Közös agrárpolitika - megrázkódtatás nélkül

Az EU-n belül hangot kapott az a vélemény, hogy a közép- és kelet-európai országok felvételének megkönnyítése végett további módosítások szükségesek az EU agrárpolitikájában. A Varsóban tartott második közép-európai mezõgaz dasági és élelmiszeripari konferencián Franz Fischler mezõgazdasági biztos felhívta a figyelmet az "elsietés" veszélyeire. Határozottan ellenezte a mezõgazdasági támogatások azonnali, hirtelen csökkentését, és csak a fokozatos módosításokat tartotta megengedhetõnek.

Az agrárpolitikai reform egyik központi eleme, hogy a mezõgazdasági termelés számára megteremtette a hosszú távú és szilárd törvényes kereteket. Nincs semmi ok arra, hogy ezek a keretek három évi mûködés után most a politika szemétdombjára kerüljenek, bár örökérvényûnek sem szabad öket tekinteni. A reform elsõ eredményei annak a döntésnek a helyességét mutatják, amely szerint az ártámogatást fokozatosan felváltja a jövedelem támogatása. Ezen az úton kell tovább haladni, a hangsúlyt pedig a közvetlen piaci intervenció helyett az átfogó falufejlesztésre kell helyezni, beleértve a környezet védelmét is.

Az EU-ba belépni szándékozó közép- és kelet-európai országok részére nyújtott kereskedelmi kedvezmények nem váltották be a hozzájuk fûzött reményeket. A kedvezményeket az érdekelt országok nem tudták teljes mértékben kihasználni. Ezt a helyzetet a további kedvezmények tárgyalásakor felül kell vizsgálni.

A közép- és kelet-európai országok csatlakozásáról négy szakértõ által készített jelentés nélkülözi a politikai realitást és nem ad segítséget a további reformokhoz.

A hangsúlyt azokra a területekre kell helyezni, amelyeken az EU és a felvételüket kérõ közép-európai országok eredményesen együttmûködhetnek. Ilyen például az érdekelt országok mezõgazdasági helyzetének részletes felmérése. Ennek alapján lehet majd a felvételüket kérõ országok belépése elõtti idõszak stratégiáját kidolgozni. A felmérések eredményeit ez év szeptemberében vagy októberében megjelent Fehér Könyv fogja ismertetni.

Fontos probléma az agrárstruktúra fejlesztése is. Ebben különösen Lengyelország érdekelt, ahol a kétmillió mezõ gazdasági üzemnek mintegy a fele 5 hektárnál kisebb. A szükséges fejlesztés elkerülhetetlen következménye a mezõgazdasági munkahelyek számának csökkenése lesz, ennek kedvezõtlen társadalmi és gazdasági hatásait azonban az általános falufejlesztés részben ellensúlyozhatja.

Lényeges követelmény, hogy a privatizálás ne csak a mezõgazdasági termelõ, hanem az azokat ellátó üzemekre is terjedjen ki. Ennek hiányában a monopólium ezen a területen továbbra is fennmarad és akadályozhatja, hogy a mezõgazdasági termelõk munkája megkapja a piacgazdaságban méltán elvárható ellenértékét.

EU9507

KÖVETKEZÕ FEJEZET