A rövidítések korszakát éljük; a rohanó élet igyekszik a szavak kiejtésének tartamával is takarékoskodni. Az EU - mint ismeretes - az Európai Uniót " betûsíti", az ÉE pedig az értékelemzést (Value Analysis, azaz VA jelöléssel). A brüsszeli EU Bizottság egyik fontos mun kacsoportja a SPRINT (Strategic Programme for Innovation and Technology Transfer összevonásából képezve). Célja a bármely gazdasági, mûszaki vagy egyéb területen fölhasználható újítások, újdonságok, találmányok mielõbbi közkinccsé tétele a tagországokban. Alapelve, hogy a termelési viszonyok és módszerek semmiképpen sem maradhatnak állandó, változatlan (stacioner) jellegûek, állandóan elõretörõ (progresszív) megoldásokat kell keresniök és követniök. A kínálkozó lehetõségek köre hallatlanul széles, semmiképpen sem hiányozhat közülük az értékelemzés (ÉE) sem.
Talán nem bocsátkozom ismétlésbe, ha dióhéjban fölidézem az ÉE "kultúrtörténetét". Kidolgozója és elsõ alkalmazója Lawrence D. Miles, a világméretû nagyvállalat, a (ma már Magyarországon is mûködõ) General Electric mérnök-közgazdászaként gyors sikert aratott. Az Egyesült Államok után elsõsorban Japánban karolták föl az eljárást, sõt sok iparágban szinte kötelezõvé tették a bevezetését.
Az ÉE lényegében az érték fogalmát értelmezi sajátos módon. Eleve szakít azzal a meglehetõsen közkeletû (marxista) megközelítéssel, amely valamely termék értékét az elõállításához fölhasznált élõ- és holtmunka mennyiségével fejezi ki. Annál is inkább, mivel az ilyen meghatározás nem veszi tekintetbe sem a kereslet-kínálat alakulását, sem a szükséglet és a vásárlóerõ viszonyát, még kevésbé a bizonyos tárgyakhoz fûzõdõ érzelmi szálakat.
Miles az értéket olyan törttel számszerûsítette, amelynek számlálójában a kérdéses termék funkciója (rendeltetési és alkalmassági vonásai, valamint a róla alkotott közkép /image/ együtt) szerepel, a nevezõben pedig a gyártási (elkészítési) állandó és változó költségek kerülnek. Ha - tegyük föl - egy alma értékét elemzi, akkor a funkció - mint általában - két halmazt alkot. Az egyikbe a hasznos tulajdonságok (zamat, íz, beltartalom, étrendi hatás stb.), a másikba az érvényesülési tulajdonságok (szín, méret, fajtajelleg, "kikészítés", csomagolás, elismertség stb.) sorakoznak. Mint mondani szokás, a vevõt az érvényesülési tulajdonságok "csábítják el", s a hasznos tulajdonságok (amelyekrõl alkalmasint csak késõbb szerezhet tudomást) tartják meg.
Az ÉE célja, hogy a vásárló szempontjából lényeges tulajdonságokat egytõl egyig betáplálja a funkcióba, fölösleges túlzások nélkül. Semmi esetre se adjon "ráadásként" olyan funkciót, amelyet a vásárló nem igényel, s amiért nyilván nem is hajlandó fizetni. (A kertészeti termékek közül vonatkozhat ez pl. a paprika csípõsségére vagy az üdítõital cukortartalmára.) A hasznos és érvényesülési tulajdonságok aránya és jelentõsége érthetõen függ az áru nemétõl - másként áll pl. a helyzet a dísznövények, mint a burgonya esetében. A funkciónak tehát mindenkor a kívánatos szintet kell elérnie, túllépés nélkül, a költségeket viszont a lehetõ legkisebb mértékre kell szorítani. Ehhez az ÉE tömérdek segédeszközt ajánl (csoporttevékenység, ötletszüret /brainstorming/, matematikai fogások stb.). Az egész munka már a termékelõállítás tervezésekor (value engineering) kezdõdik, folytatódik a kész termék anyagi-eszmei bírálatával (value analysis) és a közbeiktatott ellenõrzési mûveletekkel (value control). A már említett SPRINT az értékelemzést éppen a versenyképesség javításában kívánja közkeletûvé tenni, nem utolsósorban a távolkeleti vetélytársak szerezte elõnyök figyelembevételével. Mindenekelõtt fölmérte a helyzetet és a kilátásokat a tagországokban.
Az 1991-ben kezdõdõ szorgalmazás nyomán már kb. 50 millió ECU-t fordítottak évente értékelemzésre, s indításképpen 440 különlegesen kiképzett szakértõt állítottak munkába. Egybevetették az ÉE iránti igényeket és az igények kielégítésére kínálkozó lehetõségeket, különös tekintettel az értékelemzési szemlélet meghonosítására.
Vizsgálataikat kiterjesztették a következõ tényezõkre:
1. Mely vállalatok, milyen mértékben folytatnak ÉE-t?
2. Milyen méretûek a szóban forgó vállalatok (a csoportosítás szerint: 20-99; 100-499; 500 vagy több alkalmazottat foglalkoztatók)?
3. Milyen ágazatban mûködnek: a) bonyolult mûszaki feladatok megoldása (pl. ûrhajózás, elektronika, adatföldolgozás, telekommunikáció, hadieszközök stb.), b) hagyományos mûszaki feladatok megoldása, c) szolgáltatások (bankügyletek, biztosítás, forgalmazás), d) hivatali ügyvitel.
A kapott eredmények összesítésébõl kiderült, hogy legnagyobb az érdeklõdés a nagy (500-nál több alkalmazottat foglalkoztató) vállalatok részérõl. Ami az ágazatokat illeti, a bonyolult mûszaki és az áruforgalmazó tevékenység bizonyult a leginkább hajlandónak az ÉE állandósítására, a legkevésbé a (fõleg állami) ügyvitel. Sokkal többen folyamodtak a költségcsökkentõ elemzéshez (value analysis), mint az értéktervezéshez (value enigneering). Ettõl függetlenül: az értékelemzés minden téren terjedõben van, a becslések szerint 1995/96-ra a 15 tagállamban mintegy 50 000 alkalmazással lehet számolni évenként.
Ennek a fejlõdésnek elengedhetetlen feltétele, hogy célratörõ tájékoztatás jusson el minden tagországhoz; hogy a szakértõk a képzésben és a továbbképzésben tevõleg vegyenek részt; hogy a nehezebb anyagi helyzetben levõ tagországok erre a célra támogatást kapjanak; végül, de nem utolsósorban, hogy az értékelemzés hivatalos elismerésben és az EU vezetõ testületeinek ösztönzésében részesüljön. Az egyes tagországok az említett követelményeknek szellemében máris hoztak különbözõ intézkedéseket. Ezek hatékonyságát tekintve a sorrend a következõ: Németország, Franciaország, Nagy-Britannia, Olaszország, Spanyolország, Belgium, Hollandia, Dánia, Írország, Luxemburg, Görögország, Portugália. A SPRINT megállapítása szerint a sorrend bizonyos értelemben a gazdasági színvonallal is - érthetõ - összefüggésekre utal.
Magyarország - mint az EU-tagság egyik várományosa - szintén igyekszik ezt a hasznos eljárást meghonosítani, illetve a néhány esztendõ óta mutatkozó lanyhulással szemben új indítékokkal elõhozakodni. A fõleg társadalmi és kisebb részben oktatási intézményekben kiképzett értékelemzõk elegendõ alapot adnak a munka kiterjesztéséhez mindazokban az ipari, mezõgazdasági, közlekedési, kereskedelmi, szolgáltató és egyéb ágazatokban, ahol a versenyképesség fenntartására és fokozására mindenképpen szükség van és fõleg lesz. Hibavolna az értékelemzést valamiféle "egyedül üdvözítõ módszer" gyanánt föltüntetni, de még nagyobb hiba lenne az alábecsülése. Ezt tõlünk teljesen függetlenül, tényszámokkal és hiteles adatokkal igazolja - többek között - a SPRINT terjedelmes tanulmánya.