Csalások - szervezetten
A felderített esetek alapján a brüsszeli agrárpénztár kárára 1996-ban 346 millió ECU értékben követtek el csalásokat. Különösen aggasztóak a határátlépésnél elkövetett visszaélések; 1996-ban 142 millió ECU-ra rúgtak.
A belga rendõrség nagyszabású vámcsalást leplezett le. Az USA-ból, Kanadából, Ausztráliából, Kínából marhahúst és belsõséget szállítottak az EU kikötõibe, ahol az árut Bulgáriába szánt, átmenõ (tranzit) áruként jelentették be. Az áru azonban az EU-ban maradt és ott is adták el. Ugyanis az átmenõ áruként megtörtént vámkezelés után a szállítmányt - a bolgár vevõ által korábban megrendelt - vágóhídi hulladékra cserélték ki.
Feltûnt a hatóságoknak, hogy Görögországból nagymennyiségû olívaolajat exportálnak az USA- ba, Kanadába, Dél-Afrikába. Az áru angol és belga kikötõkön haladt keresztül, ahol a tartályokat áttöltötték és az olívaolaj egy részét olcsó növényi olajra cserélték ki.
Egy olasz cég bort exportált Szlovéniába. A szlovén behozatali engedélyszerint az árut egy éven belül visszaszármaztatni (reexportálni) kellett volna. Az olasz és a szlovén vámhatóságok nem megfelelõ együttmûködése miatt az exportõr felvette az 1,2 millió ECU exportvisszatérítést anélkül, hogy a bor végleges rendeltetési helye kiderült volna.
A legtöbb csalást Olaszországban követték el, ahol 476 esetet derítettek fel; a kár értéke 123,5 millió ECU-t ért el.
A Bizottság becslése szerint a felderített és a felderítetlen csalások együttesen 1996-ban 1,3 milliárd ECU kárt okoztak. Ennek az összegnek több mint a fele vám- és adócsalásból származott. A legnagyobb veszteségeket a virágzó cigaretta- és alkoholcsempészés okozza. Tetemesek a veszteségek amiatt is, hogy a fejlõdõ országoknak nyújtott vámkedvezményeket hamis vámnyilatkozatok segítségével a szervezett bûnözés veszi igénybe.
1 milliárd márkával kevesebb kifizetés
Az éves agrárköltségvetés elszámolásánál a Bizottság a támogatásokból levonja az EU elõírások megszegéséért kirótt, továbbá az ellenõrzések elmulasztásáért járó büntetéseket a tagállamoktól.
Olaszországnak, Spanyolországnak, Görögországnak 263 millió ECU-t kell fizetnie a tejkvóta túllépéséért. Németországra 26 millió ECU bírságot róttak ki, mivel a marhahús exportvisszatérítéseket nem megfelelõen ellenõrizte. Egyes tagországoknak jelentõs összegeket kell fizetniük az olívaolaj, a dohányágazat, valamint a gabonakészletezés ellenõrzésének elmulasztásáért.
A Bizottság szerint a levonások arra ösztönzik a tagországokat, hogy védjék adófizetõik pénzét a csalásokkal és a szabályok kijátszásával szemben. A Bizottság ellenõrei a levonások összegének megállapítása céljából a tagországokban 150 vizsgálatot végeztek. A tagországoknak nemcsak akkor kell fizetniük, amikor kár keletkezik, hanem akkor is, amikor az EU-elõírások betartásának hiányos ellenõrzése a csalás kockázatát növeli. Ezekben az esetekben a Bizottság átalány fizetését rendeli el, amelynek mértéke a vétség súlyosságától függõen a kérdéses összeg 1-10%-a lehet.
Öt évre szóló program
A Bizottság új javaslatot dolgozott ki a megújítható energiaforrások támogatására. A program 5 évre szólna és 1998-tól váltaná fel a jelenlegit. Az elsõ 2 évben a program 30 millió ECU-val rendelkezne, a további 3 évre az összeg még nincs meghatározva.
Az EU-ban jelenleg az újratermelhetõ energiák az összes energiafelhasználás 6%-át képviselik. A program segítségével ezt az arányt 2010-ig a kétszeresére szeretnék emelni.
A Bizottság javaslatot terjesztett elõ az ásványi olajok adójának emelésére is. Eszerint az emelés 3 lépcsõben történne.1998. január 1-jétõl a benzin és dízelolaj adóját emelnék. 2000 januárjától valamennyi kötelezõ adótétel mértékét növelnék. 2002-tõl irányértékek lépnének életbe, melyeket a tagállamok adópolitikájában kötelezõen érvényesíteni kellene.
A javaslat elsõsorban Luxemburgot, Spanyolországot és Görögországot érinti, ahol a legolcsóbb az üzemanyag. A környezetvédelmi szervezetek szerint az adóemelés nem olyan mértékû, hogy jelentõsen mérsékelné a levegõszennyezést. A Bizottság a széndioxid-kibocsátás 2%-os csökkenését reméli az intézkedéstõl.
Cél: jövedelemjavulás
A német szociáldemokraták (SPD) parlamenti frakciójának agrárszóvivõje, Dr. Gerhard Thalheim a Bundestag ülésén a mezõgazdasági vállalkozások piaci lehetõségeinek javítását javasolta, hogy ezáltal a jövedelmük javuljon, s az élesedõ versenyben ne szoruljanak háttérbe. Többek között a piaci alapok, a piaci szerkezet és általában a forgalmazást szabályozó törvények módosítását tartja szükségesnek.
Az állami intézkedések elõsegíthetik a termelõk piaci értékesítését, jövedelmük emelkedését. A reform során azértékesítés bonyolítására termelõi egyesülések szervezését és mûködtetését tartja szükségesnek. Ezek a kereskedelem és a szállítók piaci túlsúlya ellenében a termelõi érdekeket érvényesítenék.
A javaslat több fejezete rendszerezi a tennivalókat. Szükségesnek tartják (a felsoroltakon kívül) a közvetlen termelõi értékesítés elterjesztését, a hazai piacokon túl, a nemzetközi piacokon való megjelenést is. A kereskedelmi tömörülések erõfölénye ellenében javasolja az ár alatti értékesítés betiltását, azt a franciák a közelmúltban már megtették.
A támogatást fenn kell tartani
A német szövetségi mezõgazdasági minisztérium szerint nincs szükség a gabonapiaci rendtartás reformjára. A gabonatermelõk támogatását továbbra is fenn kell tartani. Nem indokolja a reformot a világkereskedelmi tárgyalások közelgõ fordulója és a keleti bõvítés sem.
A gabonapiac jövõbeni fejlõdését elsõsorban az határozza meg, hogy 2010-re a világ népessége eléri a 7 milliárd fõt. Jelentõsen megnövekszik az egy fõre fordított gabonafelhasználás, részben a vásárlóerõ növekedése, másrészt a táplálkozási szokások megváltozása miatt. A harmadik világ jelentõs részének gabonaimportja jóval meghaladja a jelenlegit.Az EU 1992-es agrárreformja a gabonaágazatban sikeres volt. Ma a közraktárakban 2 millió t gabonát tárolnak, míg a reform elõtt a készletezett mennyiség 33 millió t volt. A reform utáni 4 évben az EU-ban 22,6 millió ha földterületet ugaroltak, ezen 70 millió t gabonát termelhettek volna. Több mint 30 millió t gabonát takarmányként hasznosítottak. A termelõk jövedelme mentesült az erõsebb ingadozásoktól.
Washingtoni elõrejelzések
Az 1997/98-as gazdasági évben az USA-ban szójából 70,8 millió t rekordtermésre számítanak. Ennek hatására a termelõi árak várhatóan 31,71-44,40 DM közé csökkennek.
1996/97-ben az olajmagvak világexportja valószínûleg elérte a 45,8 millió t-t, ebbõl a szója 35,4 millió t. Az EU importja 1996/97-ben 14,9 millió t-ra becsülhetõ. A fehérjetakarmányok nagy részét a szója adja: az 1996/97. évi 37,9 millió t összes felhasználás 60%-a szója, ill. szójadara volt.
1996/97-ben a világ szójatermelése meghaladta a 132 millió t-t. Az USA ennek majdnem felét (64,8 millió t-t), Brazília 26,5 milliót, Argentína 12 millió t- termelt. Ami a napraforgót illeti, azegykori Szovjetunió államaiban a termés 1996/97-ben 29,4%-kal kevesebb volt, mint az elõzõ gazdasági évben (7,38 millió t-ról 5,21 millióra csökkent).
Az EU olajnövény-termelése 1995/96-ról 1996/97-re a következõképpen változott: szójából 0,94 millió t-ról 1,15 millióra, azaz 22,3%-kal nõtt a hozam; a napraforgóé 3,24 millió t-ról 3,89 millióra, 20,1%-kal növekedett. Repcébõl viszont 8,27 millió t-ról 7,17 millióra, tehát 13,3%-kal visszaesett a termelés.
Amerikai megfigyelõk szerint a világ átmenõ készletei az 1996/97-es gazdasági év végén 17,4 millió t-ra becsülhetõk, ami 18,9%-kal alatta maradt az egy évvel korábbi készletnek.
Ragaszkodnak a kvótákhoz
Az európai répatermelõk nemzetközi egyesülésének (CIBE) elnöke 2001-ig az EU eddigi kvótarendszerének fenntartásáttartja indokoltnak. Az elnök ismertette, hogy a szervezetnek a jövõben a cseh, a szlovák, a magyar és a lengyel termelõk is tagjai megfigyelõként. A Koppenhágában tartott nemzetközi kongresszuson az EU mezõgazdasági fõbiztosa, Fischler kifejtette, hogy az EU a GATT cukoregyezmény követelményeinek legkorábban 2003-ban tehet eleget. A jelenlegi cukoripari rendtartás a répatermelõk és feldolgozók jövedelmét rögzítette. A támogatási rendszert Ausztrália és az USA is ellenzi, ám a változtatásra nincs elképzelésük.
Az elnök visszautasította az európai üdítõital-gyártók véleményét, miszerint ajelenlegi szabályozás drágítja a cukrot. A fejenkénti 30 kg-os, 2 DM árú cukor nem jelentõs költség a nyugati háztartások élelmiszer-fogyasztásában. Ha a répatermelõk ajándékoznák a répát, akkor sem lenne olcsóbb a csokoládé. A világpiaci árak érvényesítése tönkretenné Európa cukoriparát és egyetlen hektárt sem vetnének be répával. A megszûnõ termelés viszont felhajtaná a világpiaci árakat.
Gyümölcsözõ együttmûködés
Németország legrégibb növénynemesítõ társulása, az IG Pflanzenzucht GmbH ebben az évben ünnepli fennállásának 70. évfordulóját.
A társulásnak 16 növénynemesítõ állomása van, 350 ha földterülettel és több mint 130 ezer parcellával. (Németországban a gabonanemesítés összesen mintegy 1000 ha-on folyik.) A fajtákat a társulás 50 vizsgáló állomásán értékelik. A termelési választékban 25 kultúrnövény 125 fajtája szerepel. Belföldön a társulás 48 szaporító céggel mûködik együtt. A legjobb minõségi szaporító anyagokat 70 üzemben közvetlenül termeltetik. Külföldön 29 országgal, 100társulással tartanak üzleti kapcsolatot.
Jelenleg a kft. vetõmag-forgalma 85 ezer t körüli. 1997-ben Európában az IG Pflanzenzucht fajtáiból közel 40 ezer ha-on termelnek vetõmagot.
Dícséretes az együttmûködés a Német Parasztszövetség (DBV) és a növénynemesítõ társulások között. A társulások és a gazdák közötti kapcsolatot szerzõdések szabályozzák, melyek szavatolják az elõállított vetõmagok értékesítését.
A nemesítõ munkában korszerû módszereket használnak, de a társulások egy része még nem ért egyet a géntechnika alkalmazásával.
Egyenetlen növekedés
Az ökologikus gazdálkodás Németországban a kezdeti lelkes föllendülés után lassúbb ütemben terjed. 1996-ban a mezõgazdasági hasznosítású területnek országosan mindössze 2,5%-án folytattak ellenõrzött biogazdálkodást. A megtorpanás fõ oka, hogy megcsappantak azok a támogatások, amelyek eleinte siettették a természetszerû módszerek bevezetését. Egyúttal adódtak értékesítési nehézségek is: gyakran nem sikerült a termékekért felárat kapniuk a termelõknek.
Különösen nehéz a tej és tejtermékek, valamint a marhahús forgalmazása, és emiatt sok, legeltetéses tartásra berendezkedõ üzemben tértek vissza a belterjesebb eljárásokhoz.
Más a helyzet azokkal a termelõkkel, akik csatlakoztak valamelyik országos szervezethez, pl. az AGÖL-höz. A vásárlók ugyanis sokszor ragaszkodnak ahhoz, hogy a fölajánlott terméket elõállító gazdaság tartozzék ehhez a kötelékhez. Emiatt a "beszervezett" ökologikusan gazdálkodók részaránya alaposan megnõtt: az 1993-ban nyilvántartott 30%-ról 1997 elejéig 75%-ra.
Nagyok az eltérések az egyes tartományok között is. Mecklenburg-Elõpomerániában pl. a gazdaságoknak csaknem 10%-a csatlakozott az AGÖL-höz. Hasonlóképpen nõ az ökologikus terület Brandenburgban és a várostartományokban, mindenekelõtt Hamburgban.Az ökologikus gazdálkodás mellett sok átmeneti megoldás is elõfordul. Ilyen az integrált (tehát vegyszereket csak szükség esetén alkalmazó), valamint az egyszerûen külterjesített (extenzív) gazdálkodás. Különbözõ fölfogások uralkodnak a hozamfokozók, hormonok és egyéb ajzószerek tekintetében. Arra nézve is erõsen megoszlanak a vélemények, hogy milyen mértékben szabad géntechnikával kezelt, esetleg klónozott eredetû terméket forgalomba hozni. Egyelõre még nem dõlt el, hogy "ki kit gyõz le", illetve ki kit gyõz meg - a tudomány is eltérõ álláspontokat képvisel, a brüsszeli Bizottság sem alkotott egyöntetû véleményt. (Ami a hazai szakembereket illeti, többségük az "ellenõrzött kezelés" mellett foglal állást. Szerk.)