatt 1,3%-kal kevesebb pulyka nevelését kezdték meg.

A német piac- és árfigyelõ szolgálat (ZMP) a keltetett tojások statisztikája alapján az év folyamán EU-szerte a baromfihús-termelés 3%-os növekedésére, 6 millió tonnás évi termelésre számít. A marhaválság önmagában ennél nagyobb baromfihús-keresletet tenne valószínûvé, ám a termelés növelésének a szûkös tenyészállat-kínálat szab határt. A piaci árak már több hónapja szinte változatlanok; emiatt egyes tagországokban mérséklõdött a termelés.

Az áremelkedés mérsékelt maradt a német belsõ piacon is. A fagyasztott (egész) vágott baromfi ára a múlt év januárjában 2,61 DM/kg volt, az idén januárban 2,98 DM. 1997 márciusában az átlagár 2,95 DM-re csökkent. A friss áru ára 3,60-ról 4,05 DM-re emelkedett. A termelõi árak 1,5 kg-os élõ állatra a múlt évben 1,40 DM-et értek el. Márciusig 1,54 DM-re kúszott föl a termelõi ár. A tápok ára egy év alatt 7,5%-kal, 44,70 DM-re nõtt 100 kg-onként.

1996 folyamán a baromfihús-termelés az EU 15 államában 5,8 millió t volt. Az EU-12-ben 1996- ban 3,9%-kal, Németországban 3%-kal nõtt a keltetés. A január-februári hústermelés a nagyobb tömegû és növekvõ élõállat-import nyomán Németországban 7,2%-kal nõtt, a darabolt termékeké 30%-kal.

1997 elsõ hónapjaiban a keltetés a tagállamokban erõsen szóródott: Hollandiában 0,4%-os volt a bõvülés, Belgiumban, Luxemburgban 0,6%-kal csökkent. Angliában 3, Ausztriában 7,4%-kal több keltetõtojás került forgalomba.

EA9709