Az EU keleti bõvítésével foglalkozó számos tanulmány arra a következtetésre jutott, hogy a közép- és kelet-európai országok felvétele miatt a közös agrárpolitika pénzügyeiben leküzdhetetlen zavarok fognak keletkezni. Ezért további agrárpolitikai reformokra van szükség, amelyek célja az EU árszintjének közelítése a világpiacéhoz és az ebbõl eredõ jövedelemkiesés ellentételezése, részben a tagállamok költségvetésébõl fedezendõ közvetlen jövedelemtámogatással.
Ennek megvitatásához a következõ nyolc pontot állították fel:
1. Egyes közép- és kelet-európai országok jelentõs termelõk, elsõsorban gabonából, valamint gyümölcs- és zöldségfélékbõl, de állati termékekbõl is.
2. Az egyes közép- és kelet-európai országok különféle politikával igyekszenek alkalmazkodni a szabadpiaci viszonyokhoz.
3. Az élelmiszerek szabad világpiacával kapcsolatos felfogás különbözõ okokból erõsen vitatható. Ilyen okok: a dollár és az európai valuták árfolyamának ingadozása, valamint az olyan mezõgazdaság kifejlesztésének szükségessége, amely elsõsorban a belföldi élelmiszer-ellátást fedezi.
4. Egyes reformországok, elsõsorban Lengyelország és Magyarország azt remélik, hogy agrárpolitikájukat az EU közös agrárpolitikájával még a belépés elõtt összehangolhatják. Ez a törekvés azonban alig érvényesíthetõ, sõt az éppen befejezõdött GATT-tárgyalásokra való tekintettel helytelen is.
5. Más országok, elsõsorban Csehország már most az EU agrárpolitikájával összeegyeztetett agrárpolitikát igyekeznek kialakítani.
6. Azokat az országokat, amelyek agrárpolitikájukat már most igyekeznek az EU agrárpolitikájával jobban összeegyeztetni, szervezési, információs és anyagi támogatásban kellene részesíteni és a mezõgazdasági termékek kereskedelmére vonatkozó kétoldalú egyezmények felkínálásával lehetne tovább ösztönözni.
7. Elképzelhetõ az egyes országoknak a közös agrárpolitikába való bevonásához alkalmazkodási feltételek kidolgozása. Azokat az országokat, amelyek ezeket a kritériumokat teljesítik, azonnal be lehetne vonni a közös agrárpolitikába. A többieket viszont egy belépéshez hasonló viszony alapján kellene az EU agrárpolitikájához közelíteni.
8. Nem szabad megfeledkezni arról, hogy a közös agrárpolitika átvételével felmerülõ nehézségek ugyanazokra az alapproblémákra vezethetõk vissza, amelyek az integrációt más területeken is megnehezítik. Ilyen esetekben (emberi jogok, az államigazgatás minõsége, valutapolitika, környezetvédelmi követelmények) sem szabad a közép- és kelet-európai országokat az EU által már elért színvonal leszállításával ösztönözni a csatlakozásra. A közös agrárpolitikának az 1992-ben bevezetett formáját európai szabványnak is kell tekinteni.