Az EU energiaszükségletének csak kis része fedezhetõ a természetes úton megújuló bionyersanyagokból. A hagyományos energiahordozóknak bionyersanyaggal való helyettesítése mégis figyelmet érdemel. Az ilyen nyersanyagok termelése ugyanis hasznos változata (" offenzív alternatívája") lehet az ugarolásnak. Ehhez megfelelõ gazdasági háttér szükséges, mert a bio nyersanyagok termelésére csak akkor számíthatnak, ha ez a tevékenység biztos kiegészítõ jövedelemmel jár. A bionyersanyagok csak akkor hasonlíthatók össze a természetes és hagyományos energiahordozókkal, ha ez utóbbiak költségkalkulációjában szerepelnek a jelenleg rejtett környezetvédelmi költségek is.
Az egyes bionyersanyagok jövõbeli esélyei nem egyformák. Kevés lehetõségük van a vegyiparban, amely ilyen módon szükségletének kb. 10%-át fedezi. Ez az arányszám a jövõben feltehetõen nem változik érdemlegesen, mert a bionyersanyagok ezen a területen nem versenyképesek. Talán egyetlen kivétel a kenõanyagok elõállítása. Jelenleg évente kb. 40 000 t kenõolaj szennyezi a környezetet. A jól lebomló és csekély mérgezõ hatású biotermékeknek itt tehát megvan a jövõje, ami esetleg magasabb árukat is indokolhatja.
Kedvezõ piaci lehetõségei vannak a hidraulikában használt olajoknak és kenõanyagoknak. Ezekbõl az évi szükséglet 200 000 t. Erre a célra jól megfelel a repceolaj. A szükséglet fedezéséhez 340 000 ha repceterületre van igény. A repceolaj mint hajtóanyag is jól bevált. Ha a német mezõgazdaság a jelenleg hajtóanyagként használt 1,35 milliótonna dízelolaj-szükségletét repceolajjal fedezné, ehhez 1,27 millió hektáron kellene repcét termeszteni. Élelmezési célokra jelenleg 1 millió hektáron termesztenek repcét. A termelés további bõvítésének lehetõségei a vetésforgóval összefüggõ okokból már erõsen korlátozottak.
Nagy lehetõségek rejlenek az energiadús növények termesztésében. Ehhez azonban elõzõleg meg kell teremteni a technikai és gazdasági feltételeket. Németországban csupán a szalma- és fafeldolgozás hulladékaiból az energiaszükséglet 2%-a volna fedezhetõ. Ha azt a 4 millió hektár területet, amely az élelmiszer-termeléshez távlatilag nem szükséges, teljes egészében energiadús növények termesztésére fordítanák, akkor ez az arányszám az energiaszükséglet 9%-áig növelhetõ lenne.