A társulás cukorrépa, kukorica, olajnövények, fûféle, gabona és zöldség vetõmagvak kutatásával, elõállításával és kereskedelmével foglalkozik. Alapítóinak jelenlegi évi forgalma 150-150 millió GBP. A holland cég 1500, az angol 1000 fõt foglalkoztat. Jelen vannak a világ fontosabb vetõmagpiacain (a Zeneca Európában, Amerikában, Indiában, Ausztráliában és Thaiföldön, a brit cég fõként az EU-ban és Kelet-Európában).
Ettõl függetlenül az Egyesült Királyságban az összes eladott húsnak alig 1%-át állították elõ a szigorú állatvédelmi szabályok szerint.
Bár az ilyen szabályok elterjedése egyelõre távolinak tûnik, a fogyasztók véleménye a hormonnal kezelt marhahúsról egyértelmûen kedvezõtlen. Ha beengednék az EU-ba az USA-ból származó, hormonnal kezelt marhahúst, a fogyasztó minden marhahússal szemben bizalmatlanná válnék. Az EU-ban amúgy is csökken a marhahúsfogyasztás, az olcsóbb sertés- és baromfihús javára.
A Bizottság még ebben az évben tiltakozik a csirkék szûk ketreces tartása ellen. Az európai állatvédõ szervezetek a Bizottság támogatására mozgalmat indítottak. Az európai baromfiipar részérõl azonban kétségkívül erõs ellenállásra lehet számítani.
A Bizottság szakértõi összehasonlították a különbözõ tartási módokat és megállapították, hogy az átállás a csoportos tartásra elhanyagolható mértékben emeli a termelési költségeket. A Bizottság szerint a fogyasztók többsége is ellenzi a rekeszes tartást. Az átállás elõsegítheti a borjúhús iránti kereslet fellendülését, mert az már évek óta visszaesõben van. 1987-1994 között az egy fõre jutó évi fogyasztás 2,8 kg-ról 2,3 kg-ra csökkent.
A hízósertések számának növekedése ellenére a sertéshús-termelés 1995-ben - 1994-hez képest- 1,4%-kal csökkent. A csökkenés 1996-ban folytatódik és az év elsõ felében elérheti a 2%-ot. Ennél nagyobb (7%-os) apadás várható Franciaországban, Hollandiában (4%-os) és az Egyesült Királyságban (3%-os). Gyarapodásra csak Olaszországban és Belgiumban számítanak (1, illetve 3,7%).
Mindezek ellenére az EU önellátási szintje 104% körüli lesz. A piaci egyensúly fenntartásához azonban szükség lesz exportra.
1995 eleje óta a sertésárak emelkedtek. A termelõi árak emelkedése meghaladta a takarmányárakét.
A termelõk a marha- és sertéshús jelenlegi 16%-os értéktöbblet adójának 10%-ra való leszállítását kérik. A jó nyereséggel kecsegtetõ húsimport 60-70%-át hamis cégér alatt bonyolítják le. Az alkalmi kereskedõk nem fizetnek értéktöbblet adót sem, mert vagy csõdbe mennek vagy nyomuk vész.
Jelenleg Walter Luchetti, olasz mezõgazdasági miniszter az elnöke az EU Mezõgazdasági Bizottságának. Tõle azt kérik az olasz termelõk, hogy az EU-alapokból bõkezûbben juttasson nekik. A közös agrárpolitika bevezetése után ugyanis az olasz hústermelés 15%-kal csökkent.
1995-ben Olaszország 3,6 millió t-s hústermelése valamivel (0,7%-kal) meghaladta az elõzõ évit. A növekményt kizárólag a baromfihús-termelés (3,4%-os) emelkedése okozta. A marha- és borjúhús termelése csökkent, a sertéshúsé változatlan maradt. A húsárak emelkedtek, mert a líra gyengült és ez hátrányosan hatott a hús- és takarmányimportra.
A kormány 3 éves húsprogramot dolgozott ki, és erre a célra 90 milliárd lírát tartalékolt. A program célja a hazai termelés mennyiségének növelése és minõségének javítása.
Juhhúsból kereken 133 ezer t-t exportáltak. Ennek több mint felét Franciaországba. A 118 ezer t-s sertéshús-kivitel legnagyobb felvevõ piaca (60 ezer t-val) Németország volt. Az EU-n kívüli országokba az angolok viszonylag keveset exportáltak: marhahúsból egyharmadnyit, sertéshúsból 15%-át, juhhúsból 1-2%-át a közösségen belüli kivitelnek.
(A borzasztó kárt okozó BSE fellángolása óta természetesen gyökeres változást mutat a kép. Egyelõre fölmérhetetlen veszteséget okoz a 4 millió szarvasmarha kötelezõ kiirtása. Ugyanakkor nyilván meginog a bizalom az Egyesült Királyságból származó hús és hústermék iránt. Kiderült ugyanis, hogy a juhok surlókórját hasonló "gyilkos" fehérje, a prion okozza, s ez váltja ki az emberekre halálosan veszélyes Creutzfeldt-Jacob betegséget is. Nagy kérdés az is, hogy a szigorúbb ellenõrzés nem fog-e fertõzéseket másfelé is kimutatni. A helyzet tehát egyelõre az érintett országokban legalábbis kétséges a húsforgalmazás esetleges korlátozása miatt. (Szerk.)
A 4 legnagyobb termelõ ország (Németország, Franciaország, Egyesült Királyság, Hollandia) termeli meg a közösség összes tejtermelésének kétharmadát, 11 ország osztozik a fennmaradó egyharmadon.
| Ország | 1991 | 1995 | 1996 |
|---|---|---|---|
| Belgium | 3 043 | 2 981 | 2 960 |
| Dánia | 4 440 | 4 477 | 4 440 |
| Németország | 26 409 | 26 983 | 26 700 |
| Spanyolország | 5 829 | 5 000 | 5 100 |
| Franciaország | 23 380 | 23 321 | 23 330 |
| Írország | 5 209 | 5 324 | 5 300 |
| Olaszország | 9 894 | 9 662 | 9 600 |
| Hollandia | 10 574 | 10 824 | 10 700 |
| Portugália | 1 528 | 1 538 | 1 590 |
| Egyesült Királyság | 14 013 | 14 068 | 14 200 |
| EU-12 | 105 112 | 105 032 | 104 750 |
| Ausztria | 2 208 | 2 287 | 2 300 |
| Finnország | 2 416 | 2 381 | 2 390 |
| Svédország | 3 130 | 3 242 | 3 250 |
| EU-15 | 112 866 | 112 942 | 112 690 |
* Becsült
Több ország termelése (az 1995-ös év 9 hónapjában) meghaladta az EU által megszabott kvótát, legnagyobb mértékben a német termelésé. Az ország nyugati tartományaiban 630 ezer t-val túl lépték a keretet, míg a keleti részek tejtermelése 266 ezer t-val kevesebb volt annál.
A termelés növekedése ellenére sem futotta intervenciós vásárlásokra. 1991-ben - az 1995. évivel majdnem azonos termelés mellett - még 174 ezer t vaj és 190 ezer t sovány tejpor intervenciós felvásárlására került sor.
Az 1996. évi tejtermelés mennyiségét 112,7 millió t-ra, az 1995. évinél csak alig valamivel kevesebbre becsülik. A mintegy 250 ezer t-s termeléscsökkenést a német termelés visszafogása okozza.
A tejágazat évente 4,5 milliárd ECU támogatásban részesül. Míg más ágazatokban számos módosítást vezettek be az elmúlt 10 évben, a tejbõl 20 éve változatlanul magas áron túl sokat termelnek.
A Bizottság 1997-ben szándékozik javaslatot tenni az ágazat reformjára, és a reform 2000 után lépne életbe. A termelést a termelõk és a feldolgozók számára elfogadható szinten, az árakat a GATT-egyezménynek és az EU költségvetés teherbírásának megfelelõ mértékben kívánják megszabni.
Az új szabályozásra jelenleg háromféle javaslat készült. Az egyik a kvótarendszer fenntartásával, de a kvóták vagy az ártámogatás mértékének csök-kentésével számol. A másik elképzelés megszüntetné az intervenciós ártámogatást és az EU árakat a világpiaci árhoz közelítené (egyúttal megszûnne az exportvisszatérítés is és a GATT korlátozás az EU tejtermék exportjára). A harmadik javaslat a kvótarendszeren belül csökkentené az ártámogatást, az emiatt keletkezõ jövedelemhiány nagy részét pedig pótolná. A Bizottság 1997. évi javaslata valószínûleg mindhárom elõzõ ajánlás összehangolására törekszik.
A tejkvóta bevezetésének hatására jelentõsen csökkent a tehéntartó gazdaságok száma. 1995. április 1-jén Franciaországban 161 ezer tehéntartó volt, 356 ezerrel kevesebb, mint 1979-ben. Fõleg a kistermelõk szüntették meg a tehéntartást; õk 1994/95-ben a nemzeti tejkontingensbõl már csak 6,5%-ban részesedtek. A nagy tejüzemek (200 ezer liter fölött termelõk) száma nõtt. Részesedésük a tejkontingensbõl meghaladja a 44%-ot.